Élet-Stílus

A szerelemvonaton nincsen fék: egy magyar lány könyvet írt a tinderes randikról

Haszon Zsófia
Haszon Zsófia

újságíró. 2017. 06. 25. 10:00

Még nem voltak egyévesek, amikor a nászútjukra csomagolták a bikinit meg a fürdőgatyát. Két hét után családi ebéd, három hónap után eljegyzés volt program. Tóth Anikó Dórát több mint tíz éve ismerem, de villámgyors tempóban lezongorázott házasságával még engem is meglepett. Mondjuk nem bízta a véletlenre, férjének egy 47 pontos lista volt a kapcsolati beugró. De tudatosság ide vagy oda, mégiscsak a szerencsének köszönhetik, hogy összeakadtak a Tinderen. A Jobbra húzott történetek az első riportkönyv, ami az instant randialkalmazás sztorijait dolgozza fel. Interjú következik.
Korábban a témában:

Emlékszem, úgy másfél évvel ezelőtt gubbasztottunk a kanapédon, palacsintát ettünk, és te épp egy kemény szakítás és jó pár katasztrofális randi után gyógyítgattad a lelked. Nem festettél valami  jól. Most pedig épp az ellenkezője. Nemrég jöttél haza a nászutadról. Mindössze 14 hónap ismeretség után ez elég merész mutatvány, nem? 

Igen, rendesen belehúztunk. Nem voltunk együtt három hónapja, amikor Jancsi megkérte a kezem, illetve egy év sem telt el, máris összeházasodtunk. Ő két héttel az első randink után mutatott be a családjának, én pedig a harmadik héten vittem haza a szüleimhez. Villámtempó, de annyira természetesen jött minden, hogy úgy éreztük, minek várjunk.

Értem én, hogy nagy volt a szerelem, de azért mégis. Nem lettél rosszul, amikor megláttad a gyűrűt?  

Egyáltalán nem voltak bennünk kérdőjelek. A legelső pillanattól kezdve valamiféle megnyugtató bizonyosságot éreztünk, amit korábban egyikőnk sem tapasztalt. Egyszerűen tudtuk, hogy mindig is erre vártunk. Én mindent eléggé tudatosan csinálok az életemben, tehát a pasikereséshez is így álltam hozzá, főleg miután túl voltam az előbb említett szerelmi bánaton.

Egy ismerősöm tanácsára listát írtam azokról a tulajdonságokról, amik fontosak számomra egy férfiban. Állítólag fontos volt, hogy minden apróságot lejegyezzek; így is tettem. Olyan alapos voltam, hogy sikerült 47 jellemvonással megtöltenem egy lapot.

Fotó: Berecz Valter

Nem csoda, hogy sokan elhasaltak a teszten. 

Azért nyilván nem vettem olyan véresen komolyan, de örülök, hogy Jancsinak sikerült megugrania a szintet. Két és fél tulajdonság híján minden stimmel nála.

Elárulod a hiányosságait?

Egy kicsit rendetlen, és sajnos dohányzik, amit nehezen viselek. A fél pont pedig azért jár, mert bár nincs oda a táncolásért, mégis fel szokott vinni a parkettre, ha megkérem. De ezek tényleg semmiségek, hihetetlenül sok jó tulajdonsága van, estig tudnám sorolni őket! Egyébként az a vicc az egészben, hogy csak akkor jöttem rá, hogy az ápoltságon kívül egyetlen külső tulajdonság sem szerepel a listámon, amikor az összejövetelünk után megnéztem, hogy ő miknek „felel meg”.

A Tinderen ismerted meg a férjedet?

Helyesbítek: a Tindernek köszönhetem a férjemet. Az alkalmazás nélkül talán sosem kereszteztük volna egymás útját. Igazi hollywoodi mese a miénk, de nem akarom lelőni a poént, mert a könyvemben mindent részletesen leírok a megismerkedéstől elkezdve, az első randin és a lánykérésen át egészen az esküvőnkig. Annyit azért elárulok, hogy 14 évvel ezelőtt ismertük meg egymást, és már az sem volt egy hétköznapi sztori. Utólag derült csak ki, hogy a férjem az elmúlt években gyakran érdeklődött utánam közös ismerősöktől, de mindig félreinformálták a hollétemmel kapcsolatban. Azt mondták neki, hogy Olaszországban dolgozom modellként, holott mindössze fél évig éltem külföldön, ráadásul ösztöndíjjal tanultam, nem dolgoztam.

Fura egy ilyen romantikus történet kronológiájában a Tinderről hallani. Én három évvel ezelőtt így találkoztam először a jelenséggel: egy ismerős megkérdezett engem és a barátnőmet, hogy ismerjük-e az új dugóalkalmazást. 

Bennem egyáltalán nem volt ilyesmi, mert én már a Tinder előtt is kimaxoltam az online randizás adta lehetőségeket. Úgy veszem észre, egyre kevesebben szeretnek szórakozóhelyeken ismerkedni. A ritka kivételektől eltekintve a munkahely sem a legjobb terep erre, az utcai leszólítgatás pedig egyenesen hátborzongató.

Egyszer, miközben épp moziba rohantam, egy pasi elém állt, beleharapott a levegőbe, és konkrétan felvetette ezt a kérdést: „Helló Piroska! Lehetek a farkasod?” Ez azért ijesztő, nem?

Fotó: Berecz Valter

Szóval marad a baráti társaság, ami egy idő után eléggé beszűkül. A Tinder pont ugyanannyira húspiac, mint bármelyik szórakozóhely hajlani négykor, leszámítva, hogy itt a képernyődet húzogatod jobbra és balra, nem pedig a szemeddel pásztázod a terepet. Amúgy én mindig borzasztó óvatosan nyomtam a randikat. Van olyan srác, aki sosem tudta meg a vezetéknevemet, az pedig külön ritkaságszámba ment, hogy kiadjam a telefonszámomat.

A saját szerelmi sztorid ihlette a könyvet? 

A Jobbra húzott történetek egy neten elcsípett riportkönyvpályázatnak köszönhetően pattant ki a fejemből. Tetszett az ötlet, hogy ilyesmit írjak, és egy gyors utánanézés után arra jutottam, hogy ilyesmi még sosem jelent meg Magyarországon. Szóval a válasz a kérdésedre az, hogy részben. De szerintem akkor is megírtam volna, ha nem találkozunk Jancsival. Mondjuk valószínűleg ebben az esetben több saját történet került volna a könyvbe. Most a férjemen kívül egyetlen randimról írok, a többi 10-12 sztori mások élményei alapján született. Szerintem az én korosztályom szívesen olvasna mások ilyesfajta élményeiről, az idősebbeket pedig érdekelheti, hogy miként ismerkednek ma a fiatalok.

Elárulsz pár háttérinfót?

Persze. Külön érdekesség lesz benne, hogy a jelenleg is tartó kapcsolatokat a férfi és a nő szemszögéből is bemutatom. Szerintem sejted, hogy ez rengeteg meglepetést tartogat, elvégre nagyon máshogy gondolkodunk, és persze sokszor totál máshogy él meg egy-egy eseményt a két nem. A sztorikkal kapcsolatban nem árulhatok el túl sokat, bocsi, a könyvbe is kell némi meglepetést hagynom. Azt azonban fellebbentem, hogy mikkel találkozhatnak majd az olvasók. Lesznek benne megdöbbentően cudar sztorik, hatalmas csalódások és pofára esések, de természetesen elképesztő egymásra találások és mesébe illő párkapcsolatok is.

Mondjuk az írás nem új számodra…

Nem, valóban. Évek óta a reklámiparban dolgozom kreatív szövegíróként, és a szabadidőmben is rengeteget hódolok az írásnak. Mondhatjuk, hogy ez a szenvedélyem. Egy ideig filmes blogom volt, és már jó pár mesekönyvet írtam, de azok még a fiókom mélyén lapulnak. Ezenkívül most is rengeteg ötlet van a tarsolyomban, de ezek megvalósításába majd akkor kezdek bele, ha kiadtam a mostanit.

Volt olyasvalami, ami meglepett az írás során?

Az, hogy milyen könnyű pozitív történetekre bukkanni.

Fotó: Berecz Valter

Vagyis nem kerested direktben a szerelmes történeteket? 

Egyáltalán nem. A valóságot akartam megmutatni, hogy vannak vidám és kevésbé vidám végkimenetelű találkozások. Konkréten azt hittem, hogy vért fogok izzadni a szerelmes sztorikért, és főleg cinkes, kínos randik jönnek majd szembe velem. Korábbról már ismertem néhány izgalmas történetet, de többségében úgy érzem, én vonzottam be a sztorikat, mialatt a könyvön dolgoztam. Ismerős, ismerős ismerősei, de olyan is volt, hogy egy írótalálkozón meséltem a könyvről, mire valaki megjegyezte, hogy épp most házasodnak a barátai, akik szintén a Tinderen keresztül jöttek össze.

Most, hogy kész a könyved, meg mernéd cáfolni az instant szexpajtáskereső mítoszát? 

Nem lehet általánosítani, és statisztikákat sem ismerek, de azt kell mondjam, hogy akikkel én találkoztam, azoknak a többsége nem csak dugni akart. Ráadásul az a kisebbség, aki eleinte csupán szexet keresett, életének csak egy rövid időszakában vágyott egyéjszakás kalandokra. Azt hiszem, össz-vissz egyetlen emberrel találkoztam, akinél nem múlt el ez a szexpajtivágy.

Találkoztál olyan riportalannyal, aki felhagyott a Tinderrel?

Igen, volt akinek egyetlen randija volt, de az olyan katasztrofálisra sikerült, hogy azonnal törölte magát a rendszerből, és soha a büdös életben nem regisztrált többet. Másfelől viszont nagyon sok kitartó csajjal és pasival volt dolgom, akik kudarc ide vagy oda, nem adják fel.

Az online randizás nem a Tinderrel kezdődött, és nem is ezzel fog véget érni, de egyesek már most úgy gondolják, hogy a netes ismerkedés vezet majd az emberi faj pusztulásához. Szerinted hogyan fognak ismerkedni a mi gyerekeink vagy unokáink? 

Szerintem tíz év múlva nagyon régimódiak leszünk ezzel a mostani helyzettel. Én úgy képzelem, hogy mire a mi gyerekeink vagy unokáink felnőnek, addigra kiépül egy olyan rendszer, ami automatikusan megtalálja számunkra a tökéletes párt. Mondjuk valami agyszkenner segítségével, ami alá csak beülnek az emberek, majd miután a gép feltérképezte a személyiségjegyeiket és a gondolataikat, máris instant kapják az igazit. Bár ez tényleg csak most pattant ki a fejemből, simán elképzelhetőnek tartom, hogy ez a jövő. Ha belegondolsz, az összes társkereső applikáció azért jött létre, hogy baromira lerövidítse a felesleges köröket, és kinyissa a határokat. Szerintem a továbbiakban is ebben lesz előrelépés.

Fotó: Berecz Valter

Mikor vehetjük kézbe a könyvet? 

A hétvégén adom le a kéziratot, szóval, ha minden igaz, 1-2 hónap múlva jelennek meg a legelső példányok.

Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.