Tudomány

Középkori “zombik” maradványaira bukkantak Angliában

A középkori Anglia nem a béke szigete volt: járványok, háborgó parasztok, vikingek és belháborúk pusztították az országot. Sokan ráadásul az élőholtaktól is féltek.

Az Angol Történelmi Épületek és Műemlékek Bizottsága illetve a Southamptoni Egyetem új, a Journal of Archaeological Science Reports-ban megjelent tanulmánya olyan régészeti bizonyítékokat mutat be, melyek alátámasztják: a középkorban a helyiek hittek az élőholtakban.

Az Észak-Yorkshire-ban található Wharram Percy lakosai ugyanis felvágták, feldarabolták és elégették halottaik maradványait.

Miután a régészeti bizonyítékokat összefésülték a történelmi dokumentumokkal, a szakértők arra jutottak, hogy a bizarr csonkításokra azért volt szükség, mert az emberek attól féltek, a testek kiemelkedhetnek a sírokból.

A kutatás során 137 csontdarabot azonosítottak, melyek legalább 10 különböző személytől származnak. A leletek a 11-14. században kerültek a föld alá. A maradványokon égés és vágás nyomait fedezték fel, a jelek különösen gyakoriak voltak az egyes koponyákon és a nyakak környékén. Ez arra utal, hogy az itt eltemetett embereket nem mészárolták le, hanem csak haláluk után darabolták fel.

Égési nyomok egy Wharram Percy-nél talált koponyán. Kép: Historic England

Egyes kultúrákban nem ritka, hogy a tiszteletlenség jeleként megcsonkítják az idegenek holttestét. A kutatás során azonosított személyek azonban mind helyiek voltak.

Alistair Pike, a Southamptoni Egyetem szakértője és a fogak elemzésének vezetője szerint a fogakban található stronciumizotópok sokat elárulnak arról, hogy milyen környezetben nőtt fel a fog tulajdonosa. Mivel a leletekben talált izotópok passzolnak Wharram Percy geológiájához, igen valószínű, hogy az itt megtalált személyek a környéken éltek.

Éppen ezért igen érdekes kérdés, hogy vajon miért bántak ilyen brutális módon a helyiek saját halottjaikkal?

A középkorban sokan hittek benne, hogy a halottak kimászhatnak a sírból, és veszélyes betegségeket terjeszthetnek, illetve megtámadhatják az élőket. A korabeliek úgy vélték, az efféle feltámadásra különösen hajlamosak a gonoszak, illetve azok, akik bizonyos ügyeket életük során nem tudtak befejezni.

A középkori források arról számolnak be, hogy az emberek gyakran lefejezték, elégették vagy megsemmisítették a maradványokat, hogy elkerüljék a zombik támadását. Éppen ezért a legkézenfekvőbb magyarázat a csontok rongálódására az, hogy a helyiek a csonkítás segítségével akarták megelőzni, hogy halottjaik ártsanak nekik.

Ha ez valóban így van, akkor a Wharram Percy-nél azonosított leletek remek bizonyítékai lehetnek a különös gyakorlatnak.

Egyébként nem Anglia volt az egyetlen terület, ahol a középkorban rettegtek a halottaktól. Tavaly decemberben Lengyelországból kerültek elő megcsonkított leletek, melyek azt támasztják alá, hogy a 13-14. században sokan féltek a vámpíroktól.

(IFL Science)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik