Szemben a keleti bővítés sikereivel, amelyek az egykori kommunista országokat virágzó piaci demokráciákká alakították, az Európai Unió 2003-ban indított szomszédságpolitikája látványosan megbukott – tette hozzá.
Orosz elégedetlenség és a felekezeti viszály miatt is borult a stabilitás
Eredeti programjában az EU tagságot nem, de pénzt, technikai segítséget és piaci részvételt ígért annak a 16 keleti és déli szomszédos országnak, amelyek elfogadják az unió demokratikus, adminisztratív és gazdasági normáit.
A mostani helyzetet elnézve nehéz nem azt a következtetést levonnunk, hogy ami körülvesz bennünket, az nem a baráti országok köre, hanem lángok gyűrűje
– nyilatkozott nemrégiben Carl Bildt korábbi svéd miniszterelnök.
Az unió környezetének demokratizálására és stabilizálására való törekvés kudarca miatt részben olyan, Brüsszelen kívül álló erők okolhatók, mint az orosz elégedetlenség a Szovjetunió összeomlása miatt vagy a politikai és felekezeti viszály a Közel-Keleten.
Hibás, arrogáns és naiv keretrendszer
Az EU keleti partnerségi programjába vont országok közül hatból ötöt – Ukrajna, Moldova, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán – a megoldatlan “befagyott konfliktusok” gyengítettek, amelyekben “Moszkva keze is benne van”. A hatodik, Fehéroroszország tekintélyelvű, uniós szankciók sújtják és nem kapott ajánlatot a szabadkereskedelmi megállapodásra sem az EU-val.
Uniós tisztviselők elismerik, hogy kezdetektől fogva hibás, arrogáns és naiv volt az a keretrendszer, amely a szomszédos országok átalakítását és elkötelezettségét kívánta előmozdítani. Az ötlet az volt, hogy baráti országok együttműködő körét alakítják ki.
Nem lesznek ugyan EU-tagok (…), de az Európai Unió mondja meg mindenkinek, hogy mit és hogyan kell csinálniuk, hiszen úgy gondoltuk, olyanná akarnak válni, mint mi vagyunk
– mondta Christian Danielsson, az Európai Bizottság bővítési főigazgatóságának vezetője.
Az uniós közeledés túl kevés jutalmat ajánlott túl sok feltételhez kötve. Tolakodó felügyeletnek, érdekeiket sértő fenyegetésnek vették és ösztönösen ellenálltak a tekintélyelvű uralkodók és a helyi oligarchák Kairótól Minszken és Bakun át Algírig. Az EU ugyanolyan megközelítést alkalmazott a kapcsolatok kialakításában mindegyik érintett államnál, pedig azok nagymértékben eltérő gazdaságpolitikát folytatnak, és kormányzati rendszerük is eltérő, továbbá többségük felkészületlen még az uniós piac versenyére, a környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági szabályozásra. Korábbi feltételezések szerint például Észak-Afrika vagy a Dél-Kaukázus országainak egyes csoportjai együttműködnének és kereskednének egymással, miközben a valóságban alig vagy egyáltalán nem törekednek erre.
Szerényebb, rugalmasabb javaslat érkezik
Az Európai Bizottság november 17-én tervezi kiadni új felülvizsgálati javaslatát, melyben egy szerényebb, rugalmasabb és differenciáltabb megközelítések mentén újragondolt szomszédságpolitika részleteit ismerteti. Vajon hatékonyabbnak bizonyul-e, ez még a jövő zenéje – áll a Reuters elemzésében.
Ian Bond, az Európai Reform Központ (CER) londoni politikai kutatóközpont külpolitikai osztályának igazgatója azt nyilatkozta az uniós szomszédságpolitikáról, hogy “következetlen rendetlenség és ábrándozás”. A volt diplomata hangsúlyozta, hogy a legutóbbi, 2010-11-es felülvizsgálat még több odafigyelést sürgetett a mélyreható és fenntartható demokráciára vonatkozóan. Azóta viszont Líbia és Szíria az anarchia szélére sodródott, Egyiptomban katonai puccs váltott kormányt, máshol a civil társadalom elnyomása erősödött, a média helyzete is többfelé romlott, beleértve Azerbajdzsánt.
A relatíve kevés sikertörténet közül Tunézia, Ukrajna és Grúzia továbbra is sebezhető, külső és belső fenyegetéseknek vannak kitéve.
Izraelt a kiemelt gazdasági kapcsolatok nem tették fogékonnyá az EU azon törekvéseire, hogy a “kétállamos” megoldás megvalósulhasson a palesztinokkal.
EU-tisztviselők immár egy új realitás szükségességéről beszélnek a közös érdekeket szem előtt tartva ahelyett, hogy az emberi jogokról és a demokráciáról oktatnák ki a partneri országokat. Az Európai Parlament azonban és néhány tagállam – mint például Németország és a skandináv országok – vonakodnak ennek támogatásától.
Dacolva Oroszországgal
Ian Bond amellett érvelt, hogy a stabilitás csökkenése miatt érzett aggodalomnak nem szabad gátolnia az emberi jogok tiszteletét, amely hosszú távon éppen elengedhetetlen előfeltétele a stabilitásnak.
Néhány szakértő szerint az EU kezdeményezte mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások irreálisak és destabilizálják a szomszédos országok gazdaságait, mivel azt követelik, hogy nyissák meg piacaikat az Európai Unió előtt.
Ukrajna és Grúzia több megállapodást kötött Brüsszellel, dacolva az orosz ellenállással, és EU-tisztviselők szerint tovább kell segíteni őket, hogy megerősödjön gazdasági fejlődésük.
A realitás az, hogy az EU-nak sürgősen kezelnie kell a Közel-Keletről, Ázsiából és Afrikából beáramló több százezer menekült okozta válságot. Ennek megoldása várhatóan elsőbbséget élvez minden témával szemben a szomszédos országokkal való tárgyalásokban. Ez azt is jelenti, hogy Brüsszel pénzt fog elkülöníteni a gazdasági fejlődés és a közigazgatás reformok támogatására, hogy lehetőség nyíljon a menekültek helyben tartásának finanszírozására, és ne ösztönözzék őket arra, hogy Európába induljanak – olvasható a Reuters elemzésében.
