Az idén húsz éves South Park animációs sorozat az 1997-es indulása óta jó pár videojáték adaptációt megért, de a legjobbnak kétségtelenül a 2014-es The Stick of Truth számít, amiben az apró városkába költöző új fiúként kellett helyt állnunk, finoman szólva is hajmeresztő események közepette.
Az Obisidian Entertainment fejlesztette szerepjáték a tévésorozatot is készítő Matt Stone és Trey Parker közreműködésével készült, és a program lényegében olyan volt, mint egy húsz órára nyúló epizód, amit már nem nézőként szemlélünk, hanem szereplőként élünk át és alakítjuk az eseményeket.
A látvány, a karakterek, a hangok, a durva poénok és a politikai korrektségtől a lehető legtávolabb álló történet mind a helyükön voltak, és a tévében látott atmoszférát tökéletesen megidéző kerek egészet egy meglehetősen mély, körökre osztott harcrendszer egészítette ki, amiben
a kikerülhetetlen szellentések mellett különleges képességekkel vehettük fel a harcot a cselekmény során felbukkanó ellenfelekkel.
A The Stick of Truth meggyőzte a kritikusokat, a játékosok is szerették, így október 16-án a boltokba került a folytatás. A The Fractured but Whole fejlesztésében a South Park atyjai ismét jelentős szerepet vállaltak, és hiába készítette új csapat a programot, a váltás nem vált a végeredmény kárára, ugyanis a Ubisoft San Francisco alkotása egyáltalán nem okoz csalódást.
EGY MACSKA AZ OKA MINDENNEK
Amíg az előző rész a fantasyt csempészte be a coloradói kisvárosba, varázslókkal, lovagokkal és egy sajátos Kenny hercegnővel, addig a The Fractured but Whole részben a napjainkban is tomboló szuperhősös őrületet figurázza ki, méghozzá az animációs sorozattól megszokott szatirikus módon.
Eric Cartman és hűséges brigádja a hollywoodi nagyágyúkhoz hasonlóan szeretne egy szeletet az egyre nagyobb és egyre szuperhős népszerűbb tortából, és a saját maszkos alteregóikkal (Coon and Friends) kívánnak betörni a film- és sorozatbizniszbe – amihez viszont pénz kellene.
Amikor tehát kiderül, hogy egy eltűnt macska felkutatásáért 100 dollár jutalom jár, hőseink azonnal akcióba lépnek…
A cselekmény ennél persze jóval szerteágazóbb és érdekesebbé válik a sztori előre haladtával, de kezdésnek ennyit bőven elég tudni. Fontos infó továbbá, hogy játékosként nem a népszerű karakterek egyikét alakítjuk, hanem ismét új fiúként keveredünk az események közepébe, és a Coon álruha mögött megbúvó Cartman „jóindulatának” köszönhetően leszünk a történet fontos szereplői.
Műfaját tekintve a The Fractured but Whole ismét egy kaland- és szerepjáték hibrid, megtoldva egy összetett és élvezetes csatákat biztosító, körökre osztott harcrendszerrel. A helyszín természetesen maga South Park, a sorozat ismert helyszíneivel és szereplőivel, és az összecsapások mellett a játékmenet jelentős részét a mászkálás, a karakterekkel történő interakció és a gyűjtögetés teszi ki.
TŰZOLTÓ LEGYEK VAGY KATONA?
A kalandunk során van egy központi szál, megannyi egymást követő feladatra bontva, de emellé kapunk teljesen opcionális mellékküldetéseket, feltárhatunk titkos helyszíneket, gyűjtögethetünk extra cuccokat, kedvünkre változtathatjuk a fizimiskánkat, sőt a különböző helyszíneken begyűjtött tárgyakból saját magunknak készíthetünk bónuszokat, illetve őrült külalakot biztosító kiegészítőket és felszereléseket.
A szerepjátékos rész leginkább a harcoknál jön elő, lévén a körökre osztott összecsapásokra jelentős hatással van, hogy a játék legelején milyen kasztot választottunk magunknak, ugyanis ettől függ, hogy
milyen szuperképességekkel és támadásokkal rendelkezünk.
Mivel a Fractured but Whole szuperhősös tematikára épül, így az általunk irányított szereplőt is speciális, főleg harcban bevethető erőkkel ruházhatjuk fel, és kezdetben olyan karakterosztályok közül választhatunk, mint a Speedster (gyorsaság), a Brutalist (nyers erő) és a Blaster (távolsági támadások).
Ezek mindegyik négy egyedi képességet biztosít a harcmezőn, viszont nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy a 15-16 órára rúgó sztori során végig ezeket használjuk, ugyanis a történet előrehaladtával többször is lehetőségünk lesz arra, hogy kibővítsük a hősünk bevethető repertoárját.
Ilyenkor újabb osztályt (Elementalist, Cyborg, Psychic, Assassin, Gadgeteer, Plantmancer, Martial Artist) választhatunk a már meglévő(k) mellé, és egyre nagyobb és felhozatalból választhatjuk ki, hogy milyen taktika alapján melyik négy speciális támadást kívánjuk használni a csatatéren.
SZUPERHŐS SZUPERHŐSNEK FARKASA
South Park szerte rengeteg veszély leselkedik ránk, rengeteg alkalommal fogunk leállni pofozkodni, és az ellenfelek felhozatala meglehetősen változatos: agresszív hatodikosok, vidéki bunkók, biztonsági őrök, rusnya sztriptíztáncosok, részeg felnőttek, szakácsok, dühös lánykák, mindenféle ninják, Káosz Professzor pribékjei és szörnyek állják utunkat,
a csapatunkkal rivalizáló szuperhősről nem is beszélve.
Az összecsapás mindig egy négyzetekre osztott terepen zajlik, ahol – a speciális főellenfeleket leszámítva – a körökre osztott rendszernek hála mindig van időnk kigondolni a lépéseinket, és a lábunk alatt látható elosztásnak hála mindig egyértelműen látszik, hogy az egyes támadásoknál milyen irányba és távolságra hatásos a kiválasztott képességünk.
A cél az ellenfél életerejének lemorzsolása, és a küzdelem addig tart, amíg a szemben álló felek közül az egyik oldalon el nem hull az összes résztvevő. Van, hogy egyedül vagyunk kénytelenek csatázni, de az esetek többségében mellettünk van három cimboránk, akik szintén speckó képességekkel rendelkeznek.
A csaták előtt még azt is meghatározhatjuk, hogy kik legyenek a harcostársaink, és ennek, továbbá a rendszeresen változó képességeknek és ellenfeleknek hála a harc még tíz óra után sem válik monotonná. Már csak azért sem, mert adott időközönként felbukkannak extra erős, vagy speciális képességekkel rendelkező főellenfelek, akiknél tényleg taktikázni kell, ha győztesen akarunk távozni a helyszínről.
VISSZAFOGOTTABB…
A South Park sosem a visszafogottságáról volt híres, az alkotók lelkesen figuráztak ki mindent és mindenkit, és sosem féltek a botrányoktól. Ennek volt a csúcsa a Stick of Truth, ahol egészen elképesztő kalandokba keveredhettünk a végigjátszás során. Volt harc zombi náci csecsemők ellen, gusztustalan utazás egy végbélben, és ne feledkezzünk meg arról sem, mikor
a saját apánk szex közben lengedező herezacskója elől kellett kitérni.
A The Fractured but Whole már nem megy el ilyen messzire, sokkal inkább azt az irányt követi, mint a sorozat, és az egyre erősebb megbotránkoztatás helyett a politikára, és a valóságban is létező problémák meglehetősen szatirukis bemutatására koncentrál.
A játék elején a nehézséget például a bőrszínünk állításával tudjuk meghatározni. „Fehérként” könnyű dolgunk lesz, de ha fekete karakterrel játszunk, az negatívan befolyásolja a játék több részét. Ugyanez a helyzet a nemünkkel is, amit nem a történet elején, hanem a sztori előrehaladtával alakítunk ki, és szintén meghatározza, hogy miképp állnak hozzánk bizonyos szereplők…
Az aktualitás persze nem csak így van jelen, teljesen átszövi a ránk váró küldetéseket is. Az első pár órában például olyan, még visszafogottnak tűnő helyzetekkel találkozunk, mint a korrupt rendőrök, akik velünk veretik meg az ártatlan feketéket, sztriptízbárban kell öltáncot lejtenünk részeg fickóknak, és
az alkotók attól sem riadtak vissza, hogy a negyedikesünket beküldjék egy templomba, ahol gyerekmolesztáló papok állják utunkat, és addig nem szabadulunk, míg szét nem pofozzuk őket.
A The Fractured but Whole ugyan visszafogottabb az elődjénél, de ennek ellenére is ízig-vérig South Park, szóval, ha valaki nincs hozzászokva az ilyen jellegű, sokszor nem túl szofisztikált, sokszor igen fekete humorhoz, az bizony sűrűn húzogatni fogja a szemöldökét a küldetések közepette.
A játék viszont pont attól lesz szórakoztató, hogy most is fittyet hány a politikai korrektségre, nem fogja vissza magát, és hajlandó görbe tükröt állítani a létező társadalmi problémák elé, miközben olyan kiskölyköket irányítunk, akik szellentéssel robbantanak be egy gázlángot, hogy hozzáférhessünk a küldetésünk nélkülözhetetlen hozzávalójához.
…ÉS KOMPAKTABB
Az új South Park-játék ugyanakkor nemcsak a botrányfaktorban finomodott az elődhöz képest, de játékmenetben is. A mostani sztori sokkal lineárisabb, mint a The Strick of Truth, nincs annyi mellékszál és leágazás, ami okán kompaktabbá/feszesebbé vált az élmény, mint a 2014-es rész esetében.
Hogy ez mennyire tetszik majd a játékosoknak, az egyéni preferencia kérdése, de szerintünk a változás jót tett a játéknak, ami ennek ellenére sem rövid vagy monoton, hiszen az alkotók éltek azzal a nagyszerű megoldással, hogy nem zúdítanak mindent egyszerre a nyakunkba.
A város ugyan a kezdetektől bejárható, de a titkos helyek felfedezésének lehetősége, az újabb és újabb képességek megnyitása, a változtatható karakterosztályok és a folyamatos fejlődés kellően változatossá teszi a programot ahhoz, hogy az egészen hosszú játékidő alatt egyetlen percre se unjunk rá.
Akik pedig nem elégednek meg a sztorival, így is jó pár extra küldetést és gyűjtögethető cuccot találhatnak, amivel kitolhatják az élményt, arról nem is beszélve, hogy a szupererők és a nemünk variálásával még egy második és harmadik végigjátszás is simán érdekes lehet.
SZÓRAKOZÁS KIHÍVÁSSAL
Nem titok, hogy ismét kiválóan szórakoztunk az új South Park-játékkal. Ez köszönhető a jól kitalált rendszernek, az animációs sorozathoz hű látványnak és hangulatnak, illetve annak, hogy a The Fractured but Whole a megfelelő tartalom mellett azért kihívásban sem szűkölködik.
A kezdeti sikerek után a harcok egyre keményebbé és fifikásabbá válnak, nem egyszer előfordult, hogy többször neki kellett futnunk egy-egy küzdelemnek, és ez frusztráció helyett inkább ösztönzőleg hatott: új taktikák, új lehetőségek kipróbálására sarkallt, ami a program egyik hatalmas előnye a folyamatosan megnyíló és elérhetővé válók újdonságok mellett.
Ahogy azt a bevezetőben is írtuk, a The Fractured but Whole egyáltalán nem okoz csalódást: az elődjéhez hasonlóan üde színfolt a videojátékok palettáján, és nemcsak a South Park-rajongók számára lehet élvezetes, de azoknak is, akik csak hírből ismerek a szériát.
Ez a játék önmagában is megállja a helyét, és a saját – meglehetősen sajátos – erényeinek köszönhetően nyújt legalább 15-25 órányi tömény, polgárpukkasztó szórakozást.
A South Park: The Fractured but Whole 2017. október 16-án jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünk a PlayStation 4 Prós változat alapján készült.
