Még emberi léptékkel mérve sem volt olyan régen, amikor bolygónk szárazföldjeit hatalmas méretű emlősök, madarak és hüllők lakták. Megafaunának nevezzük ezt a közösséget, ma is ismert állatok óriási “testvérei” alkották. Európában élt például a 700 kilós barlangi medve, amely két lábra állva több mint három méteres izomtoronyként magasodott az ember fölé. De a mai tigris méreteit is meghaladó barlangi oroszlánnal ugyancsak nem szeretnénk összefutni Erdélyben például.
Óriások földje
Háromtonnás, szőrös orrszarvúk és hatezer kilós gyapjas mamutok is taposták kontinensünk földjét, de a szarvasok marmagassága is két méter feletti volt, súlyuk pedig elérte a 700 kilót. Az amerikai rövidfejű medve négy lábon állva volt akkora, mint egy mai ember, a 90 kilós óriásfarkas pedig a földünkön valaha élt legnagyobb kutyaféle volt. Az Újvilágban élt a kardfogú tigris és egy gepárdfaj is.
A jókora ragadozókhoz termetes zsákmány illett, ebben a világban még a hód is óriás volt: testhossza 2,5 méter, súlya pedig 200 kiló volt. Ma ismert rokonaihoz képest a legmegdöbbentőbb méretekkel talán az óriáslajhár rendelkezett. Öt-hat méter hosszú volt, súlya pedig a mai elefántokéval vetekedve elérte a négy tonnát.
Az óriások világa azonban az utolsó eljegesedés visszahúzódásával leáldozott, viszonylag rövid idő alatt eltűntek a Föld színéről, 10 ezer évvel ezelőtt már hírmondójuk sem maradt. Ekkorra már az ember is széltében-hosszában elterjedt a bolygón és a világuralomért folytatott harcban is igen jól állt. Mindez máig tartó vitát gerjeszt a tudósok között: vajon a megafauna pusztulása az emberi terjeszkedés, vagy a környezeti feltételek számlájára írható-e?
Halál a legyőzöttre
Az utolsó “jégkorszak” napjaink előtt körülbelül 12 500 évvel ezelőtt ért véget, a jég fogságából szabadult világ azonban 177 nagyméretű emlősfajjal lett szegényebb. Sokan érvelnek azzal, hogy ezek az állatok nem tudtak alkalmazkodnia melegebb éghajlathoz, ám az Aarhus Egyetem legfrissebb kutatása szerint a kihalásban vastagon benne van az emberiség keze is. A kutatók ugyanis régiónként vetették össze a megafauna pusztulását a klimatikus viszonyok megváltozásával és az emberi tevékenységgel.
Észak- és Dél Amerikából összesen 105, Ázsiából 38, Ausztráliából és a környező régiókból 26, Európából 19, míg Afrikából 18 óriás tűnt el – a kihalási zónák pedig majd minden éghajlati övre kiterjedtek. Van persze némi kapcsolat a környezet megváltozása és az állatok kihalása között, ám ilyen drasztikus eseményt önmagában nem okozhatott. A legtöbb állat képes volt követni az éghajlati öveket, mint például a rénszarvas és a sarki róka, amelyek Közép-Európából északra “költöztek” – magyarázza Christopher Sandom, a tanulmány vezető szerzője.
A tudósok tehát úgy vélik, az emberi tevékenység sokkal többet nyomott a latba, mint a változó környezet: őseink vagy levadászták a nagyméretű állatokat, vagy konkurenciaként jelentkeztek a kisebb zsákmány megszerzése terén. A versenyt az ember nyerte, a többinek táplálék híján pusztulnia kellett. A vizsgálatok azt mutatják, az óriások legalább 30 százaléka pusztult ki azokon a területeken, ahol hirtelen megjelent a teljesen kifejlett, ereje teljében levő Homo sapiens.
Nincs vége
A pusztítás olyan gyors volt, hogy az élőlényeknek nem volt idejük alkalmazkodni. A új-zélandi moákat például szó szerint lemészárolták a szigetet elfoglaló maorik. A gyapjas mamutról úgy tartják, a stressz és a megfogyatkozott állományban fellépő beltenyészet adta meg a kegyelemdöfést. Mondhatjuk, igen, hogy ez a világ rendje, az ember épp olyan része a természetnek, mint bármely más faj. Sőt, láthatjuk mindebben saját életrevalóságunkat, hisz itt a Földön megnyertük az élelemért, a létért folytatott versenyt.
A baj viszont az, hogy az ember nem tud leállni. Ma már nincs verseny, a ragadozó nem ellenfél, az életünk sem a megszerzett hús mennyiségén múlik. A mészárlás viszont folyik, fajok ezrei táncolnak a kihalás szélén a túlvadászás és élőhelyül elvétele miatt. Tigrisek, elefántok, bálnák, medvék, orrszarvúk – a megafauna megmaradt tagjai. Egyszer már elpusztítottunk egy világot, most jön a munka tökéletes befejezése.
Ő lesz a következő:
Thinkstock
