Kultúra

A Testről és lélekről szereplői pont olyan nyomik, mint te

Muchichka László
Muchichka László

Ügyeletes jó zsaru. 2017. 03. 01. 16:00

Csütörtöktől már országosan nézhető Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas alkotása. Van pár okunk, miért érdemes megnézni.
Korábban a témában:

Testről és lélekről szinopszis

Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint te? Vagy pontosabban: kiderülne, hogy már régóta ugyanabban a világban találkoztok éjszakánként. Örülnél neki? Vagy megijednél? Esetleg romantikusnak találnád? De mi van, ha te cseppet sem vagy romantikus alkat? Hogy nézel egy-egy gyengéd álom után másnap, éberen ennek az idegen embernek szemébe? És, mi van, ha az illető nem kifejezetten szimpatikus neked? Próbálnád megszeretni? Hogy lehet az, hogy éjjel, egymástól több kilométerre, magányos ágyatokban fekve egymáséi lehettek, de nappal, hús vér valótokban egymással szemben állva még egy vacak első randevút sem tudtok normálisan lebonyolítani? És mi van, ha a második találkozó is kínosan sikerül? A harmadik meg kifejezetten szégyenletes? Feladnád? És ha feladnád, kibírnád?

Mit lehet elmondani egy olyan alkotásról, amely nemcsak hogy díjat, de a legértékesebb elismerést, az Arany Medvét hozta el a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról, és amit már megjelenése óta méltatnak a külföldi kritikusok?

Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről egy olyan melankolikus, mégis mosolyogtató, vágóhídon játszódó történet, amelyben a béna bal karú pénzügyi igazgató, Endre és az autisztikus jegyeket mutató minőségellenőr, Mária egymásra talál.

Ez önmagában nem biztos, hogy túl eredetien hangzik: tipikus 21. századi mese, amely sokakkal megesett már.

Nyilván nem az a része a történetnek, amikor a két főszereplő ugyanazt álmodja, s szarvasként, illetve ünőként a havas erdőben baktatnak és húsos levelek iránt kutakodnak, hanem azok a mélyen emberi dolgok, amik annyira jellemzőek sokunkra: nem merünk kezdeményezni, mert félünk magunktól, a visszautasítástól, az elköteleződéstől, a csalódástól és inkább tétlenek maradunk, hogy ne sérüljünk. Azonban a szerelmi történetek mézédes, rózsaszín giccsétől ne tartson senki, ebben a filmben szó sincs gejl romantikázásról és mély-egzisztencialista tépelődésről sem. Enyedi olyan világot teremtett, amely hétköznapibb már nem is lehetne, a vágóhidak brutalitása mellé csempészte be a két főszereplőt, s olyan szintén valós karaktereket rakott melléjük, akik semennyire sem lógnak ki a sztoriból.

Enyedi nagyon sokszor kihangsúlyozta, amikor a filmről beszélt, hogy nem akar semmilyen rendezői flikk-flakkot a filmjébe tenni, egyszerűen két ember kapcsolatát bemutatni, viszont a forgatókönyvben van fantázia bőven. A Testről és lélekről nemcsak címében hordoz ellenpólusokat, végig kontrasztokkal dolgozik: álom – ébrenlét, elhallgatott szavak – tettek, nappal – éjszaka, élet – halál, humor – tragikum. Végletek, amelyek az emberi életet hétköznapivá teszik, s pont ez az átlagosság adja a film szívét is – mélyen emberi.

A film talán már túlságosan is szép akar lenni, gyönyörűek a közelik, a tükröződő felületek, a vágóhíd is pazar, az álomjelenetek tényleg álomszerűek a szarvasokkal, a főszereplő Borbély Alexandra nagy kerek szemei pedig jóval többet mesélnek, mint amennyit elmond verbálisan. A másik főszereplő Morcsányi Géza kiválasztása is remek, hiszen a 64 éves dramaturg, műfordító, egyetemi tanár és könyvkiadó igazgatón egyáltalán nem látszik, hogy ez az első filmszerepe.

A rendezők amatőr szereplőket többnyire olyan szerepekben használnak, amelyekben alig kell megszólalni, és csak a jelenlétük dominál. Általában ezen szokott elmenni egy-egy film, Horváth Lili Szerdai gyerekének a legjobb és leggyengébb szereplője is Vecsei Kinga volt, aki bizonyos jelenetekben nagyon erős jelenléttel bír, máskor bántóan amatőr volt, ahogy megszólalt. Nem véletlen az sem, hogy Mundruczó Kornél civilt használva nem beszéltette főszereplőjét a Szelíd teremtés – A Frankenstein tervben. Enyedi kiválóan válogatta színészeit, a mellékszerepekben is remek művészek tűnnek fel, és van jelenlétük, cselekményárnyaló pozíciójuk. Rávenni például a 89 éves Békés Italát hogy üljön egy széken, és a kérdésre, hogy mit csinál álmában, rávágja, hogy

Mit, hát baszok!

– külön zseniális. Amúgy a Katona József színház színészeinek jelenléte igen erős, Borbély Alexandra mellett a társulatból ott van Nagy Ervin, aki túlságosan nem erőltette meg magát egy újabb olyan szerepben, amiben a falu bikáját kell alakítania, de rajtuk kívül látható még Dankó István és Rujder Vivien is egy közös lemezboltos képben, ami talán az egyik legaranyosabb jelenete az egész filmnek. A kis szerepekben megjelenő Jordán Tamás, Nyakó Juli és Mácsai Pál is pont annyi jelenlétet kap, ami karakteressé teszi őket.

Talán egyedül Tenki Réka alakítása lóg ki egy kicsit a sorból, aki ezzel nem igazolta, a Variety magazin miért is látja 2017 egyik olyan színészének, akire érdemes odafigyelni.

A Testről és lélekről didaktikusság-mentesen olyan témákról is beszél, amikről vagy karikaturisztikusan vagy sehogy nem mesél a magyar film: jelzésértékűen, finoman másznak elő olyan kérdéskörök, mint az autizmus, a női szexualitás, a munkahelyi zaklatás.

A Testről és lélekről a legvalószerűtlenebb helyeken kialakuló emberi kapcsolatokat vizsgálja, meglepő fordulatok nélkül, mégis eszközgazdagon. Távol áll a sírva röhögős vígjátékoktól, de a mély drámai alkotásoktól is, mégis olyan film, amire érdemes jegyet váltani.

Március 2-tól, csütörtöktől ez pedig már a hazai mozikban is lehetséges.

Testről és Lélekről. Magyar játékfilm, 116 perc, 2017. Értékelés: 9/10.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Debrecen, 2017. április 22.
A győztes Hosszú Katinka az 50 méteres hátúszás döntője után az úszók országos bajnokságán a Debreceni Sportuszodában 2017. április 22-én.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.