Közélet

Rendőrök hurcolták intézetbe a gyerekeket

24.hu
24.hu

hírfaragó. 2017. 07. 24. 09:00

Az írás eredetileg az Abcúg oldalán jelent meg.

Tavaly januárban tíz rendőr törte rá az ajtót Horváthékra, hogy állami gondozásba vegyék az egyéves Achillest. A négy nagyobbik gyerek sem úszta meg, őket az iskolából vitték el. Egy éven keresztül alig látták a szüleiket, míg végül a bíróság kimondta, hogy a XII. kerületi gyámhivatal alapvető szabályokat sem tartott be, mielőtt ráküldte volna a családra a rendőröket. A gyerekeket visszakapták, de azt az egy évet már nem fogják.

“Az én kisbabámat? Milyen alapon akarja elvenni? Rendszeresen látogatja gyerekorvos, védőnő. Mindjárt rosszul leszek.” Szenkovits Éva a fejéhez kapott, mint aki nem akarja elhinni, hogy ez történik vele. Az ajtóhoz vezető lépcsőn végig rendőrök álltak, összesen tízen. Felkészültek, hogy ha kell, erővel hatoljanak be a lakásba. Köztük volt a XII. kerületi gyámhivatal munkatársa is, aki a határozatot szorongatva közölte Évával, hogy mind az öt gyerekét nevelésbe veszik.

“Hogy képzelik ezt?” – kérdezte Éva a kisablakon keresztül, és szerette volna megnézni a papírt, de nem kapta meg az ügyintézőtől. Mivel Éva többszöri felszólításra sem nyitott ajtót, a férje pedig egyre dühösebben kiabált odabentről, az egyik hátul álló rendőr engedélyt adott, hogy betörjenek. Pár másodperccel később a földre vitték Éva félmeztelen férjét, Horváth Sándort. Miközben Sándort megbilincselték, Éva remegve a zokogástól, az egyéves Achillesszel a karján hallgatta az ügyintézőt.

A szülők később kikérték az intézkedésről készült rendőrségi felvételt, ebből mutatunk egy részletet. Sándor és Éva arcát kérésükre kitakartuk.

Mindez 2016 januárjában történt. Ezután majdnem egy év telt el, mire Sándor és Éva visszakapták a gyerekeiket. Ma már bírósági ítélet van róla, hogy a gyámhivatal jogszerűtlenül járt el, de Sándoréknak így is fáj, hogy ilyen traumának tették ki a gyerekeiket, főleg a legkisebbet, akinek a rendőri rajtaütést is át kellett élnie. Bár a bíróság ezt külön nem vizsgálta, szerintük túlzás volt ez az akció, és a gyámhivatal mellett a rendőrség sem járt el törvényesen.

Most bemutatjuk a család történetét elsősorban az eljárás során keletkezett dokumentumok és kisebb részben a velük folytatott beszélgetés alapján. Ebből kiderül, milyen alapvető hibákat követett el Budapest egyik leggazdagabb kerületének gyámhivatala.

Nincs kész a leckéje, és folyton vizet iszik a gyerek

Sándor és Éva tizenhat évig éltek a Pest megyei Piliscsabán, onnan költöztek 2013-ban Budapestre, ahol jobbnak látták a munkalehetőségeket. Éva ma hivatásos gondnokként dolgozik egy pesti gyámhivatalban, Sándornak viszont nincs munkája, ezért gyesen is ő maradt otthon a legkisebb fiúval. Szerencséjük, hogy Éva szüleinek volt egy használaton kívüli lakásuk egy jól szituált orbánhegyi társasházban, ahová beköltözhettek. A gyerekeik ekkor 14, 13, 11 és 7 évesek voltak, melléjük született meg két évvel később Achilles. A két nagylány, Noémi és Éva hamarosan gimnáziumba mentek, a fiúkat, Sanyit és Rómeót pedig általános iskolába íratták.

Még vidéken laktak, amikor a Piliscsabai Gyermekjóléti Szolgálat kezdeményezte Sanyi védelembe vételét, amit aztán a XII. kerületi gyámhivatal rendelt el 2013 szeptemberében. Ez elvileg arra jó, hogy a szülők segítséget kapjanak a nevelési problémák megoldásában ahelyett, hogy kiemelnék a gyerekeket a családból. (Ehhez képest a védelembe vételt sok esetben inkább fegyelmezésre használják. Ha érdekli, hogy miért, olvassa el ezt a cikkünket!)

Sanyi esetében iskolai magatartászavarra és a gyakori hiányzásokra hivatkoztak. Utóbbiból olyan sok volt, hogy az ötven óra is összegyűlt, így a családi pótlékot is megvonták.  Éva ezt azzal magyarázta, hogy a fiát állandóan bántották a társai a piliscsabai iskolában, ezért egy idő után nem engedte bemenni, de a magántanulóvá nyilvánítását sem kérvényezte.

Egy évvel később, 2014 szeptemberében Sanyi osztályfőnöke jelezte, hogy javult a fiú magatartása, és már szelídebben kommunikál a felnőttekkel, bár még mindig sokat késik. Ezért a gyermekjóléti központ javasolta a védelembe vétel megszüntetését, de erre végül nem került sor. Novemberben ugyanis megint azt mondták az iskolában, hogy Sanyi nem tud beilleszkedni az osztályába, és komoly magatartási problémái vannak. Konkrétan:

  • állandóan kimegy a teremből vizet inni,
  • gyakran késik és
  • nem csinálja meg a feladatait.
  • Bántalmazásnak nincs nyoma, mégis viszik a gyerekeket…

2015 januárjában megszületett Achilles, akit rendszeresen vittek védőnői tanácsadásra, és a gyermekorvos sem látott nála semmilyen gondozási problémát. Ehhez képest a gyermekjóléti központ februárban kezdeményezte mind az öt gyerek ideiglenes elhelyezését, vagyis azonnali kiemelését a családból. Ilyet súlyos veszélyeztetés, bántalmazás, elhanyagolás esetén lehet elrendelni.

A szomszédokra hivatkoztak, akik szerint Sándoréktól üvöltözést, veszekedést, sírást hallani, és bűz jön ki a lakásból. Ahhoz képest, hogy a gyámhivatal súlyos veszélyeztetést gyanított, csak egy hónappal később akartak környezettanulmányt csinálni. A gyámhivatal mind az öt gyerekről kikérte a tanáraik véleményét, akik leírták, hogy

  • Noémi szeret iskolába járni, részt vesz az énekkarban, igyekszik kijavítani a rossz jegyeit, és mindig kész a leckéje. Korábban sokat késett, de ez megszűnt.
  • Éva könnyen beilleszkedett, jó képességű tanuló, bár nála is voltak késések.
  • Sanyi sokat késik, nincs kész a leckéje, nincs felszerelése, és romlanak a jegyei. Ráadásul “beleszól az órákba, és kéretlenül elmondja mindenről és mindenkiről a véleményét”.
  • Rómeó reggelente sokat késik, és nincsenek barátai, mert a tanárok szerint a többi gyerek ápolatlannak tartja.
  • Achillesről a gyerekorvos megint elmondta, hogy a fejlődése a korának megfelelő, és nincs vele semmi baj.

A gyámhivatal ennek ellenére továbbra is ki akarta emelni a családból Sanyit, és védelembe akarta venni Rómeót.

Ekkorra rendszeressé vált, hogy a szomszédok rendőröket hívtak Sándorékra a hangoskodás miatt. “Pedig próbáltunk velük jóban lenni, egy ideig én vittem ki a kukájukat” – mondta Sándor az Abcúgnak. Szerinte minden vád alaptalan volt, egyszerűen szúrta az idős szomszédok szemét, hogy ők odaköltöztek egy népes családdal.

A rendőrség szerint 2015 júniusáig, akárhányszor kimentek, sosem látták veszélyben a gyerekeket, csak az derült ki, hogy a család sokat zajong és káromkodik. Egyszer viszont – a rendőrségi jegyzőkönyv szerint – az egyik lány, Éva nyitott ajtót, aki azt mondta a rendőröknek, hogy az apja pár nappal korábban bántotta az anyját, és régebben őket is. Éva később a bírósági eljárásban tagadta, hogy ilyet mondott volna, és Sándorék úgy gondolják, hogy a rendőrség összefogott ellenük a szomszédokkal. Szerintük ezt bizonyítja az is, hogy a szomszéd felszerelt egy kamerát, ami az ő ajtajukat veszi, így tudták mindig rájuk hívni a rendőröket.

Mindenesetre a gyámhivatal több mint egy hónappal később tett feljelentést kiskorú veszélyeztetése miatt, és csak novemberben hallgatták meg az ügyben a szomszédot, a háziorvost és a védőnőt.

Vagyis, ha Éva szólt is a rendőröknek a bántalmazásról, a hatóságok majdnem fél évvel később mozdultak csak meg.

A szomszéd azt mondta, a szülőket csak egymással hallotta kiabálni, és nem látta jelét bántalmazásnak. Ezt újra megerősítette a gyerekorvos és a védőnő is, akik sosem láttak sérülésnyomot a gyerekeken, pedig a vizsgálatokon nincs rajtuk ruha. Az iskolában 2015 december végén továbbra is magatartászavart és beilleszkedési problémákat láttak Sanyin, és ragaszkodtak a tanulási képességei vizsgálatához. Bár senki sem erősítette meg a bántalmazás gyanúját, szenteste előtt egy nappal a gyermekjóléti központ újra mind az öt gyerek kiemelését javasolta.

Alighogy véget értek az ünnepek, a gyámhivatal újra megkereste a háziorvost és a védőnőt, akik megint mindent rendben láttak a gyerekeknél. Noémiról és Éváról a gimnáziumi osztályfőnök leírta, hogy jól beilleszkedtek, már kevesebbet késnek, aktívak az órákon, és próbálnak javítani a rossz jegyeiken.

Egy nappal később, január 6-án a gyámhivatal elrendelte mind az öt gyerek kiemelését. Ekkor vonult ki a rendőrség Achillesért, akit csecsemőotthonba vittek. A többieket az iskolából szállították el a Cseppkő utcai Gyermekotthonba. A következő egy évben alig látták a szüleiket.

Apu mindig meghallgatott

Az eljárásban a gyámhivatal végig sokat hivatkozott arra, hogy Sándorék nem működnek együtt a különböző intézményekkel. Nem akarták, hogy a Pedagógiai Szakszolgálat megvizsgálja Sanyit, nem engedték be az ügyintézőt, hogy környezettanulmányt készítsen a lakásban, sőt elsőre még a védőnőt sem engedték be, akivel aztán jó kapcsolatot alakítottak ki.  Az osztályfőnök is panaszkodott, amiért lemondták a személyes megbeszéléseket, bár a szülői értekezleteken olykor megjelentek. Előfordult, hogy nem vették át a gyámhivatali értesítést, vagy hogy nem mentek el, amikor megbeszélésre hívták őket.

Éva később elismerte, hogy nem járultak hozzá a szakszolgálati vizsgálathoz, mert “attól féltek, hogy az iskola csak speciális szükségletűvé akarja nyilvánítani a fiukat, hátha úgy könnyebben meg tudnak szabadulni tőle”. Rómeó egy évig járt logopédushoz. utána Éva szerint már nem volt rá szüksége, ezért nem engedte tovább.

A hatóság végig úgy látta, hogy nehéz együttműködni a szülőkkel, amit Sándor agresszív viselkedésének számlájára írtak. Hangosnak, indulatosnak és fenyegetőzőnek írták le őt, amit a szomszédok is alátámasztottak. Az a kevés ember viszont, akikben megbíznak, Sándorról is jobb képet festettek. “A gyermek apja nem volt agresszív, és csúnyán sem beszélt” – írta a gyerekorvos. A védőnő többször is találkozott Sándorral tanácsadáson, ahol “csomó kérdése volt a hozzátáplálással kapcsolatban, látszott, hogy érdekli és megfogadja őket”.

A gyámhivatal úgy látta, hogy “a család rendkívül zárkózott életet él”, és hogy “az apa roma származású, amely miatt üldöztetve érzi magát. A szülők gyakran alaptalanul vádolják meg környezetüket fajgyűlölettel, előítéletességgel”. Azt, hogy Sándorral nehéz szót érteni, és hogy könnyen felhúzza magát, munkatársaink is tapasztalták, de azt is, hogy ha a gyerekei sorsa került szóba, hamar sírni kezdett.

“Magatartása, viselkedése, fenyegető, agresszív fellépése a hatósággal és a segítő szakemberekkel szemben egyértelműen nem összeegyeztethető a normális szülői viselkedéssel, szülői mintával” – írták a kiemeléskor. A gyámhivatal szerint ez “már önmagában is veszélyeztető tényező lehet”, bár arra, hogy konkrét bántalmazás történt volna, semmilyen bizonyíték nem volt.

Sándorék fellebbeztek a döntés ellen azzal, hogy az egész eljárás a szomszéd rosszindulatú bejelentésén alapult, és egy szó sem igaz az egészből. Most már elkészülhetett a környezettanulmány, amiben megállapították, hogy a lakás tiszta, berendezett, és minden gyereknek van ágya és asztala a tanuláshoz.

Az intézetbe került Achilles vizsgálatakor kiderült, hogy “nagyon megviselte az elszakadás az édesanyjától”, a nagyobb gyerekek pedig mind azt mondták, hogy haza szeretnének menni. A Vadaskert Kórházban sem Sanyi, sem Rómeó esetében nem találtak semmilyen pszichés betegséget, csak egyéni foglalkozást javasoltak a hangulati zavarok feldolgozására.

A gyámhivatal mégis fenntartotta, hogy a gyerekek nem kerülhetnek vissza a szüleikhez “a szülők együttműködésének hiánya, a gyermekek elhanyagolása, valamint az apa bántalmazó magatartása miatt”.

A gyerekek ekkor négy hónapja nem jártak odahaza, a szüleikkel hetente maximum kétszer találkozhattak, előre meghatározott időpontban, és csakis a gyermekotthonban. Achilles heti kettő, a többiek heti hat órát kaptak a szüleikkel.

Sándor és Éva ügyvédi segítség nélkül vitték bíróságra az ügyet. “20 évi együttélés után feltételezni, hogy félelemből vagyok együtt a férjemmel, illetőleg 18 évi gyereknevelés után megkérdőjelezni, hogy alkalmasak vagyunk-e szülőnek, abszurdnak tartom” – mondta Éva tavaly szeptemberben az első tárgyaláson. “Én a férjemmel szerelemből vagyok együtt, azért is mentem hozzá feleségül, a gyerekek közül ketten felnőttek, az ő pozitív eredményeik, személyiségük bizonyítéka a jó szülői mintának.”

Egy hónappal később a bíróság meghallgatta a két nagyobbik lányt, Évát és Noémit is. “Apu mindig meghallgatott, problémákkal is fordulhattam hozzá, engem soha nem bántott sem szavakkal, sem tettekkel, és velem szemben nem volt indulatos, nem kiabált” – mondta Noémi az apjáról, aki szerinte nemcsak sokat vigyázott otthon Achillesre, hanem etette, itatta és pelenkázta is.

Éva tagadta, hogy bármikor panaszkodott volna a rendőröknek az apjáról, aki “gondozta a csecsemőt, ellátta, tápszert készített, sétálni is vitte, sem engem, sem a testvéreimet nem bántott, és velünk nem kiabált”. A testvéreiről azt mondta, hogy korábban sokkal többet tudtak együtt lenni, ráadásul “a legkisebb testvérem a bekerülését követően nem evett, lefogyott, és elég szomorú volt és lila foltokat látunk, illetőleg még mindig látunk rajta”.

Alapvető hibákat vétett a gyámhivatal

A bíróság tavaly novemberben, majdnem egy évvel a rendőri akció után a szülők javára ítélt. Nem találtak semmilyen súlyos, veszélyeztető tényezőt, miközben az ítélet szerint a gyámhivatal elkövetett egy sor szabálytalanságot:

  • Noémit, Évát és Achillest azonnal kiemelték, anélkül, hogy előtte bármilyen más módon próbálták volna megoldani a problémát. A december 23-i javaslat után két héttel már meg is hozták a határozatot.
  • Úgy feltételezték a bántalmazást és emelték ki a gyerekeket, hogy előtte sem a két nagylányt, sem a szomszédokat nem hallgatták meg.
  • A tanárok szinte csupa jót mondtak a nagyobb gyerekekről, mégis leírták, hogy nincsenek barátaik, és súlyos veszélyben vannak.
  • Egyáltalán nem vették figyelembe, hogy a védőnő és a gyerekorvos jókat mondott a családról.
  • Nem foglalkoztak vele, hogy a különböző életkorú gyerekeknél mást jelenthet a veszélyeztetés.
  • Sanyi iskolai magatartászavarait nem feltétlenül úgy kell megoldani, hogy kiemelik a családjából.
  • Az, hogy a gyerekek intézetben laknak, nem fog segíteni az érzelmi zavaraikon.

A bíróság egyetértett abban, hogy Sándor sokszor “képtelen visszafogni magát, hadaróan, erőszakosan, hangosan, vádaskodóan beszél, és időnként nem a helyzetnek megfelelő, fenyegető szavakat, kifejezéseket használ”. A bíróság szerint ez valóban nem jó szülői minta, de ettől még nem ártott volna figyelembe venni, hogy a család évtizedek óta együtt él, a gyerekek pedig az anyjukhoz és egymáshoz is kötődnek.

Sanyi és Rómeó esetében az eljárás megismétlését rendelték el, és figyelmeztették a szülőket, hogy ha nem működnek együtt a hatóságokkal, és nem viszik el őket a szükséges vizsgálatokra, újból állami gondozásba kerülhetnek.

A rendőrök szerint Sándor volt az erőszakos

Horváthék tehát örülhettek, hogy visszakapták a gyerekeiket, de az ügynek még nincs teljesen vége. Egyrészt a családnak kapcsolatban kell maradnia a gyermekvédelemmel, másrészt eljárást indítottak Sándor ellen hivatalos személy elleni erőszak miatt.

A rendőrök szerint, amikor tavaly januárban betörtek a lakásba, Sándor kést ragadott, és fenyegetni kezdte őket. A vádiratban azt írják, Sándor kaszáló mozdulatokat tett a késsel, és azt kiabálta, hogy “mindenkit megölök, kinyírlak benneteket”. Mivel hiába kérték, hogy tegye le a kést, az egyik rendőr pisztolyt rántott, ami már hatásosnak bizonyult.

A hozzánk eljutott rendőrségi felvételen csak az kivehető, hogy az egyik rendőr pisztolyt tart Sándor felé, de hogy előtte mi történt, az lemaradt a videóról.

Közben Sándorék is feljelentést tettek az ügyészségen rendőri túlkapás miatt, de ezt elutasították. A Sándorral szembeni eljárás még tart, szerinte az egészből egy szó sem igaz.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2015. június 27.
ByeAlex (Márta Alex) lép fel az Élj tisztán! elnevezésű drogellenes világnapi rendezvény gálakoncertjén a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 2015. június 26-án este.
MTI Fotó: Marjai János
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.