Rengetegszer foglalkoztunk már az egyes nyugdíjcélú megtakarítások költségeivel, de a tapasztalatok alapján a téma továbbra is sok kérdést vet fel az emberekben. Ha már egyszer az ember félretesz a nyugdíjra, akkor természetes, hogy olyan lehetőséget szeretne választani, amivel a lehető legjobban jár.
Leggyakrabban az önkéntes nyugdíjpénztárakkal és a nyugdíjbiztosítással futhatunk össze, ha a nyugdíjcélú megtakarítások kerülnek szóba. Abban mindkettő hasonló, hogy igénybe lehet venni a befizetések után járó 20%-os adóvisszatérítést, viszont a működésben és a költségekben már nagy eltéréseket tapasztalhatunk.
Hogy lesz a ránézésre drágábból az olcsóbb megtakarítás?
A nyugdíjbiztosítások esetében a teljes költség mutató (TKM) hivatott kifejezni, hogy gyakorlatilag mekkora kiadás merülhet fel a megtakarítással. Voltaképpen
A nyugdíjbiztosítás lejáratától függően a TKM átlagosan 3-4% közelében alakul, azonban annál magasabb lesz, minél magasabb várható hozamú mögöttes befektetést választunk (az MNB ajánlása alapján maximum 5-5,75% lehet).
Az önkéntes nyugdíjpénztár esetében átlagosan 5-6%-os befizetés arányos költséggel találkozhatunk, vagyis a pénztárba fizetett összegeket ilyen költséggel terhelik. Ez első látásra magasnak tűnik, azonban megvezetjük magunkat, ha az abszolút számok alapján ítélkezünk, és nem nézünk mögéjük.
A fő különbség a részletekben rejlik, vagyis abban hogy a nyugdíjbiztosításnál a TKM vagyonarányosan adja meg a költségeket, míg az önkéntes nyugdíjpénztárnál a befizetésekre vetítve látjuk a költségeket. Hogy mit jelent ez? Egy egyszerű példából azonnal ki fog derülni.
Mondjuk évi 120 ezer forintot 5 évig félreteszünk egy egyszerű betétben 4%-os kamat mellett. Két variánst ajánlanak számunkra, az egyiknél minden évben megnézik, éppen mennyi pénzünk van bent, és arra 3%-os költséget számolnak fel, a másiknál pedig minden évben megnézik, éppen mennyit fizettünk be, és azért 5%-ot kérnek el.
Az egyszerű számításokat egy táblázatban vezettük le.
Ugyan az egyenleg alapján az első 2 évben még jobbnak tűnik az első, a költséget vagyonarányosan terhelő megoldás, de hamar hátrányba kerül, mert mindig az összes bent lévő pénzre számítja fel a költségeket. Ráadásul a lemaradás annál nagyobb lesz, minél hosszabb időre tervezünk befektetni.
A leegyszerűsített példa után érdemes visszatérni a valóságba is, ugyanis a költségek terén a nyugdíjcélú megtakarítások is így működnek. Nagyon nem mindegy, hogy a teljes bent lévő összegre terhelik a költséget, mint azzal a nyugdíjbiztosítás népszerűsítése esetében találkozunk, vagy az aktuálisan befizetett összegből vonják le a díjakat, mint az önkéntes pénztáraknál. Az eltérő vetítési alap miatt pedig
Tehát nem érdemes ránézésre ítélkezni, hiszen a pénztáraknál elsőre magasabbnak tűnő költség idővel arányaiban jóval kisebb lesz. Az összes kifizetett költség így 2% alá is csökkenhet, mire nyugdíjba vonulunk, és ebben már benne van a befektetésnek a költsége is.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden élethelyzetben az önkéntes nyugdíjpénztár lesz a legjobb megoldás, mindenesetre a költségek terén mindenképp felé billen a mérleg nyelve. A NYESZ ennél is olcsóbb megoldás lehet az 1% alatti vagyonarányos költségnek köszönhetően, de valamit valamiért, hiszen ez esetben nem portfóliók vagy eszközalapok közül választhatunk, hanem nekünk kell meghatározni a befektetések körét.
