A Floridai Műszaki Intézet (FIT) kutatói Mark Bush vezetésével 370 000 évre visszamenőleg tanulmányozták az Andok éghajlatában és növényzetében bekövetkezett változásokat. Ehhez a Bolívia és Peru határán elterülő Titicaca-tó üledékeiből származó megkövült pollen összetételét elemezték, és eredményeiket a Global Change Biology című szaklapban publikálták – közli a ScienceDaily tudományos hírportál.
Arra a következtetésre jutottak, hogy a legutóbbi három interglaciális -jégkorszakok közötti hosszabb, melegebb szakasz- közül kettő során előfordult, hogy a tó mérete 85 százalékkal is csökkent, a körülötte lévő bozótos gyepek pedig elsivatagosodtak. Mindkét eset arra utal, hogy a tó rövid idő alatt sekéllyé vált a párolgásból adódó vízveszteség miatt.
A meleg időszakokban a Titicaca-tóban élő édesvízi algák átadták helyüket a sós vizet tűrő fajoknak és a felmelegedés hatására az erdők magasabb vidékekre húzódtak vissza, majd teljesen leállt a terjedésük. A tó zsugorodása számottevően kihatott az éghajlatra is – elsősorban drasztikusan csökkent a csapadék mennyisége.
Ennek fényében a kutatók megállapították, hogy újra be fog következni egy hasonló állapot, ha a hőmérséklet 1,5-2 Celsius fokkal haladja meg a mostani értékeket. Márpedig a perui Andok évtizedenként 0,3-0,5 Celsius fokos felmelegedési ütemével számolva a váltásra valamikor 2040 és 2050 között kell számítani. A szárazság közel kétmillió embert érint majd érzékenyen, emellett a terméshozamok jelentősen csökkenni fognak és kérdéses lesz az ivóvízellátás is.
