A kutyák több mint 14 000 éve vadásznak velünk, őrzik az állatállományt, az utóbbi időben pedig mellettünk kucorognak a kanapén. Idővel rendkívül jól megtanulták értelmezni gesztusainkat és követni jelzéseinket. A kutatók most úgy vélik, hogy a kutyák az egyik legnagyobb rejtély megválaszolásában is segíthetnek, abban:
Dr. Faragó Tamás, az Eötvös Loránd Egyetem bioakusztikai kutatója közel két évtizede vizsgálja a kutyák hangkommunikációját. A Horizon lapban részletesen bemutatott, uniós finanszírozású K9VocLearn projekt keretében csapatával azt kutatja, hogy a háziasítás megváltoztatta-e az ebek hanghasználatát, és hogy ez mit árul el a mi nyelvünk fejlődéséről.
Nem véletlen, hogy a kutyákat vizsgálják
A kutatók azt nézték meg, elsajátították-e a kutyák a vokális tanulás alapelemeit – vagyis képesek-e hallás után módosítani a hangadásaikat. Míg például a delfinek képesek erre, legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok vokális rugalmassága rendkívül korlátozott. A kutyák viszont az önháziasítási hipotézis megértésében is kulcsszerepet játszhatnak, amely szerint az emberi evolúció során is a nagyobb fokú szociális tolerancia és az együttműködés terjedt el.
A kutyák rengeteg, az emberekéhez nagyon hasonló szociális kognitív készséggel és együttműködési képességgel rendelkeznek. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a kutyák nagyon jó modellként szolgálhatnak az emberi evolúció ezen korai szakaszainak megértéséhez
– magyarázza Dr. Faragó Tamás.
Ha a nagyobb fokú szociális tolerancia a rugalmasabb kommunikációt is elősegíti, akkor a kutatók szerint a kutyák háziasításának vizsgálata azon evolúciós feltételek nyomára is elvezethet, amelyek végül lehetővé tették az emberi beszéd kialakulását. A megoldás egyik kulcsa az lehet, hogy milyen mértékben változott meg a kutyák hangja vadon élő őseikéhez képest. Egy 2023-ban végzett vizsgálat megállapította, hogy a farkasokhoz genetikailag közelebb álló kutyafajták a vonyításra nagyobb valószínűséggel válaszoltak vonyítással, míg a farkasoktól távolibb rokonságban álló fajták inkább ugatással. A farkasokkal ellentétben a kutyák szinte minden helyzetben ugatnak.
Különleges vizsgálat
A találó elnevezésű Budapest BARKS Lab (Behaviour and Acoustics Research for K9 Sounds) kutatói az eddigi legrészletesebb képet próbálják felvázolni a kutyák vokális kommunikációjáról. Itt különféle érzelmi helyzetekben (játék, elválás, meglepő tárgyak) rögzítik a kutyák ugatását, nyüszítését, pulzusát és viselkedését, és azt vizsgálják, hogy a kutyák képesek-e megtanulni tudatosan képezni e hangok egy részét. A cél nem az, hogy a kutyákat megtanítsák az emberi értelemben vett „beszédre”, hanem hogy kiderítsék, mennyire tudnak tudatos ellenőrzést gyakorolni a hangjuk felett.
A vizsgálatban nem csak a nagymértékben vokális kutyák vesznek részt. Dr. Sándor Sára, genetikus és képzett kutyaoktató elmondta: jelenleg van egy kutyájuk, aki alig ugat, de egy tréning során megértette a feladatot, és már imád jelre ugatni. Hozzátette: az, hogy egy kutya természeténél fogva „beszédes”, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jobban képes kontrollálni a hangját. A sokat ugató kutyák ugatását inkább genetikai okok, érzelmi állapotuk vagy valamilyen külső kiváltó tényező okozhatja, nem pedig az, hogy tudatosan egy bizonyos hangot adnak ki. A hangadás feletti ellenőrzés gyakorlása kétirányú: azt is jelentheti, hogy megtanulják, hogy csendben kell maradniuk, ha arra kérik őket.
A csapat tagjai eddig a saját otthoni kutyáikat vonták be a kiképzésbe, de hamarosan sokkal szélesebb körből fogják az önkéntes résztvevőket kiválasztani. Egy, a korábbi Do As I Do Woof Challenge által ihletett polgári tudományos kihívás keretében világszerte arra kérik a kutyatulajdonosokat, hogy küldjenek be olyan hangfelvételeket, amelyeket egy laboratóriumban soha nem lehetne rögzíteni: elégedett sóhajokat, álmos szaglászásokat, valamint azokat a halk hangokat, amelyeket a kutyák elalvás közben adnak ki.
Mit jelent ez a számunkra?
A beszéd eredetének vizsgálatán túlmenően a kutatásnak gyakorlati haszna is lehet. „Az egyik lehetséges alkalmazási terület olyan intelligens eszközök kifejlesztése, amelyek a kutyák hangadása alapján képesek felismerni az érzelmeiket” – magyarázza Dr. Sándor Sára. A mesterséges intelligenciát már most is vizsgálják mint a hangadásból a kutya érzelmi állapotára való következtetés egyik módját.
A kutyák vokális kommunikációjának részletesebb tudományos megértése segíthet a gazdiknak abban, hogy felismerjék a félelmet, a stresszt vagy a frusztrációt, mielőtt a viselkedési problémák súlyosbodnának, javítva ezzel az állatok jólétét és erősítve az emberek és háziállataik közötti kapcsolatot.
A kutyák évezredek óta az ember mellett fejlődtek, ezért az együttműködés és a tolerancia terén ugyanazokhoz a társadalmi nyomásokhoz alkalmazkodtak, amelyekről egyes kutatók úgy vélik, hogy az emberi nyelv kialakulását is elősegítették. Ha a háziasítás révén a kutyák hangja rugalmasabbá vált, akkor ők jelenthetik az emberi beszéd kialakulása rejtélyének egyik hiányzó darabját.
