Több európai újság pénteken is vezércikkben vagy kommentárban foglalkozott a magyar kormány által kezdeményezett népszavazással.
Le Figaro: Merkelék tudják, hogy Európa a túlélésért küzd?
A Le Figaro francia konzervatív lap szerint elkerülhetetlen volt, hogy a migránsválságban tapasztalható európai tehetetlenség a nemzeti kezdeményezésekhez és a határok visszaállításához vezessen. A lap megjegyezte, hogy a frontvonalba került Ausztria, valamint a balkáni és a közép-európai országok vezették be azt Macedóniával, amit az Európai Unió képtelen volt megszervezni Athénnal és Rómával, azaz az érkezők tényleges ellenőrzését. A lap szerint “ez nem ideális megoldás”, de “legalább összehangolt akcióterv”.
A bejelentett referendummal “Orbán Viktor magyar miniszterelnök új politikai frontot készül nyitni, aminek kimenetele előre borítékolható” – közölte írásában Philippe Gélie. Szerinte a kormányfő joggal mondja, hogy Brüsszelnek nincs felhatalmazása, hogy az állampolgáraira kényszerítse a döntéseit. “Az Európai Unió legitimitása a sikereitől függ. A válságok sora azonban főleg működésbeli hiányosságaira világított rá. Európa vezetői, Hollande-dal és Merkellel az élen, vajon tudják-e, hogy Európa a túléléséért küzd?” – írta a Le Figaro.
Handelsblatt: kirakatrendezvény a magyar népszavazás
A Handelsblatt német üzleti lapban Hans-Peter Siebenhaar Az osztrákok nagy illúziója című kommentárjában azt írta: Európa keleti felén egyes országok “nagy illúziót” kergetnek azzal, hogy azt gondolják, nem tartozik rájuk a “menekültprobléma”, és képesek “egyoldalú megoldásokat barkácsolni” Németország és Görögország nélkül. A kerítések építése, a menekültek “elhárítása” vagy továbbterelése Németország vagy Svédország felé tartósan nem fog működni, és ez a felismerés be is érik majd, legkésőbb akkor, ha Németország valóban lezárja határait.
Hozzátette, hogy Angela Merkel német kancellár nincs annyira elszigetelődve, amennyire egyesek sugallják. A “különösen törékeny helyzetben” lévő Bulgária például támogatja Berlin törekvését az ügy uniós megoldására. Ezzel szemben Orbán “szeretné felgyorsítani az EU szétesésének folyamatát.” A szerző szerint a “jobboldali populista” magyar miniszterelnök “nyilvánvalóan elfelejtette, hogy Magyarország milyen szerződéseket írt alá, amikor csatlakozott az EU-hoz”. A népszavazást “kirakatrendezvénynek” szánja, azzal a funkcióval, hogy elterelje a figyelmet belpolitikai problémákról. Ez a megoldás korábban “nagyon jól működött a néptribunnál” – írta Hans-Peter Siebenhaar.
Právo: Magyarország pofonja az Európai Bíróságnak
A magyar kormány döntésével, hogy népszavazást tart a menekültkvótákról, szabotálja a Lisszaboni Szerződésben rögzített döntési mechanizmust, aminek alapján az Európai Unió döntött a menekültek szétosztásáról – állítja Jiří Pehe cseh politológus a Právo baloldali lapban. Kvótaügyben Magyarország az Európai Bírósághoz fordult, mert nem tartja jogosnak, hogy egy ilyen komoly ügyben az EU minősített többséggel döntött. Ha a bíróság Magyarországnak ad igazat, akkor Budapestnek senki sem vethetné szemére, hogy elutasítja menekülteket.
Ha a népszavazásra a bírósági döntés előtt kerülne sor, a referendum várható eredménye, tehát a kvóták elutasítása lényegében “pofon” lesz az EU legfelsőbb bíróságának, és azt jelezné, hogy Magyarországnak mindegy, milyen döntést hoz a bíróság, amihez maga is fordult. Ha a népszavazásra a bíróság döntése után kerül sor, ami várhatóan elutasítja a magyar (és a szlovák) panaszt, akkor Magyarország “megvető hozzáállása az európai döntési mechanizmusokkal szemben még nyilvánvalóbb lenne”. Gondolhatunk bármit is a kvótákról, de az EU-nak ezután nem lenne más választása, mint szigorú szankciók elfogadása Magyarországgal szemben, hiszen a Lisszaboni Szerződés egyfajta európai alkotmány.
Magyarország az EU-val szembeni “megvetésével” nincs egyedül. Robert Fico szlovák miniszterelnök még azt a fáradtságot sem veszi, hogy a kvóták elutasítása ügyében a nép szava mögé bújjon. “A visegrádi politikusok ismételten arra panaszkodnak, hogy senki sem veszi őket komolyan. Az EU többi tagállama számára azonban nehéz komolyan venni olyan államokat, amik nem hajlandóak alávetni magukat az EU azon szerződéseinek, amelyek elfogadásához maguk is hozzájárultak” – zárja kommentárját Pehe.
