Pályán kívül

“Magyarországon most már csaló vagyok”

Most, hogy kiderült az eleve kudarcra ítélt vállalkozás, a Vitéz hazavontatása balul sült el, egyre több összeesküvés-elmélet lát napvilágot Rakonczay Gábor óceánátszelésével, a csúcsbeállítással kapcsolatban. Egyesek egyenesen lecsalózzák, mások a végletekig hisznek benne. A Sport24 megkérdezte magát az érintettet, mit szól mindehhez. A főszereplő bánatos és végtelenül elkeseredett.

– Mióta tudja, hogy elsüllyedt a Vitéz?

– Nem süllyedt el, csak ott lett hagyva az óceánon.

– Tessék? Az eddigi hírek arról szóltak, elsüllyedt…

– Nincs több információm, mert csak egyszer beszéltem Huba úrral, amikor felhívott és tájékoztatott. Le kellett vágni.

– Fa Nándor azt nyilatkozta lapunknak, úgy tudja, nem volt biztosítása a Vitéznek.

– Sajnos igaz, amit Nándi mondott, vállaltam felé a biztosítást, és mélységesen el vagyok keseredve miatta. Motor nélküli, kísérőhajó nélküli evezős alkalmatosságot nem biztosítanak. Ez magánút volt, nem verseny, azt mondták, ilyen feltételekkel. Próbáltam még indulás előtt, de nem sikerült. Amivel Vikivel eveztünk át, a Tűzhangya, az sem volt annak idején.


Fotó: MTI / Zih Zsolt

– Fa Nándor azt nyilatkozta, a fizika törvényei miatt nem lehet elsüllyeszteni a Vitézt. Ha nem süllyedt el, csak levágták, még az is lehet, valahol a portugál partoknál kifogja egy halász?

– Még az is előfordulhat, van rá esély.

– Nem lett volna egyszerűbb, biztonságosabb bekonténerezni?

– Utólag azt kell mondanom, felelőtlenség volt részemről, hogy másra bíztam a hajót. Nyilván olcsóbb volt így, mintha konténert bérelek.

– Az eseményeket követő kételkedő hozzáértők már május 1-jén megírták hozzászólásaikban, hogy finoman, hamvába dőlt vállalkozás, durvábban, kivitelezhetetlen, szakmai analfabetizmus egy 7,5 méteres hajót átvontatni az Atlanti-óceánon…

– Mondom utólag, felelőtlenség volt részemről.

– Nem először hivatkozik a a pénztelenségre. Ezért nem volt GPS, ezért nem bérelt konténert, stb. A hajó ugyanakkor tele volt szponzorokkal.

– Minden tiszteletem azoké a kis- és középvállalkozásoké, amelyek támogatták az átkelést. Nélkülük nem tudtam volna belevágni, ugyanakkor el kell mondanom, hogy segítségükkel is rendkívül szűkre szabott költségvetéssel hajóztam.

– A kétkedők azt is mondják, maga a csúcs sem csúcs, nota bene, csalás áll a háttérben, hiszen a két angol, akik ugyanakkor indultak, amikor Ön, 3-500 kilométert sodródtak, és a tervezethez képest hetekkel később és máshol értek célba. Vitorlázott például?

–  Valóban sok a kétkedő, de komoly szakemberek, olimpiai bajnokok nem támadnak, nem kételkednek bennem, sőt, biztatnak, azt mondják, kitartás, ilyen országban élünk… Amúgy sem a kételkedőknek vagy a hívőknek csináltam az egészet, hanem magamnak.


Fotó: MTI / Zih Zsolt

– Akkor adjon magyarázatot a hajó közepén található árbocszerű rúdra, amit egyesek szerint meg is hosszabbított a lapát nyelével.

–  Ugyan már! A rúd 1 méter magas. Megközelítőleg egy 1 c 2 méteres vitorlát lehetne kifeszíteni rá a test közepére, ami némi túlzással kevesebbet használna, mintha kiülnék hátra és kigombolnám az ingem… Amúgy azért van a hajón, mint minden ilyen kenun – általában minimum kétméteresek -, mert valamire fel kell rakni a világítást és a tájékozódáshoz szükséges műszereket. A lapát nyele pedig azért kellett rá, mert eltörött a fémrúd, amikor egyszer pisilés közben belekapaszkodtam. Azzal erősítettem meg.

– Mégis, mekkora az értéke a hajónak, hogyan számolnak el Fa Nándorral?

– Nézze, ebből a hajóból egy van a világon. Nem lehet összehasonlítani egy nagyságrendileg ugyanekkora testű balatoni vitorlás értékével például, ezért nem is tudom megmondani az értékét. Az eszmei értéke óriási, és a tényleges is biztosan sok.

– Mit szól a kétkedőkhöz?

– Tudja, külföldön meglepődnek azon, amit egy tenger nélküli országból érkező ember véghezvitt. Gratulálnak. A határon túl jó hírem van, ismernek, elismernek, többször átkeltem az óceánon, és több óceánátkelőt készítettem fel magam is. Pár éve az Atlanti-óceán déli részén egy kis szigeten a kormányzó fogadott, amikor kikötöttem. Ott ünnepeltek, itthon arról nem is írtak. Magyarországon most már csaló vagyok.

– Megbánta?

– Valahogy jobb volt ez úgy, ahogy eddig. Felhajtás nélkül…Mert amióta híre ment az egész vállalkozásnak, úgy érzem, egyre inkább feltrancsíroz a média. Pedig kérdem én, ha az ember a maga kénye-kedve szerint csinálja, nincs díjazás, kitüntetés, nyereség, csak a tudat, hogy teljesítettem, akkor miért csaltam volna? Kinek? Magamat csapnám be…

–  Nem tűnik egy feladós figurának. Mi lesz a következő vállalkozás?

– A médiavisszhangok miatt jó darabig nem lesz semmi. Vagy, ha lesz is, az nem itthonról, hanem csendesen külföldről. Ahogy eddig is…

Ajánlott videó

Olvasói sztorik