A stratégiai részeként olyan eszközöket fejlesztenek ki, amelyek célja az „ellenség információs rendszereinek megtámadása és kihasználása”. A Pentagonnak ugyanakkor még nem sikerült jogi megoldást találnia a kibertérben megvalósítandó megelőző csapás legalizálására.
Az új stratégiát a Pentagon mintegy 1000 katonai elithackerből és hírszerzőből álló kiberparancsnoksága fogja megvalósítani, amely október 1-én lesz teljes egészében működőképes. Parancsnoka az a Keith Alexander négycsillagos tábornok, aki egyben a külföldön végzett elektronikus hírszerzésre 1952-ben alapított Nemzetbiztonsági Ügynökség (National Security Agency, NSA) vezetője is.
„Olyan támadó képességekre van szükségünk, amelyek segítségével azonnal lekapcsolhatunk bárkit, aki megkísérel megtámadni bennünket” – jelentette ki Alexander augusztusban egy Tampában tartott előadásán. – „Képesnek kell lennünk arra, hogy megvédjük hálózatainkat. És képesnek kell lennünk arra is, hogy megőrizzük mozgási szabadságunkat a világhálón.”
Az „aktív védelem” jogi kereteiről azonban vita bontakozott ki az amerikai védelmi illetékesek között. William S. Lynn védelmi miniszter-helyettes az elmúlt héten kijelentette, hogy az amerikai haderőnek képesnek kell lennie arra, hogy a katonai hálózatokból „kinyúlva”, még a behatolás előtt megállítsa az ártalmas szoftvereket.
Abban mindeni egyetért, hogy a Pentagonnak joga van blokkolni a káros kódokat a rendszere határán. Más kérés azonban, hogy mi történik akkor, ha azt egy másik ország területén található hálózatban teszi meg.
Alexander tampai beszédében hangsúlyozta, hogy a Pentagon kibertámadási képességének a törvényességen kell alapulnia. Szakértők szerint a támadónak egy idegen, s az Egyesül Államokkal hadiállapotban nem lévő ország területén található számítógépe elleni támadás megsértheti az adott állam szuverenitását és a nemzetközi jogot. A CIA szerint egy ilyen művelet „fedett” akciónak minősül, amelyet kizárólag a CIA jogosult végrehajtani, méghozzá csakis elnöki engedéllyel.
„Heves vita folyik arról, hogy a kibertérben mi számít erő alkalmazásának, vagy fegyveres támadásnak. Tudnunk kell, hogy hol húzódik a határvonal, nehogy mi magunk is átlépjük, miközben a kibertérben támadó műveleteket folytatunk más országok ellen” – mondta nyilatkozatában Herbert S. Lin, az amerikai tudományos akadémia nemzeti kutatási bizottságának kibernetikai szakértője.
Egyes vélemények szerint ugyanakkor a hálózati fenyegetések elhárítása érdekében még mindig nem aknázták ki teljesen a hagyományos védekezés olyan eszközeit, mint a tűzfalépítés, vagy a jelszavak alkalmazása. Az elrettentés érdekében igénybe lehet venni olyan, nem számítástechnikai eszközöket is, mint a diplomáciai nyomásgyakorlás – írta a The Washington Post.
