A várost a Tunéziai Nemzeti Örökségi Intézet és a Sassari Egyetem munkatársai találták meg. A szakértők eddig utcák, emlékművek és erjesztett halak tárolására alkalmas edények maradványait azonosították. Mounir Fantar, az olasz-tunéziai misszió vezetője szerint a felfedezéssel alá tudták támasztani, hogy Neapolis a garum – azaz a római fermentált hal – és a sózott hal meghatározó központja volt a korszakban.
A Neapolis – azaz “új város” – igen gyakori elnevezés volt a görög és római települések közt – gondoljunk csak Nápolyra vagy Konstantinápolyra. A kutatók által megtalált város a mai Nabeul közelében feküdt, a Szicília felé kinyúló Cap Bon-félszigeten.
Fantar kollégáival 2010 óta kutat Neapolis romjai után.
A romok közt a házak és ipari létesítmények mellett jól kidolgozott mozaikok maradványait is fellelték. A felfedezésnek köszönhetően a kutatók megállapíthatták, hogy a település közel egyharmadát valóban ellepte a víz.
365. július 21-ének reggelén egy 8,5 magnitúdójú tenger alatti földrengés rázta meg a Kelet-Mediterráneumot. A földmozgás epicentruma Krétánál volt, ahol a települések többsége el is pusztult. A katasztrófa hatásait azonban jóval messzebb, a mai Görögország, Ciprus, Szicília, Spanyolország és Észak-Afrika területeinek lakói is megszenvedték.
Ammianus Marcellinus, római történetíró eképpen írta le az esett:
Kevéssel napkelte után egymást követték a félelmetesen cikázó villámok, utána az egész föld megrázkódott, egyensúlya megrendült, a tenger pedig kettéválva, fölkorbácsolt hullámokkal visszavonult. Ezt követően kitárult a mélytengerfenék, és látni lehetett az iszapban vergődő különféle tengeri állatokat. Hatalmas völgyek és hegyek, amelyeket a természet ősidőktől fogva a mérhetetlen víztömeg alá rejtett, valószínűleg akkor látták először a Nap sugarait. Sok hajó került a szárazföldre, mintha zátonyra futott volna, az emberek pedig bátran gázoltak a visszamaradt pocsolyákban, hogy puszta kézzel fogjanak halakat és más állatokat. Ámde ekkor a zúgó tenger, mintha megneheztelt volna a kényszerű visszavonulásért, ellenkező irányban visszazúdult. A buborékoló zátonyokon dühösen átcsapó hullámok elárasztották a szigeteket és a szárazföld partvidéki területeit, elsöpörve számtalan épületet a városokban és más helyeken. Az elemek ádáz harcába belekeveredett föld felszíne különös látványt nyújtott. A tenger hatalmas víztömege, amely akkor áramlott vissza, amikor senki sem várta, sok ezer embert ölt meg és nyelt el.
A fentieket olvasva nem meglepő, hogy a part menti város a tenger mélyére került.
