Lengyel régészek egy csoportja három “vámpír” maradványára bukkant. A testeket az elhantolás előtt megcsonkították, a jelek alapján a korabeli emberek mindent megtettek, hogy a halottak ne mászhassanak ki a sírjukból.
A 13-14. századból származó csontvázakat a Lengyelország nyugati részén található Górzycánál – német nevén Göritznél – találták meg. Krzysztof Socha, a Kostrzyni Erőd Múzeumának dolgozója szerint a “vámpírok” egy korabeli püspöki rezidencia környékén voltak eltemetve. A gótikus katedrális egykor a sírok mellett állt – a székesegyház 1325-ben, az I. Ulászló lengyel király és I. Brandenburgi Lajos közt dúló háború alatt pusztult el.
A háromból két csontvázon – egy nő és egy férfi maradványain – különböző csonkítások nyomait lehet felfedezni, melyeket valamilyen éles tárggyal okoztak. A csontvázak gerincén olyan lyukak találhatóak, melyek arra utalnak, hogy a temetés során a helyiek igyekeztek a testeket a földhöz rögzíteni – valószínűleg azért, hogy később ne mászhassanak ki a sírból.
Ezt az elképzelést támasztja alá, hogy a holtesteket arccal lefelé hantolták el – ez ugyanis a hiedelem szerint tovább nehezítette az ördögi feltámadást. A halottak térdeit is összeroncsolták, hogy a “vámpírok” véletlenül se kelhessenek ki nyughelyükből.
A női csontvázon a szándékos csonkítás mellett egy rendellenességet, az úgynevezett háti kyphosist is sikerült azonosítani. A komoly fájdalommal járó elváltozás miatt valószínűleg rendkívül görnyedt volt a nő testtartása, ez pedig félelmet kelthetett a közösségben. A település lakói úgy gondolhatták, a test a nő halála után is veszélyes marad.
A másik lelet, a megcsonkított és lefejezett férfi csontváz szintén magán viselte a kyphosis bizonyos nyomait.
A harmadik maradványon ugyancsak a vámpírizmustól való félelem jeleit lehetett felfedezni: a 30-35 éves férfit úgy temették el, hogy fejét két kő közé szorították. A férfi gerincoszlopán is találtak lyukasztásra utaló nyomokat, feltehetőleg az ő testét is megpróbálták a talajhoz rögzíteni. Socha szerint ennek a férfinak a csontváza viszonylag ép és egészséges volt.
A jelek alapján a testeket nem hagyományos módon hantolták el. A sírba helyezett kövek sokszor hozhatóak kapcsolatba a természetfelettitől való félelemmel – a szájba illesztett tégla például kifejezetten a vámpírok elleni védelem nyoma. A földhöz szögezés, a csonkítás és a lefejezés szintén a holtaktól való rettegés jele.
A “vámpírok” további elemzését antropológusok fogják végezni. Amint befejeződtek a vizsgálatok, a kutatók beszámolnak az eredményekről.
(Via: Seeker)
