Tudod, hogy a Figyelő is a „könnyedről” ír? - tette elém feleségem a minap a lapot. Kiderült, nem újabb dicsérő-simfelő recenzió a cikk (Kétségben az erő - Figyelő, 2007/49. szám), hanem a még ma is vízválasztó téma alapos, higgadt körüljárása.
Hetilap: Posta
Az élővilág szexualitásával foglalkozó cikkismertetés (Eltérített nemek - Figyelő, 2007/45. szám) egy kísérletről azt állapítja meg:
Október 31-én megtárgyalta és első olvasatban elfogadta a kormány Magyarország 2020-ig szóló külkapcsolati stratégiájának tervezetét, amelynek megalkotásában a Külügyminisztérium szakemberei kutatók, kiemelkedő szaktekintélyek véleményére, tanulmányaira, ajánlásaira támaszkodtak.
A Figyelő legfrissebb számának „a Figyelő álláspontja” rovatában, a Tokajért aggódnak című cikkben azt írják, hogy „a szerencsi erőműre a város ugyanúgy áldását adta, mint a (...) világörökségért felelős nemzetközi szervezet, azaz az Icomos.”
Kettesben Szapáry Györggyel című írásukban (Figyelő, 2007/8. szám) Szapáry György úr elzárkózott, hogy nyilatkozzon felmenő őseiről.
A Figyelő 38. száma „a milliárdos bébiznisz”, szülők megkopasztására irányuló kétes piaci praktikák leleplezését sejteti a címlapon (Bababolt - 2007/38. szám).
Igen egyoldalúnak találtam A nagy bébibiznisz című írásukat (Figyelő, 2007/38. szám).
Nemrégiben egy tanulságos összeállítás jelent meg a lapban az ország jelenlegi gondjainak okairól (Miért hagytuk, hogy így legyen? - Figyelő, 2007/37. szám). Az értékelések nagyon jók, különösen a leírt 8 legsúlyosabb gazdaságpolitikai hiba összegzése. Maga a felismerés is egy nagyon fontos dolog, hogy „valamit elszúrtunk”.
Tisztelt Frakcióvezető Úr! Meglepve olvastam a Figyelőnek adott interjújában (A Jövőnk a tét – Figyelő, 2007/35. szám) véleményét, miszerint nem kellene a Nemzeti Fejlesztési Terv reklámjára súlyos milliárdokat költeni.
Elindulni látszik egy folyamat a feketegazdaság kifehérítése jelszavával (Zéró tolerancia számlaügyben - Figyelő, 2007/31. szám), csakhogy az alkalmazott megoldással kapcsolatban némi „aszimmetriaérzése” van az embernek.
Varga szerint „az adaptáció maga az innováció” - idézi Kreatív másolás című cikkem (Figyelő, 2007/29. szám) egyik mondatát Lázár György, majd így folytatja hozzászólását
Nagy meglepetéssel olvasom Varga György cikkében (Kreatív másolás - Figyelő, 2007/29. szám): „az Egyesült Államok hetvenes évekbeli kísérlete arra, hogy kormányzati támogatással lemásolja az igen sikeresen működő japán kereskedőház-rendszert.
Donald J. Shepard, az Aegon N.V. elnöke interjút adott lapjuknak a biztosítási piacokról (Maradnak a kaptafánál - Figyelő, 2007/28. szám). Ebben azt mondja, hogy „egy nyugdíjrendszer akkor működik jól, ha az ország GDP-jének 100-150 százalékát kezeli.
A Figyelő végre reálisan próbálja meg boncolgatni azt az őrületet, ami a Mol kapcsán ebben az országban kialakult (Tétek, érdekek, forgatókönyvek – Figyelő, 2007/27. szám).
Gratulálok a Hátrányból indulva című cikkhez (Figyelő, 2007/23. szám), pontosan megfogalmazott, őszinte írásnak tartom, amely nagyon megfogott, mivel magam is ezen a területen dolgozom.
Lapjukban foglalkoznak a kormány elmúlt évi teljesítményével, ezen belül az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) tevékenységével (Uniformis nélkül - Figyelő, 2007/21. szám). Az értékelést három külső szakértővel történt beszélgetésre alapozza a szerző, láthatóan nem törekszik teljességre.
Utólagos adalékként szeretnék egy személyes történettel szolgálni a budapesti parkoló társaságok működéséről írt cikkükhöz (Egyirányú behajtás - Figyelő, 2007/17. szám).
Molnár Lajos valóban elindított egy igen nehéz, de szükséges folyamatot az egészségügyben: tudjuk, hogy halaszthatatlan volt az ellátórendszer reformja.
Mint a Bokros Lajos és hét egyetem gazdasági tanácsa által javasolt vitaanyagban (Figyelő, 2007/17. szám) olvasható, „sokan dolgoznak olyan állásban, ami nem felel meg diplomájuk által tükrözött formális képzettségnek”, és persze még többen tanulnak olyan helyen, ahová nem valók.
A Ki marad a végén? című cikkel (Figyelő, 2006/19. szám) kapcsolatban szeretném pontosítani, hogy a Hungarotel nem egyenlő a HTCC-vel. A társaság honlapjának tanúsága szerint a HTCC a Hungarotel és a Pantel főrészvényese, részvényeit az amerikai tőzsdén jegyzik. Valójában tehát Pantel-Hungarotel-Invitel, esetleg Pantel-Invitel fúzióról van szó.
Csak gratulálni tudok a ráfizető parkolással foglalkozó cikkhez (Egyirányú behajtás - Figyelő, 2007/17. szám), amely az érintettek „szófukarsága” és a nyilvánosság elől rejtegetett szerződések, a titokzatoskodás ellenére igen jól rávilágít a hazai - elsősorban budapesti - közterületi parkolással kapcsolatos állapotokra.
Azt írják, hogy a szerényebb anyagi helyzetű kismamák akár részletekben is kifizethetik a 135 ezer forintot egy szülésért (Terhes átmenet – Figyelő, 2007/18. szám). Hát ez utóbbi nem igaz!
Számos olvasót indított hozzászólásra a FigyelőNet blog-terén (blog.fn.hu) a lapunkban megjelent a család és a munka közötti kényes egyensúlyt firtató cikk (Egyeztetés alatt - Figyelő, 2007/15. szám).
A Pihentagyú konstrukciók című, jelzáloghitelekről szóló írásukban (Figyelő, 2007/13. szám) egy névtelenül nyilatkozó szakértő annak a véleményének adott hangot, hogy Magyarországon nem várható a Nagy-Britanniában a közelmúltban bevezetett, átörökíthető, „generációkon átívelő” jelzáloghitel-konstrukciók megjelenése.
