Politológusok biztosan ízekre szedik majd a miérteket, amelyek miatt MOST nem lesz netadó. Amíg elemzéseikre várunk emlékeztetnék arra, hogy én már napokkal ezelőtt megmondtam, hogy ez is bőven benne lehet a pakliban. Lehet majd fanyalogni, de a kormányfő a rádióban egyelőre egyértelműen visszakozót fújt. Ezt sokan magyarázzák majd azzal, hogy „csak az erőből ért”, meg ilyenek, de ennek ellentmond az a könnyedség, ahogy kihátrált. Aki hallotta, tudja.
Némi szemantikai vita után úgy jelentette be döntését, hogy még én szégyelltem el magam, amiért nem akartam internetadót (ami nem is az). Olyan természetességgel tette, amire csak a legnagyobbak képesek. Politikai ellenfelei biztosan nem.
A miniszterelnök igazolta, ha valaki, ő pontosan tudja, hogy a 100 forintokért mekkora árat kell fizetni, hiszen annak idején éppen ő tette országos üggyé a szocik 300 forintját. Orbán Viktor okos, többször bizonyította, mennyire ismeri a magyarokat. Annyira, hogy azt is tudja, veszélyes lett volna csak úgy simán meghallania az utcai tiltakozást. Ezért újra konzultál. Nem tűnhet gyengének, mert nem az. Annyira erős, hogy most még engedékeny is lehetett. Ráadásul úgy, hogy közben el sem temette a sarcot. A poltika tényleg művészet, hiszen NEM IS MONDTA, HOGY NEM LESZ NETADÓ. AZT MONDTA, HOGY NEMZETI KONZULTÁCIÓ LESZ, UTÁNA PEDIG MAJD MEGLÁTJUK. Orbán Viktor, a legnagyobb király!
Időhúzás, kivárás, vereség, részleges vereség, meghátrálás, ködösítés, kommunista trükközés – így reagált az ellenzék, amely azt állítja, átlát az orbáni szitán. Ismerve a három idei választás eredményét a reagálások legbátrabBIKA Tóbiás József MSZP-elnöké, szerinte „aki ma Orbán Viktornak hisz, az hibát követ el”.
Azt nem tudhatjuk, hogy a politika iránt érdeklődni kezdő tüntető fiatalok így látják-e, ez csak este derül ki, hiszen lehetnek köztük akár fiatal demokraták is.
A Jobbik fricskája talán jobban ül, ők bevonnák a kormányfőt az internetezők körébe, hogy „megismerje ezt a világot”.
Az ugyanis valóban egy lényegi kérdés, hogy a már interneten felnövekvő kütyüfüggőkkel (Z-nemzedék, Y-generáció) mit kezd a politika. De éppen Orbán Viktor ne tudná ezt? Azt, hogy most részben saját szavazótábora ellen kellene mennie? Időt nyert, és aki időt, az életet. Az internet szabadságát féltő tüntetők most azt látják, hogy igenis kész hátrébb lépni: ha ezt így folytatja a nemzeti konzultáció után is, meggyőzheti a hitetlenkedőket is.
Ellenzéke – a mostani reagálások alapján – a tévedés kockázatával még nem nőtt fel hozzá. Nagyon ügyes húzás volt az internetadó átmeneti visszavonása. Orbán Viktor hasonló akcióira – hallgatói keretszámok, előzetes regisztráció, Schmitt Pál lemondása – soha nem tudtak érdemben reagálni az ellenzékiek, kifogta vitorlájukból a szelet a kormányfő. Marad számukra a pozícióharc, a dobogós helyezésekért
