Az elmúlt egy évben számos példát láthattunk arra, hogyan használták kiberbűnözők a BitTorrent klienst kiterjedt támadásokhoz, ezeket szedte össze közleményében a Sicontant Kft.
A BitTorrent elleni első komoly támadás a tavalyi évben bukkant fel, akkor többször is hallhattunk macOS felhasználók elleni támadásokról, amikor is a hackerek
Márciusban történt az első támadás a KeRanger nevű zsarolóvírussal. Ugyan a Transmission alkalmazás fejlesztői gyorsan reagáltak a támadásra és eltávolították a trójai által fertőzött alkalmazás-verziót, pár óra múlva az újból megjelent a hivatalos weboldalon. Ez a támadás több ezer felhasználót érintett világszerte.
A KeRanger alkotói által használt titkosítási algoritmus gyakorlatilag feltörhetetlennek bizonyult és megakadályozták a felhasználók adatokhoz való hozzáférését is.
A második hullám
Augusztusban egy másik macOS kártevő kezdett el terjedni a Transmission szoftver egy újabb fertőző verziója révén. Az OSX/Keydnap a fertőzött eszközökre kreált hátsó ajtón keresztül jutott hozzá a Keychain alkalmazáson tárolt felhasználói adatokhoz.
Az OSX/Keydnapot a BitTorrent csapata pár percen belül eltávolította, de a gyors reakció ellenére a torrentek jelentette veszély túlnyúlik a klienseken. amelyek így lehetnek szoftverek, játékok vagy filmek, de akár rejthetnek kártevőket is.
A WordPresst sem kímélték
Az ESET által 2017 áprilisában detektált Sathurbot backdoor trójai kártékony torrentekkel jutott az eszközökre, majd ezt követően egy botnet segítségével ért el számos WordPress adminisztrátort. A továbbterjedését elősegítendő a Sathurbot népszerű filmeknek és szoftvereknek álcázta magát és fertőzött WordPress felhasználókon keresztül terjesztette tovább a kártékony torrentet.
A trójai által elért fájlok sokkal magasabb seedelést értek el, így a gyanútlan szemnek teljesen jogszerűnek tűntek.
2017 februárjában a Patcher nevű zsarolóvírus terjesztésére használták a BitTorrentet. Az ESET szakértői két verzióját is felfedezték a kártevőnek: (De az is lehetséges, hogy ennél több verziója is létezik még valahol.) Noha a Patcher meglehetősen gyenge kódolással készült, a titkosítása elég volt ahhoz, hogy megakadályozza a felhasználókat az adataikhoz való hozzáférésben.
Titkosítási kulcs hiányában a vírus alkotói nem tudtak újra hozzáférést adni a felhasználóknak.
