Stabilitási és növekedési paktum néven vonul be a történelembe a megállapodás, amely kompromisszumok árán végül is létrejött az Európai Unió tagállamai között a múlt hét végén Dublinban. Az eseményen részt vevők először láthatták az új közös valutát, az eurót. A bankjegyeket bemutató Alexander Lamfalussy, az Európai Monetáris Intézet elnöke, akitől jövő év júliusától a jelenlegi holland jegybankelnök, Wim Duisenberg veszi át a stafétabotot, a dollár és az euró viszonyával kapcsolatos kérdésre válaszolva úgy vélekedett: az amerikai valuta ma alulértékelt.
Nem osztom a nézetet, miszerint az Egyesült Államok eltökélt pénzpolitikája determinálja a dollár árfolyamát (Figyelő, 1996/50. szám). A valóság az, hogy az amerikaiak számára jelenleg közömbös a nemzeti valuta árfolyama – nyilatkozta Lamfalussy a Le Monde-nak az euró bemutatása alkalmából. – Az Egyesült Államok gazdasága zárt, a dollár gyengülése csak csekély hatással lehet az inflációra. De ami még ennél is fontosabb: az Egyesült Államokban gyakorlatilag nem következhet be az, hogy a gyengülő dollár okán a külföldi befektetők kivonják tőkéjüket a helyi piacokról. A tengerentúli államkötvényeknél nincs jobb befektetés, az európai, így a német és francia piacok “törpék”, és nem igazán likvidek – érvelt Lamfalussy, aki szerint az euró csak akkor lehet alternatíva, ha stabil és hiteles monetáris politikával egyengetik útját. Az új európai központi bank feladata lesz, hogy őrködjön az árak és az euró-zóna belső stabilitása fölött, ami egyúttal az új valuta stabilitását és azt is jelenti, hogy az amerikaiak számára már veszélyeket hordozhat a nemzeti valuta esetleges gyengélkedése.
A jövőbeni stabilitás érdekében nagyon fontos lépést tettek meg az EU vezetői dublini csúcstalálkozójukon. Az eredetileg Németország által javasolt stabilitási paktum a franciák szájízének megfelelő stabilitási és növekedési paktummá alakult, amely az aláírók hite szerint a munkahelyteremtést is szolgáló kamatpolitika alapjául szolgál majd.
A csúcs döntése értelmében szigorú, ám kivételes esetekben elengedhető szankciókkal sújtják az EU majdani Gazdasági és Pénzügyi Uniójának (EMU) túlköltekező tagjait. A tekintetben, hogy a GDP 3 százalékát meghaladó költségvetési deficit büntetendő, nem volt nézeteltérés az érintett országok között. A viták a rendkívüli esetek elbírálásáról folytak. Németország és Hollandia, szigorú elveket vallva, csak 2 százalékot meghaladó GDP-csökkenés esetén mentesítette volna az érintett államot a büntetés alól; a többi ország a franciák vezérletével már 1,5 százalékos recesszió esetén eltekintett volna a szankcionálástól, 0,75-1,5 százalék közötti visszaesésénél egyedi elbírálást javasolva és csak 0,75 százalék alatti GDP-csökkenés mellett értett egyet az automatikus büntetéssel. A megszületett kompromisszum szerint a GDP 3 százalékát meghaladó költségvetési hiányt csak a négy negyedév alatti, 2 százalékosnál nagyobb visszaesés teszi automatikusan megengedetté. 0,75 és 2 százalék közötti recesszió esetén egyedi lesz az elbírálás, a 0,75 százalék alatt maradó GDP-csökkenés esetén viszont könyörtelenül fizetnie kell a fegyelemsértőnek. A GDP 3 és 4 százaléka közötti költségvetési hiány esetén a GDP 0,2; 4 és 5 százalék között 0,3; 5 és 6 százalék között 0,4; 6 százalékos hiány felett pedig a GDP 0,5 százalékára rúg a közösbe befizetendő összeg, amelyet két évig nem kamatozó letétként kezelnek. Vissza csak akkor térítik, ha az érintett ország két éven belül rendbe teszi államháztartását.
Miközben Európa irányítói Dublinban tanácskoztak, az Unió brüsszeli Bizottsága kézhez kapta azt a jelentést, amelyet egy tanácsadó csoport készített az öreg kontinens iparának versenyképességéről. A svájci-svéd ABB-csoport elnöke, Percy Barnevik irányításával megszületett tanulmány vészjelzésnek is tekinthető. 1995-ben az európai export már csak a világkereskedelem 19,4 százalékával volt egyenlő, szemben az 1990. évi 21,1 százalékkal. Ugyanezen időszak alatt Japán részesedése változatlan, 12 százalék maradt, figyelmeztetnek a tanulmány szerzői. A technológiai fejlettség tekintetében Európa lemaradt Ázsiától; különösen aggasztó a hátrány a telekommunikációban, a pénzügyi szolgáltatások és az energiaipar terén.
Szkeptikus üzenetek érkeztek Nagy-Britanniából is Brüsszelbe. Ken Coates brit európai parlamenti képviselő szerint az EMU életbelépésével 10 millió munkahely megszűnik az Európai Unióban, feltéve, hogy a 15 tagország valóban a GDP 60 százaléka alá szorítja belső államadósságát.
