Fotók üresen álló tantermekről, békésen szunyókáló gyerekekről, természettudományi múzeumba tartó családokról, kávézásról, pizzázásról. A magyar közoktatás jelenlegi állapota ellen szerveződő tiltakozó akcióhoz rengetegen csatlakoztak országszerte. Arról, hogy pontosan hány intézményből, mennyi gyerek hiányzott hétfőn, nincs hivatalos adat. Az esemény Facebook oldala, illetve a megadott hashtagek (#nemleszeksuliban, #nemleszunksuliban) alapján próbáltuk felmérni a helyzetet. A bejegyzések szerint volt olyan osztály, ahol a 22 főből ketten mentek hétfőn iskolába, máshol az osztály fele hiányzott. A szolnoki Rózsa Imre Középiskola, illetve a pécsi Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központ egy-egy osztályából pedig senki nem jelent meg becsöngetésre.
“Egy hétvégi kirándulás is alig fér bele”
Ilona két középiskolás fiú édesanyja. Soma kilencedikes az Érdi Vörösmarty Gimnázium biológia tagozatán, a tizenegyedikes Misi pedig a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium tanulója. Egyikük sem ment iskolába hétfőn. Az édesanyának több gondja is van a mai magyar közoktatással, de elsősorban a hatalmas mennyiségű elsajátítandó ismeretanyagot kifogásolja.
Amióta a gyerekeim középiskolába járnak, az egész napos hétvégi programokat teljesen elfelejthettük. Egyszerűen nem fér bele a tanulás mellett. A kisebbik fiam gyakran mondja, hogyha tanulás helyett valami mást csinál, szinte lelkiismeret-furdalása van. Este 11-kor már én szoktam kérni tőle, hogy tegye le a könyvet.
– mondta a 24.hu-nak az anya.
Ilona reménytelennek tartja, hogy a politikusokat észérvekkel meg lehessen győzni, ezért csatlakoztak a Nem leszek suliban eseményhez. Sok jóra nem számítanak, de azért remélik, hogy a Klik háza táján rendet tesznek az akciónak köszönhetően, és esetleg a központosított tankönyvkiadás kérdését is átgondolják.
Kölcsönhangszeren játszanak a gyerekek
Róbert fia egy vidéki város általános iskolájába jár, negyedikes. Több indokot is említett, amikor arról kérdeztük, miért nem engedte ma iskolába a gyerekét. A legfontosabb talán a személyes érintettség: két pedagógus is van a családban, így pontosan tisztában van az őket érintő problémákkal. Szerinte abban a művészeti iskolában, ahová gyermeke jár, azért működik bármi is, mert van néhány lelkes pedagógus, nélkülük gyakorlatilag összeomlana a rendszer.
A zeneiskola működőképességéről rengeteget elárul, hogy még a legalapvetőbb eszközöket – például a kottatartókat – is a szülőknek kell beszerezniük, egy alapítványon keresztül (merthogy a Kliktől nem kaptak), de arra is volt példa, hogy maga az igazgató adott kölcsön fúvóshangszert néhány gyermeknek.
Ha el is bizonytalanodtam volna, vajon biztos jó ötlet-e, hogy a gyerekemet nem engedem iskolába, Hoffmann Rózsa facebookos ámokfutása és néhány politikus hétvégi nyilatkozata, meggyőzött volna. A 10 éves fiam a mai napot a nagymamánál tölti.
Róbert az üzenőfüzetben jelezte: gyermeke családi okok miatt nem megy iskolába.
Az édesapa egyébként úgy véli, az oktatásért küzdők életében talán a mai nap az eddigi legfontosabb: eddig legfeljebb a pedagógusok tüntettek, a szülők passzívak voltak, ma viszont ők is éreztetik, hogy nem úgy működik a rendszer, ahogy kellene.
Pont a tanításra nem jut idő
Flaskay Zsuzsa bátran vállalta teljes nevét, sőt, azt is elmondta, ő nemcsak szülőként, hanem tanárként is érintett az ügyben. A budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban tanít magyar irodalmat, illetve drámát. Lánya, Míra tizenegyedikes gimnazistaként önszántából állt a tiltakozók mellé, és maradt ma inkább otthon a tanórák helyett.
Zsuzsa és gyermeke szerint nem a reformokkal van a baj, mert azokra szükség van, hanem azzal, hogy ezeket egyik napról a másikra, nem fokozatosan vezették be.
Míra az a korosztály, aki szinte az összes változást végigélte a négy éve alatt. Mostanra az is világossá vált, hogy mégsem abban a rendszerben fog érettségizni, ami alapján kilencedikben elkezdte az iskolát.
A mindennapos testnevelés szerinte kétségkívül jó ötlet, de nem úgy, hogy a legtöbb intézményben nincs meg hozzá az infrastrukturális háttér. Pedagógusként a megnövekedett adminisztrációs feladatok róttak rá irreálisan nagy terhet. Mint mondja, ez idő alatt is inkább készülne az óráira, mint hogy a minősítési eljárással foglalkozzon, ahol bizonygatnia kell, hogy négy diplomájával alkalmas a tanításra.
Nem a lógás volt a lényeg
Klára úgyszintén pedagógus, egy budapesti általános iskolában tanít. Lánya hatodikos, egy gyakorló gimnázium általános iskolájába jár, és szintén nem ment ma iskolába.
Elég nagy gyerek már, és pontosan tudja, hogy én pedagógusként mivel szenvedek nap mint nap.
Természetesen beszélgettek a témáról otthon, és Klára – mivel korábban a szülői munkaközösség tagja volt – más szülőkkel is egyeztetett. Úgy tudja, sok olyan felnőtt van, aki bár egyetért a kezdeményezéssel, mégis ragaszkodott hozzá, hogy a gyereke ma is ott legyen az órákon. Hangsúlyozta, hogy lánya – függetlenül attól, hogy nem ment iskolába – ma is fog tanulni; nem lógási lehetőségként tekint a váratlan szabadnapra.
Kérdésünkre, hogy a tanárok foglalkoztak-e a hétfői nap eseményeivel, elmondta: szülői kérés volt, hogy osztályfőnöki órán érintsék a témát, és a tanár ennek eleget is tett. Éppúgy beszéltek a hétfői otthonmaradásról, mint korábban a kockás inges napról (állást természetesen nem foglaltak egyik kérdésben sem). Azon a napon egyébként a diákok és a tanárok nagy része is a forradalmi ruhadarabot választotta.
Klára szerint hétfőn a lánya osztályában nagyjából a gyerekek fele ment iskolába. Nincs félnivalójuk: a tanárok előre hangsúlyozták, hogy nem számíthat retorzióra, aki nem megy be, és természetesen az sem, aki ott lesz az órákon.
Interjúalanyunk hosszan sorolta azokat a problémákat, amelyekkel pedagógusként nap mint nap szembesül: katasztrofálisak a tankönyvek – és itt most nemcsak a sokat emlegetett bakikról van szó, hanem az olyan érdekességekről is, hogy például
a ZS-betűt tanító részben egy zsiráf látható, amelynek folyik a takony az orrából.
Szerinte a tankönyvek mellett a döntések is szakmaiatlanok; a tanárok rettenetesen le vannak terhelve, elképesztő az adminisztráció; mindennaposak az olyan alapvető problémák, mint a papír hiánya; és akkor még arról nem is esett szó, hogy ha netán elromlik valami, soha semmire nincs pénz.
Mi lesz ezután?
A 24.hu tudósítói reggel két budapesti gimnáziumban is jelen voltak, hogy a saját szemükkel győződjenek meg a Nem leszek suliban akció sikeréről. XIV. kerületi Teleki Blanka Gimnáziumban és az V. kerületi Eötvös József Gimnáziumban is észrevehetően kevesebb volt a diák, mint máskor. Ettől függetlenül megtartották az órákat, sőt, még a témazáró írás sem maradt el.
Balog Zoltán riporterünk kérdésére nem kommentálta a hétfőn történteket, Hoppál Péter szerint viszont a szülőket megvezették a tömegben megbújt, baseballsapkás pártvezetők.
