Új, több szempontból is figyelemfelhívó hírrel rukkoltak elő a Southampton University optoelektronikai kutatóközpontjának (ORC) munkatársai. Elmondásuk szerint olyan digitális adattárolási technikát fejlesztettek ki, amely lézerek segítségével nanostrukturált kvarckristályban (igen, üvegben) képes mintegy 360 terabyte-nyi adatot eltárolni… mintegy 14 milliárd évig, 190 Celsius-fokon. Az adatok egyébként 1000 Celsius-fokig stabilan olvashatóak: tekintve, hogy az ideális szobahőmérséklet ennek csak töredéke, adatainkat teljes biztonságban tudhatjuk. Most már nem azon kell aggódni, hogy a biztonsági mentésre szolgáló merevlemezeink kattogva felmondják a szolgálatot, hanem azon, hogy egy ötforintos méretű üveglapot elég könnyen lehet ellopni. Vagy eltörni.
A csapat már korábban, 2013-ban beszámolt arról, hogy speciális üvegben tudnak lézerrel adatot tárolni – igen intenzív és villámgyors pulzusokkal tudnak “pontnyomokat” hagyni az üvegben. A hangzatos “ötdimenziós adattárolás” sem arra utal sajnos, hogy téren és időn túlnyúlva tudnánk belenyúlni a világ információszövetébe (ezt majd magának mindenki kitalálja, hogy micsoda és mire jó) – az első három dimenzió egy bit fizikai helyzetét írja le az adathordozóban, a másik két dimenzió pedig a lézerégetés erősségét, illetve annak polaritását írja le. A kutatók szerint mégsem ez az izgalmas, hanem az, hogy az adatsűrűség olyannyira nagy, hogy több ezer terabyte-ot tarthatunk a kezünkben, ha éppen olyanunk van.
Azonban ha arra kezdenénk el készülni, hogy a DVD-k és mobil HDD-k helyett üveglapokról dolgozhatunk majd, várjunk türelemmel. A rendszer ugyanis archiválásra, adatok stabil, biztonságos tárolására született, egyelőre még nem tart ott, hogy olyan gyorsan lehessen róla visszanyerni adatokat, ahogyan azt bármelyik adathordozónknál megszoktuk, az SSD-ket lepipálni garantáltan nem fogják egy ideig – ráadásul az olvasó- és főként, íróberendezések áráról sincsen fogalmunk.
Ha ennél biztonságosabb rendszert akarunk, akkor ugyan még mindig várnunk kell, de van mire várnunk: a DNS-alapú adattárolással kapcsolatban ugyanis a Harvard kutatói értek el publikálható eredményeket 2012-ben. A számok szerint egy gramm DNS-ben mintegy 2.2 petabyte-nyi adat tárolható el, ami azt jelenti, hogy a világ összes jelenlegi adata elférne egy teáskanálban. Mindemellett a DNS-ben tárolt adatokkal tényleg hosszú távra játszunk: George Church kutató szerint akárhol landol a DNS: lombikban, a kerti latrinában vagy a sivatagban, ha elmentettük benne az összes kedvenc zenénket, 400 ezer év múlva is garantáltan visszaolvasható. Igaz, ez nem 13,8 milliárd év, de aki a kicsit nem becsüli…
