Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kedden beterjesztette az Országgyűlésnek az úgynevezett kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló törvényjavaslatot. Ennek keretében megismerhettük a részleteket, vagyis azt, hogy kik és mi módon választhatják e kedvező adózási módot jövőre. Egyéni vállalkozók, egyéni vállalkozók, egyéni cégek, bt.-k, kkt.-k, ha az éves árbevételük nem haladja meg a 6 millió forintot. A főállású kisadózóknak jövőre mindössze havi 50, a mellékállásúaknak havi 25 ezer forint adót kell fizetniük. (Plusz valószínűleg az iparűzési adót.)
Most talán legyintenek azok a vállalkozások, akik ezeket a paramétereket nem tudják teljesíteni: számukra nem tűnik érdemesnek a jogszabálytervezet átböngészésével bíbelődni. Pedig mégis!
A törvényjavaslat módosító rendelkezései szerint ugyanis a társasági adó alanyai számára nem minősül vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak az a kiadás, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyai által nyújtott termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik.
Praktikusan ez az jelenti, hogy a társasági adó alanyainak nem lesz érdemes szerződniük a kisadózókkal. Vagy pedig az árakat, díjakat legalább 10 százalékkal alacsonyabban érdemes meghatározni, kialkudni, mint a társasági adót fizető konkurens beszállítóknál.
Honnan lehet tudni, hogy a számlát kiállító alanya-e ennek az új adónemnek? A kisadózó a számlán köteles lesz feltüntetni ennek tényét. A „késő bánat” elkerülése céljából azonban már az ügylet megkötése, realizálása előtt érdemes lesz ezt tisztázni.
Megfordítva a dolgot: a vállalkozások tételes adójának választása előtt érdemes azt is figyelembe venni, hogy eddigi vevőköre a cég tapasztalatai alapján inkább a magánszemélyek vagy inkább a társaságiadó-alanyok körét öleli-e fel. Az utóbbi esetben komoly megfontolást igényel a tételes adó (kisadózás) választása – írja blogjában a tanácsadó cég adóüzletági vezetője, Hegedűs Sándor.
