A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, mely során a csillag fénye – néhány hónapon keresztül – egy átlagos galaxiséval vetekszik. Eddig úgy tartották, ha egy csillag szupernóvává válik a körülötte keringő bolygók nem élhetik túl a robbanásból érkező rájuk mért csapást.
A folyamat során a csillag ledobja külső héját, mely környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telítik meg. A kidobott anyag gömb alakban tágul, majd ritkulni kezd. A szupernóvák újabb csillagok kialakulását is beindíthatják. (Feltételezések szerint a Napban és a Földön található lítiumnál nehezebb elemeket egy Naprendszer keletkezéséhez közeli szupernóvarobbanásnak köszönhetjük.)
Egy szupernóva ezen kívül többször annyi energiát képesek kibocsátani, mint amelyet a mi napunk egész élettartama során. A Cambridge-i Egyetem csillagászai úgy gondolják mégis maradhatnak nagyon ritkán túlélő bolygók a szupernóva robbanások után.
Feltevésüket egy bonyolult számítógépes modellezésre támasztják, mely olyan fizikai tényeket vesz alapul, mint a kéttestprobléma. A kéttestproblémát használják az asztrofizikusok a Nap-bolygó és a bolygó-rendszerek leírásához.A modell szerint, ha egy csillag 7-szer vagy 10-szer akkora, mint a mi Napunk, akkor a bolygói többszörös Föld-Nap távolságra lehetnek a központi csillagtól.
Sőt ha a távoli bolygók pályája zavarokat tartalmaz vagy éppen elnyújtott, akkor a robbanás kiveti őket a csillagközi térbe. Bizonyos esetekben, ha egy bolygó túl távoli, de stabil pályán mozog, akkor továbbra is a csillag maradványai körül keringhet.
Japán asztrofizikusoknak – Szumi Takahironak és munkatársainak – sikerült májusban bebizonyítaniuk tíz exobolygóról, hogy valószínűleg naprendszereken kívül mozognak.
Februárban a Chicagoi Egyetem két kutatója kitolta az földönkívüli élet keresésének határait azzal az elmélettel, miszerint, ha egy ilyen vándorbolygó saját belső energiával rendelkezik, a felszínén akár valamilyen formában az élet is kialakulhatott.
