Tudomány

Október 24.: tankok Budapesten és Kádár izzó haragja

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 10. 24. 13:30

Korábban a témában:

1956. október 23-án Budapesten elemi erővel tört ki a szabadságvágy. Diákok, értelmiségiek, és ami a hatalomnak a leginkább fájhatott, egyszerű munkások, kisemberek követelték a szovjet csapatok kivonását és a kommunista diktatúra eltörlését.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és annak első titkára nagyon rosszul reagált. A tüntetést soviniszta, nacionalista akciónak nyilvánította, a résztvevőkkel szemben a legkeményebb megtorlást helyezte kilátásba. Közben pedig a Szovjetunió katonai segítségét kérte saját népe ellen.

Idő kérdése volt, hogy az indulatok mikor szabadulnak el: 23-án este a rádió székháza előtt dördültek el az első lövések, Budapest utcáin ismét vér folyt.

Gerillaharc a szovjet harckocsik ellen

És ismét reggel lett, október 24. Hajnalban Gregorij Zsukov szovjet hadügyminiszter parancsára a főváros környékén állomásozó szovjet harckocsik bevonultak Budapestre, megszállták a stratégiai pontokat: a Parlament környékét, a hídfőket, a fontosabb útkereszteződéseket. Megindult a “rendteremtés”.

Éjszaka azonban a felkelők többé-kevésbé felfegyverezték magukat: feltörtek több fővárosi fegyvergyárat, számos honvéd letépve egyenruhájáról a vörös csillagot, fegyverét átadva “átállt” a tüntetők oldalára. Forradalmi csoportok szerveződtek, amelyek felvették a harcot a szovjetekkel.

A világ csak bámult: egyszerű kisemberek puskával, pisztollyal, otthon fabrikált Molotov-koktélokkal szálltak szembe a Vörös Hadsereg páncélosaival.

Igazi gerillaháború kezdődött. Lesből ütöttek rajta kisebb alakulatokon, szűk utcába szorult tankon, majd eltűntek. A szovjetek gyakorlatilag vaktában lövöldöztek. A forradalmárok újabb raktárakat, laktanyákat rohamoztak meg, fegyvert, lőszert, benzint, teherautókat zsákmányoltak. Egy szóval október 24-én már szabályos utcai harcok folytak.

Vidéken is – főleg a nagyobb városokban, ipari központokban – tömegdemonstrációk kezdődtek, néhol kisebb-nagyobb harcok is folytak.

A kormánynak is lépnie kellett. Nagy Imrét még október 23-ának éjjelén visszavették a Politikai Bizottságba, miniszterelnöknek nevezték ki, a Titkárság tagjai lettek Kádár János, Donáth Ferenc és Kállai Gyula, de Gerő Ernő a helyén maradt. A kapcsolattartást a forradalmárok és a vezetés között – igaz, meglehetősen egyoldalú módon – a rádió biztosította.

Az Akadémia utcában berendezett stúdióból egyre-másra olvasták be a rendelkezéseket, amelyek az ablakokból bömbölő rádiók juttattak el Budapest népéhez.

Nagy Imre próbálokozása

Nagy Imre kormányának első intézkedése volt, hogy 24. reggelén kijárási tilalmat rendelt el, statáriumot hirdetett. Kormányfőként Nagy Imre rádióbeszédet mondott, ahol a rend és a nyugalom visszaállítására szólított fel, és reformokat ígért:

Itt Nagy Imre beszél, mint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke.

Budapest népe!

Közlöm, hogy mindazok, akik a további vérontás megszüntetése érdekében ma 14 óráig megszüntetik a harcot és leteszik fegyvereiket, mentesülnek a statáriális eljárás alól.

Egyúttal kijelentem, hogy minden erőnkkel megvalósítjuk az 1953. júniusi kormányprogram elvi alapján, úgy, ahogy azt annak idején a Parlamentben kifejtettem, országunk következetes demokratizálását, a párt, állami és politikai és gazdasági élet minden területén. Kövessék felhívásunkat, szüntessék be a harcot, biztosítsák a rend és nyugalom helyreállítását népünk, országunk jövője érdekében. Térjenek vissza a békés alkotómunkához.

A teljes szöveg itt olvasható.

Kádár János izzó haragja

A reggel 9-kor bejelentett kijárási tilalom nem hatotta meg az elszántabb budapestieket. A forradalmárok tovább szervezték fegyveres csoportjaikat és vállalták a harcot a szovjetekkel, valamint az állambiztonság fegyvereseivel, az óvatosabbak munkahelyükről követték az eseményeket, kisebb-nagyobb csoportokban tárgyalták meg a megtárgyalnivalókat.

A kormány továbbra sem változtatott a szóhasználaton sem, a felkelőket ellenforradalmároknak, fasiszta és reakciós elemeknek bélyegezte – nemcsak Gerő és Kádár, de ekkor még Nagy Imre is így fogalmazott. A pártközpontban Katonai Bizottság alakult, amely megbízható ÁVH-sokból és volt kommunista ellenállókból szervezett fegyveres osztagokat, határozott ellencsapásra készült.

Kádár János is szózatot intézett a néphez, itt lehet meghallgatni, most csak egy mondat:

Csak izzó haraggal lehet szólni erről a támadásról, amellyel az ellenforradalmi, reakciós elemek felkeltek hazánk fővárosa ellen, népi demokratikus rendünk, a munkásosztály hatalma ellen.

A hatalmat ezek szerint birtokló munkásosztály tagjai pedig eközben Molotov-koktélt gyártottak, és az “őket képviselő” hatalom ellen harcoltak – szó szerint. Elfoglalták a csepeli hadkiegészítő parancsnokságot, az Athenaeum Nyomda épületét, rögvest megkezdődött a szórólapok gyártása.

Még ezen a napon megérkezett a Szovjet Kommunista párt küldöttsége, Anasztasz Mikojan és Mihail Szuszlov. A magyar vezetőkkel arra jutottak, a felkelés felszámolása csupán órák kérdése, vagyis kölcsönösen hamis illúziókba ringatták egymást. A siker demonstrálására pedig Nagy Imre az éjszaka folyamán feloldotta a kijárási tilalmat.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.