Tudomány

Hatalmas képződményeket fedeztek fel az Antarktisz jege alatt

antarktisz(210x140)(1).jpg (pingvin, )
antarktisz(210x140)(1).jpg (pingvin, )
Kutatók egy csoportja hatalmas rejtőzködő formációkat fedezett fel az Antarktisz jégpáncélja alatt. Egyes képződmények magassága az Eiffel-toronyéval vetekszik. A szakértők a Nature Communications folyóiratban számoltak be vizsgálatukról.

A jég alatt bujkáló alakzatok ötször nagyobbak, mint a skandináviai és észak-amerikai rokonformációk. A szakértők úgy vélik, ezek a képződmények hozzájárulhatnak a helyi jég elvékonyodásához, ugyanis folyamatosan koptatják a jégpáncél alját.

Mivel az északi félgömbön található alakzatokról az utolsó jégkorszak után eltűnt a jég, a kutatók képesek tanulmányozni ezen formációkat. Így derült fény arra is, hogy a képződmények bizonyos esetekben méterekkel a felszín alatt is kialakulhatnak.

A Skandináv-hegység jellegzetes külsejét az utolsó jégkorszak alatt megjelent hatalmas jégpáncél formálta, amely nem csak a félszigetet, de Észak-Európa jelentős részét is befedte. Az összefüggő jégtömeg nagyjából 6,6 millió négyzetkilométernyi területet fedett be.

A nagyjából 3 kilométer vastag jégtakaró alatt különböző típusú képződmények alakultak ki, melyek évezredeken át hatással voltak a helyi víz körforgására. Ilyen alakzatok az úgynevezett ózok, vagy eskerek is, melyek felhalmozódással jöttek létre. A jég visszahúzódásának köszönhetően ezek a képződmények később a felszínre kerültek.

Óz Nyugat-Svédországban Kép: Wikipedia

A tudósok egy ideje már sejtik, hogy hasonló formációknak a ma létező jégpáncélok alatt is kell lenniük. Azonban sem a Brüsszeli Szabadegyetem, sem a Bajor Tudományos Akadémia kutatói nem készültek fel arra, amit végül vizsgálatuk során találtak.

Az általuk felfedezett antarktiszi ózok mellett ugyanis minden más hasonló képződmény eltörpül.

Felgyorsítják az olvadást

A szakértők épp a Roi Baudouin-selfjég egyes szubglaciális területein végeztek méréseket, amikor a formációk nyomára bukkantak. A tudósok műholdas képalkotó eszközzel, illetve földi és légi radarral elemezték a régiót, így azonosították a jelek visszaverődését mélyen a jég alatt.

A jelek olyan gerinc formájú, óriási kiemelkedésekre utaltak, melyek sokban hasonlítanak a skandináviai eskerekre, igaz, jóval nagyobbak. A szakértők ezek után alaposan megvizsgálták a helyi szubglaciális járatokat, melyek a jég alatt alakulnak ki, és az olvadékvizet terelik az óceán felé.

A csapat felfedezte, hogy ezek a csatornák az óceán felé egyre szélesednek. A kutatók arra jutottak, hogy az ózok ezen szélesedésből adódó üledéklerakódás miatt nőttek ilyen magasra. A tágulás miatt ugyanis az olvadékvíz folyása jelentősen lelassul, így jóval több hordalékot tud lerakni. A szakértők szerint ez a ma látható eskerek jellegzetesen hosszúkás formájára is magyarázatot adhat.

Ahogy a helyi jég halad, időnként súrlódik a viszonylag éles ózokkal. Így olyan csatornák alakulnak ki a jégpáncélban, melyek akkor is megmaradnak, amikor a jéglemez már elvándorolt a szárazföld felől és elérte az óceánt. A folyamat miatt a koptatott jég nagyjából fele olyan vékonnyá válik, mint a közelében található érintetlen jég. Ezen gyengébb pontokon a melegebb víz miatt pedig jelentősen felgyorsul az olvadás.

Az eredmények alapján tehát a jég elvékonyodása nem az óceán felett, a melegebb vízzel való találkozáskor kezdődik meg, hanem jóval korábban. A felfedezés alaposan meglepte a kutatókat.

Mivel az Antarktiszon jelenleg nem túl rózsás a helyzet – az élővilágot tönkretesszük, a Larsen C-selfjég folyamatosan pusztul, a kontinens jégtakarója pedig hatalmas folyamokban olvad – kiemelten fontos a helyi jeget érő hatások megismerése.

Bár a földrész jegének elvékonyodása ellen nem tehetünk semmit, a tényezők azonosításával talán megjósolhatjuk, hogy mi vár az Antarktiszra.

(Science Alert)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik