A munkavállalók olyannyira féltik az állásukat, hogy szinte senki nem áll ki a jogos érdekeiért, aki mégis bevállalna egy munkaügyi pert, azt általában a hosszadalmasság és az igazságszolgáltatásban megrendült hite tántorítja el. Emellett az is nagy visszatartó erő, hogy a kisembereknek nincs tartalékuk, és nem tudnak miből megélni addig, amíg tart a jogi procedúra – mondta az FN24-nek egy neve elhallgatását kérő munkajogász. (A szakember ezt azért kérte, mert félti a munkáját, hírnevét.)
Túlórában szexre is utasíthat a főnök?
Egy ötvenéves cukrász arra panaszkodott a munkajogásznak, hogy papíron ugyan kiveteti vele a szabadságát a főnöke, ám a gyakorlatban évek óta csak 10 napra mehetett úgy szabira, hogy fizetést is kapott rá. Az idei évtől még erre sem lesz lehetősége: ha nem dolgozik, nem fog kapni egy fillért sem. Feljelentést nem akart tenni, mert megijedt, hogy ilyen idősen elveszítheti a munkáját.
Hasonló cipőben jár egy fémipari kisvállalkozás alkalmazottja is, ha valamiért nem tud dolgozni menni, akkor arra napra nem számolnak neki bért. Ugyanez vonatkozik a hétvégékre és az ünnepnapokra is, sőt ha beteg, akkor sem kap táppénzt, hanem fizetetlen szabadságot kell igénybe vennie. A lakatossal és kollégáival gyakran eljátssza azt is a cégtulaj, hogy kiküldi őket kapálni a telkére, máskor építgetik, csinosítgatják a hétvégi házát, legutóbb a szeméttelepen kellett lapátolniuk – ilyenkor arra hivatkozik a munkaadó, hogy nincs most más munka, és azért nem fog nekik állásidőt fizetni, hogy „lógázzák a lábukat”. Ezek a keleti országrészben élő melósok inkább tűrnek. Úgy gondolják: ha az utcára kerülnek, nem találnak másik állást.
A munkajogászt megkereste egy asszisztens hölgy is egy hasonló eset kapcsán: a főnöke sokszor a munkaköri leírástól igencsak eltérő feladatokkal bízta meg, főként magánügyeket kellett intéznie, bevásárolni a férfinak vagy a lakását takarítani. A jogász szerint előfordul az is, hogy főnök a titkárnőtől szexuális szolgáltatást is elvárna, ám ezek az ügyek az ő praxisában nem fordultak elő, és egyébként is rendkívül ritka, hogy valaki pert indítson emiatt. (Munkahelyi zaklatási perek voltak, erről bővebben itt olvashatnak.)
A sokat szidott multiknál sokkal ritkábbak a visszaélések, ugyanis inkább szem előtt vannak, és emiatt betartják a jogszabályokat – tette hozzá a jogász. A kkv-knál gyakoribb, hogy valójában nem is tudják, munkáltatóként mihez van joguk.
Fotó: Northfoto
A lelkem a vállalatot illeti meg?
Törvény szabályozza, hogy milyen információkat kérhet a munkaadó a dolgozóktól: kizárólag olyan adatokat, amelyek szükségesek a munkavégzéshez, a munkaszerződés megírásához, vagy például a fizetés átutalásához, illetve a munkaadó jogos érdekeinek érvényesítéséhez. A politikai meggyőződésről, az egészségügyi állapotról, a családi állapotról, a gyerekek számáról vagy épp a szexuális orientációról nem tudakozódhatnak. Ám ezek közül sok információ mégis a munkáltató tudomására jut: a gyerekek számáról, életkoráról a családi kedvezmény és az utánuk járó szabadság miatt nyilatkozik a munkavállaló. A jogász elmondása szerint előfordult, hogy egy munkaadó listát készített a munkavállalók politikai meggyőződéséről, és aki nem az általa kedvelt pártra szavazott, nézhetett új állás után.
Ha a cég tb kifizetőhely, akkor a dolgozó betegségéről is érkezik infó, ráadásul a munkaadó le is ellenőriztetheti, hogy valóban azért van-e táppénzen valaki, mert beteg. (Erre akár még magáncéget is felbérelhet.)
A mostani munkáltatói ellenőrzési mód sokszor az ötvenes éveket, a legsötétebb Rákosi-rendszert idézi a munkajogász szerint. Az ombudsman egy korábbi állásfoglalásában kitért arra, hogy aggályos lehet adatvédelmi szempontból a túlzott megfigyelés a munkahelyen. A munkavégzési folyamatot például nem lehet állandóan kamerával megfigyelni: így tehát nem lehet kamera az irodákban, de a pihenőhelyeken, a mosdókban, öltözőkben sem. Kivétel az olyan helyiség, ahol a dolgozó élete és testi épsége veszélyben lehet – például szerelőcsarnokban, kohóban, ipari üzemekben, de ide sorolhatók a pénztárak is. A munkahelyen tárolt, jelentős értéket képviselő eszközök, nyersanyagok, egyéb értéktárgyak védelme miatt – raktárakban, folyosókon – működtethetők kamerák, ám erről is tájékoztatni kell az érintetteket.
Szégyenfal, fizetéscsökkentés, megalázás
Az etikai, erkölcsi hátrány – mint büntetés – egyes esetekben jogszerű lehet, például ha valaki hibázott, és emiatt anyagi kár érte a munkáltatót, akkor természetes, hogy nem kap jutalmat vagy fizetésemelést. Egy munkaadó meggyanúsította az egyik dolgozóját, és a „biztos te küldted rám a munkaügyi ellenőröket” felkiáltással ki is rúgta – mesélte a munkajogász. Ám a főnök nem volt teljesen biztos abban, hogy tényleg ez az ember követte el a cége ellen a „merényletet”, ezért a biztonság kedvéért, büntetésből a másik két alkalmazottja bérét is csökkentette.
A fizetés ilyen okból való megvágásához azonban nincs joga egyetlen munkaadónak sem. Csak akkor lehet levonni a bérből, ha azt jogerős bírósági határozat kéri (például a gyerektartás összegét fizetheti így az elvált szülő, végrehajtás vagy banki tartozás miatt is megkurtíthatják a fizetést).
Ha a főnök verbálisan, nyíltan, az összes kolléga előtt lehülyézi a beosztottat, vagy más módon megalázza, az kimeríti a munkahelyi pszichoterror fogalmát. Ha a hibázó dolgozót pellengérre állítja, kiteszi egy szégyenfalra – amely általában olyan helyen áll, ahol illetéktelen szemek nem láthatják –, szintén nem jogszerű. Az „akikre büszkék vagyunk” jellegű tabló viszont jó motivációs eszköz lehet – tette hozzá a jogász.
Az emberi méltóságot sértené az is, ha a pincérek munkáját a lépésszámláló adatai alapján értékelnék. A jogász szerint ez az emberi méltóságukban sértené őket, hiszen igen összetett, hogy ki is a jó munkaerő: mosolyog-e, elég gyors-e, van-e egy-két kedves szava a vendégekhez. (Szerencsére nincs szó arról, hogy bevezetnék a lépésszámlálót, ez csak egy kísérlet volt.)
A jogász találkozott olyan munkással is, akit mindenféle szerződés nélkül dolgoztattak, ételt és szállást kapott, ám emellett oly kevés pénzt kapott (már amikor kapott), hogy szinte rabszolgaként élt. Egy másik dolgozó a kirúgásakor ügyvédhez akart fordulni, mert szerinte jogellenesen bocsátották el. A munkaadója ekkor megfenyegette: ha pert indít, akkor nemcsak őt vereti meg, hanem a családja is „nagyon rosszul jár”.
