A modern, digitális technikával készült animációs filmek előtt a rajzolóknak egyáltalán nem volt könnyű dolguk, hiszen nem építkezhettek egy kattintásra elérhető panelekből, illetve részletekből. Nem meglepő tehát, hogy egyetlen rövid epizódhoz is képkockák százait kellett fáradhatatlan munkával megrajzolniuk.
A különböző arckifejezésekkel azonban nekik is meggyűlt a bajuk, hiszen Donald kacsának, Tapsi Hapsinak, vagy épp a kőkorszaki szakiknak egyaránt olyan arcot kellett vágniuk, melyről egy kétéves perui, vagy egy hároméves német kislány is egyértelműen eldöntheti, hogy a figura épp mit érez.
A művészek a tökéletes hatás eléréséhez a legegyszerűbb segítséget alkalmazták: a saját arcukat tanulmányozták – a Disney stúdiójában folyó munkát fotók egész sora örökítette meg:
