Gondoltam, én is megosztom, hogy jártam és még járok itt kinn Angliában. Amikor kijöttem egyedül, pár hétre rá megismertem a jelenlegi exemet. 24 éves vagyok, ő nálam fiatalabb, én Londonban laktam, ő Oxfordban. Odaköltöztem hozzá. Mint minden kapcsolatban, itt is voltak viták, de főleg ugyanaz: valahogy nem figyelt oda rám.
Ezekkel a sorokkal kezdte levelét olvasónk, akit nevezzünk Adrinak, de természetesen nem ez a neve. A levele teljes egészében lejjebb olvasható: szomorú történet egy lányról, aki joggal érezheti magát átverve a jelenlegi exe miatt. Egyáltalán nem tipikus történet, leginkább elkeserítő, mennyire magára hagyták egy iszonyú nehéz élethelyzetben.
„Augusztusban végleg szakítottam vele, majd eltelt 3-4 hét és kiderült, hogy terhes vagyok. Szóltam neki egyből, megbeszéltük, hogy korai, és különben is, együtt sem vagyunk. Még akkor is és most is szerelmes voltam/vagyok. Elkezdtük intézni, hogy mihamarabb túl legyünk a helyzeten. Szép napokat töltöttünk együtt, megint kézen fogva sétáltunk. Mellettem volt és figyelt rám. Tudtam, hogy nem lesz semmi baj. Megbeszéltük, ha vége a terhességnek, akkor megpróbáljuk rendbe hozni a kapcsolatunkat.
A héten voltam orvosnál. Már nem vagyok terhes. Azóta nagyon felém se néz. Az elején számon kértem, aztán rájöttem, hogy már nem vagyunk egy pár. Így nincs is mit számon kérni. Egyedül vészeltem át a fájdalmakat, a lelkivel még most is küzdök. Az utolsó üzenetem az volt felé, hogy szeretem. A család úgy tudja, minden rendben. Egyetlenegy ember tud az egészről. Szerinte el kellene felejtenem, és nem reménykedni. Főleg azért írtam le, hogy ha valaki olyan kapcsolatba kerül, ahol a másik fél nincs is ott, és a szeretlek mögött nincs semmi, jobb ha kilép, mert egyre reménytelenebb lesz az egész. A beszélgetések és a viták pedig sehova sem vezetnek.”
Mit lehet tenni?
A történet sok kérdést felvet, egyrészt azt, hogy mikor látszik egyértelműen, hogy a párkapcsolat biztosan nem fog működni. A veszekedések, konfliktusok szükségszerűek, ezek azok, amik a párkapcsolat dinamikáját adják. Akkor segítik a kapcsolatot, ha a partnerek megoldást is találnak a gondjaikra, meg tudják beszélni a problémáikat, és mindketten igyekeznek a másik igényeit is figyelembe venni. Adri azt írta, úgy érezte, a pasija nem figyel rá, elképzelhető, hogy ez már a kapcsolat első 1-2 hónapjában is látszott. Ha az egyik fél már ilyenkor sem érzi magát érzelmileg és testileg teljesnek, nagy valószínűséggel később sem fogja.
A rendszeres figyeljrám! veszekedések teljesen meg is ölhetik a kapcsolatot, bár kérdés, hogy a veszekedések nélkül meddig bírta volna a párkapcsolat magány érzését 24 éves olvasónk. Senkinek nem kötelessége ezzel a fajta magányossággal együtt élnie. Sajnos Adri igen fiatalon élte át élete egyik legkomolyabb traumáját, a művi vetélés ugyanis az egyik legnehezebb érzelmi krízis, amit egy nő megtapasztalhat. A pasija magára hagyta ebben a szituációban is, addig volt vele kedves, és csak addig akarta megoldani a párkapcsolati gondjaikat, amíg az abortusz nem következett be. Minősíteni és ítélkezni nem szabad, a történet másik oldalát nem ismerjük, az azonban biztos, hogy Adri pontosan ugyanazzal a viselkedéssel találta magát szembe, amivel a párkapcsolatukban is: magára hagyták teljesen.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
