Tudomány

Ma dől el, milyen hosszú lesz még a tél

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 02. 02. 11:00

A választ egy igazi filozófus adja meg február 2-án, aki sztoikus nyugalommal várja, ki unja meg előbb: "ő-e vagy a tél?"
Korábban a témában:

Február 2. minden évben fontos nap: ekkor bújik elő a medve a barlangjából, hogy körbenézzen, és megállapítsa, meddig tart még a tél. Nem árulja el, de viselkedéséből mi is leszűrhetjük a tanulságot.

Ha ugyanis a maci a szabadba érve meglátja az árnyékát, azaz napsütés fogadja, zsörtölődve visszabújik, és 40 napig elő sem dugja az orrát, mert még hosszú, kemény télre kell számítani. Ha viszont borús, ködös, téli idő fogadja, erőt vesz magán és kint marad, mert hamarosan itt a tavasz.

Rég fel van az jegyezve

Nem tudjuk pontosan, honnan származik ez a népi megfigyelés, de nagy eséllyel Székelyföldről. Közismertségét viszont egyértelműen Jókai Mórnak köszönheti, aki Az új földesúr című művével tette közismertté a rá jellemző mesteri kifejezésmóddal. De a néphit eredetéről, pontosabban a mackó bölcsességének forrásáról ő sem tudott közelebbit:

Honnan vette a medve e természettudományi bölcsészeti kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek között az rég fel van jegyezve, az bizonyos.

Maga a február 2-ai dátum – egyébként Gyertyaszentelő Boldogasszony napja – azért is érdekes, mert nem csak a medve jósol a télről: ha ma énekel a pacsirta, utána sokáig hallgat – mondja Révészné Petró Zsuzsa, a Nyíregyházi Állatpark szóvivője. Őt kérdeztük a medvék időjóslásának természettudományos magyarázatáról.

Medvebundában nem lehet fázni

Gyorsan ki is derül, ilyen nincs, a mackókat február 2-án pont ugyanannyira érdekli az időjárás, vagy éppen tesznek rá magasról, mint a tél bármely más napján. A nyíregyházi medvék gondozói megerősítették, rég nem látták őket. Vagyis de, Petya, a hím barnamedve két hete kidugta orrát az odújából, de éppoly gyorsan vissza is tért az álmok földjére…

Petya és Rozi feltehetően éppoly nyugodtan átalusszák a mai jeles napot is, mint az eddigieket

– mondja a gondozóikkal való egyeztetés után Révészné Petró Zsuzsa.

Petya tavasszal (Forrás: Állatpark archív)
Petya tavasszal (Forrás: Állatpark archív)

A természetben a barnamedvék a nyarat és a korai őszt – mondjuk szépen – főként étkezéssel töltik. A fűtől a bogyókon, gyökereken, rovarokon keresztül a dögökig mindent megesznek, ami az útjukba kerül, miközben alkalom adtán persze vadásznak is. A lényeg, hogy minél több tartalékot, zsírt halmozzanak fel a téli hónapokra.

Mert nem a hideggel, faggyal van bajuk, medvebundában nem lehet fázni, hanem a táplálékhiánnyal. Nemes egyszerűséggel átalusszák azt az időszakot, amikor egyébként éhkopp lenne a részük.

Felpofozzák a csendháborítót

De esetükben nem is a” definíció szerinti” téli álomról van szó, mert az a hibernációt jelentené. A hibernált állatok, mint az emlősök közül például a sünök testhőmérséklete extrém mértékben, gyakorlatilag a külső hőmérséklet szintjére süllyed. Szervezetük 5 Celsius-fok alatt kezd el némi hőt termelni, hogy elkerüljék a fagyást, szívverésük a percenkénti 200-ról 2-12-re csökken, légzésük 50-ről 13-ra.

Ezzel szemben a medvéket nagyobb úrnak teremtette a természet annál, mint hogy ilyen megterhelést vállaljanak. Az ő téli álmuk csak zárójelesen álom, és semmiképp nem hibernáció, sokkal inkább téli pihenő. Bevackolják magukat egy védett helyre, légzésük, szívverésük lelassul egy kicsit, testhőmérsékletük is csökken, de csak maximum 7-8 fokot.

Nyilvánvalóan egy “téli álomhoz” nem szokott emlős, ide értve természetesen az embert ezt nem tudná utánuk csinálni, a testhőmérséklet ilyen esése pedig számukra halálos lenne. És míg egy hibernált sün mellé nyugodtan bevackolhatnánk, a füle botját nem mozdítaná miattunk, egy alvó maci hamar magához térve két-három gyors fülessel díjazná a próbálkozást.

Ha van kaja…

A medvék nem is igazán barlanglakók, bár ahol tehetik, kihasználják a mészkőben képződött üregeket. A többség viszont saját maga ás a földbe téli hálófülkét. Mit fülkét, szobát! Nagydarab állat, nem vitás, de meg is adja a módját az alvásnak: a Nyíregyházi Állatparkban a macik egy több négyzetméter alapterületű, három méter széles, egy méter magas szálláshelyet alakítottak ki maguknak. Együtt alszanak, ősszel a kifutójukba vitt szalmát is bevitték az üregbe, megágyaztak maguknak.

Rozi (Forrás: Állatpark archív)

Hogy mikor húzódnak be ide, az időjárásfüggő, amíg van elegendő eleség, ők is aktívak. A téli pihenő alatt is gyakran felébrednek, könnyítenek magukon, körbenéznek, élelem után kutatnak.

Lehetnek akár a legzordabb mínuszok is, ha az állat egy ilyen alkalommal komoly táplálékforrásra, például egy elhullott szarvasra bukkan, mindaddig ott virraszt mellette, míg a hasát tömheti.

Csak lassan, csak nyugodtan

Nagy általánosságban viszont a Kárpát-medence barnamedvéiről elmondható, hogy október-november táján egyre kevesebbet esznek, ritkábban mozognak, mind több időt töltenek a “szállásukon”, majd lassan elszunyókálnak. Tavasszal is lassú, fokozatos az ébredés, akkor kezdődik, ha a hőmérséklet tartósan plusz 10 fok köré emelkedik. Ilyenkor elkezdenek mozgolódni, kisebb-nagyobb sétákat tesznek, táplálékigényük csak lassan növekszik – ébredeznek.

Vaslogika szerint működik a vadon, ez is érdekes: ha az ember korgó hassal ébred, első dolga degeszre enni magát – a medvéké nem. Nem is találnának elegendő élelmet, ezért “úgy vannak programozva”, hogy étvágyuk a természet kínálatával párhuzamosan nő, hiába van több hónap koplalás a hátuk mögött.

Bár ha megvan a lehetőségük… Tavaly Rozi hozta ugyan az elvárt viselkedést, étvágya csak lassan jött meg, Petya viszont habzsolt, mindent magába tömött, amit elé tettek.

A sztoikus medve

Ma tehát szemeinket a mackókra vessük, a tél végét ugyan nem jósolják meg, de akkor is esemény, ha előcammognak kényelmes szállásukról. Cikkünket pedig Jókai felülmúlhatatlan soraival zárjuk a medvék sztoikus bölcsességéről:

A medve igen nagy filozóf.

Míg derültek az élet napjai, addig élvezi azokat, s ha zordonulni kezdenek, nem keres idegen hazát, mint a gólyák, nem is megy rabolni az erdőre, mint a farkas, nem megy szolgálni, mint a kutya, hanem behúzza magát egy csendes, előre kiszemelt odúba, ott összekuporodik, s nagy megnyugvással várja, hogy melyikük unja meg hamarább a passzív ellenállást: ő-e vagy a tél?

Rendszerint a tél türelme szokott rövidebb lenni, mert az rendesen elmúlik magától, míg havon megfagyott medvét még senki sem látott.

Néha vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja; tudja jól, hogy azért mégis csak el kell annak múlni; ha nagyon csípősen fú be odújába a szél, nem ír hozzá szelídítő brochure-öket, hanem betartja a hátával a nyílást, s akkor csak azon az egy helyen fázik.

(Kiemelt kép: Petya december elején, a havazás kezdetén még ki-kisétált. Fotó: Állatpark archív)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Brüsszel, 2017. április 26.
Orbán Viktor miniszterelnök, mielőtt felszólal az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Brüsszelben 2017. április 26-án. (MTI/EPA/Olivier Hoslet)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.