Kultúra

Ha egyszer tényleg eljönnek az UFO-k, vajon szétlőjük-e őket különösebb ok nélkül?

Bodnár Judit Lola
Bodnár Judit Lola

hypevadász. 2016. 11. 10. 16:00

Vagy megadjuk az esélyt a békés kapcsolatfelvételre? Izgalmas, nyomasztó gondolatkísérlet az Érkezés, ami az év sci-fije lehet. Spoilermentes kritika.
Korábban a témában:

Most tekintsünk el attól a konteótól, miszerint eleve minket is a földönkívüliek telepítettek a bolygóra, és vegyünk elő egy másikat, amelyben olyan húsbavágóan aktuális (#irónia) témában van alkalmunk unalmunkban aggodalmaskodni, mint hogy

jaj úristen, mi lesz, ha eljönnek az ufók?!

Már csak azért is, mert az amerikai elnökválasztás eredménye, s az abból esélyesen következő katasztrófák túlontúl reálisak, lépjünk hát egyet hátra, és foglalkozzunk valami merőben elméleti problémával – elméleti már csak azért is, mert ha Trump az elnök, akkor a címbeli kérdésre mindannyian pontosan tudjuk a választ, ugye. Szóval lépjünk ebből ki, át az Érkezés című science fiction világába, melyben egyáltalán a kérdés még értelmezhető.

Fotó: InterCom

Amy Adams borongós kedélyű nyelvészprofesszort és nyelvi zsenit alakít, bizonyos Louise Bankst, aki hogyne lenne borongós, amikor gyerekét-férjét elvesztette, s magányát csak a nyelvtudománnyal osztja meg hosszú ideje – legalábbis így sejtjük, de azt azért minden spoiler nélkül elmondhatom, hogy az idő fogalmának még központi szerepe lesz a történetben, szóval tessék résen lenni. Banks professzor élete akkor változik meg gyökeresen, amikor mindenki másé is a Föld bolygón: a napon, amikor azonosítatlan, ám kétségkívül nem a Földről származó repülő tárgyak parkolnak le a világ számos pontján egy időben.

A hatalmas, áthatolhatatlan izék űrbéli járműveknek tűnnek, így a világ érthető szorongásba zuhan, főhősünket pedig rövid határidővel rekrutálja az amerikai hadsereg abban bízva, hogy hátha ő, a fordítás nemzetközi királynője, képes lesz kommunikálni a furcsa jövevényekkel. Partnere ebben az elméleti fizikus Ian Donnelly, a két észlény véd- és dacszövetségben próbálkozik a kapcsolatfelvétellel a fafejű katonák gyűrűjében. Így cselekszik minden állam, ahol hasonló űrjármű landolt, mindenki a saját eszközeivel dolgozva a megértésen. Számos kérdés felmerül, az egyetlen igazán lényeges azonban:

Mi célból jöttek az űrlények a Földre? Támadni akarnak, vagy társulni? Rombolni vagy építeni?

Fotó: InterCom

Érdekes témafelvetés, és elnézve a közélet alakulását, megejtően idealista: lássuk be, ma a világ egyre nagyobb részén lesz norma, hogy először üss, aztán kérdezz. Beszédes, hogy épp a világ egy ép eszét megőrzött országából, Kanadából származó rendező, Denis Villeneuve beszél arról két órán keresztül, hogy nem csak ez az egyetlen út – bár az is fontos része a képletnek, hogy a film egy amerikai informatikus mérnökből lett sci-fi író, Ted Chiang novelláján alapul, a Story Of Your Life címűn, mely még 1998-ban született, amikor még erősen máshogy álltak a világ dolgai. Ez a két idealista beszél, elsősorban az amerikaiak, végső soron pedig az egész emberiség lelkére, akikben a film tanúsága szerint nagyon, nagyon, makacsul szeretnének hinni még.

Ez a reménykedés, ez a hit szövi át a filmet, mely éles ellentétben áll a mérhetetlen nyomasztó hangulattal, ami az ismeretlenből, és abból a szorongásból táplálkozik, hogy mi van, ha ez a hit romba dől, mi van, ha az emberiség jellemgyengesége győz? Ez a kettősség feszültséget szül, ez pedig adrenalintúltengést – miközben ez a film egyáltalán nem pörög, sőt, idegőrlő komótossággal, lassan mozog. Ez a lassúság az egyik apró hibája: értem én, hogy nyomasztás, de feleennyi vontatottságba hajló feszültségfokozás is elérte volna ugyanezt a hatást, és akkor még azt sem érezzük, hogy nyúlik, mint a rétestészta, haladjunk már, gyerekek. Gyorsan előre is menekülök: ez ízlés dolga, lehet, hogy éppen ez volt a cél, hogy kényelmetlenül érezzem magam, végül is a feltett kérdésnek súlya van.

Fotó: InterCom

A hangulatkeltés tehát bravúros, bekúszik a bőr alá, a párás szürkékkel színezett képi világ és főként agytörzskaparó fémes zörejekből összeállított filmzene teszi a dolgát. Az alakítások nem különösebben emlékezetesek, nem is kell, hogy azok legyenek: Amerika két üzembiztos everymanje, Amy Adams és Jeremy Renner viszik a főszerepeket. Épp az a lényeg, hogy ez nem a tinédzser-disztópiák világa, ahol egy-egy feltűnően szép ifjú ember forradalmi hevülete hozza el a szebb jövőt, még csak nem is a Csillagok között, ahol a történetet nyakon öntötték nem kevés képeslap-filozófiával, még csak nem is a Mentőexpedíció, ahol Az Emberiség Együtt Bármire Képes. Itt is van mélységes humanitás, ám az nem tocsog sem könnyben, sem cukorszirupban, sem patriotizmusban. Itt a józan ész és az okosság az érték – nem is lesz tömegfilm, ne legyenek illúzióink. Vagyis de, legyenek. Akkor lesz nagy a baj, ha abból is kifogyunk.

Érkezés (Arrival), 2016 – színes, amerikai sci-fi, 116 perc – 8/10

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

CANNES, FRANCE - MAY 21:  Nicole Kidman departs after the 'How To Talk To Girls At Parties' screening during the 70th annual Cannes Film Festival at on May 21, 2017 in Cannes, France.  Celebrities, fans and the movie world have descended on Cannes for this year's festival of the screen. For seventy years The Croisette Boulevard has always been the centre of athe place watch the rich and dandy and people from all walks of life to promenade.  (Photo by Christopher Furlong/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.