LONDON, ENGLAND - FEBRUARY 01:  A tailor works on a garment in the work room at Henry Poole & Co on Savile Row, on February 1, 2011 in London, England. Henry Poole was established in 1806 and sits in Mayfair on London's famous Savile Row at the heart of English bespoke tailoring. Suits are measured, cut, fitted, sewn and finished by the highly skilled tailors entirely by hand, with each suit taking over 60 hours to create. Many famous people have worn a Henry Poole suit including Winston Churchill, Charles Dickens and Oscar Wilde. Henry Poole received a Royal Warrant in 1869 after making Liveries for H M Queen Victoria. Their Livery department continues today, making State Liveries, Court Dress, Ceremonial uniforms and garments for coachmen, footmen and chauffeurs etc.  (Photo by Dan Kitwood/Getty Images)
Élet-Stílus

A gyerekük ballagását is kihagyják, csak ne kapjanak még megalázóbb fizetést

Molnár Dávid
Molnár Dávid

újságíró. 2017. 04. 04. 10:26

Lejtmenetben a magyar könnyűipar, az állam és a nyugati divatmárkák pedig karba tett kézzel nézik az egészet.

Tévedés, ha valaki azt hiszi, a Magyarországon gyártott ruhák etikusabb körülmények között születnek, mint a bolgár, román, vagy éppen ázsiai termékek – ez derült ki a Tudatos Vásárlók Egyesületének konferenciáján, ahol bemutatták a hazai helyzetről képet adó legfrissebb kutatásuk eredményét.

Szürkepiacról van szó

A munkakörülmények alig változtak a 80-as évekhez képest, a gazdasági viszont igen, az pedig jócskán hatással van a munkások életére. A magyar felsőruházati ipar folyamatosan megy össze, ráadásul a termelés nagy részéből exportcikk lesz. A zsugorodás mellett nehezíti a szegmens helyzetét az, amit a Központi Statisztikai Hivatal adatai is alátámasztanak: egyszerűen nincs szó innovációról és célzott támogatásokról sem,

az ágazatban lévő cégek csak eseti jelleggel és csak bizonyos esetben pályázhatnak támogatásokra.

Bár megjelentek a kockázati tőkealapok is, ők csak a legígéretesebb cégekbe fektetnek be.

A TVE a TEÁOR-számok alapján 238 céget talált, akik felsőruházat gyártásával foglalkoznak, a reális képet viszont árnyalta, hogy tízből kilenc esetében 9 főnél kevesebb dolgozott a vállalatnál, az ő tevékenységük pedig nyomonkövethetetlen. Szakértői becslés szerint a gyártás 30%-a radaron kívül van, azaz minden harmadik ruha, ami legurul a gyártósorról, nem kerül be semmilyen statisztikába.

A Kormány segítene, de inkább csak árt

Az ágazatban (is) munkaerőhiány van, aminek két fő oka van:

  • egyrészt kevesebben tudnak ma varrni, mint évtizedekkel ezelőtt,
  • másrészt ennyi fizetésért kevesen mennek el rengeteget dolgozni.

Ahogy Gulyás Emese (TVE) fogalmazott,

a nők inkább elmennek gereblyézni, mint kicsivel többért egy garázsvarrodában görnyedni reggeltől estig.

A legtöbb varróüzem Észak-Magyarországon van: ezzel együtt három olyan régióban találhatóak nagy sűrűségben gyárak, amik egyébként Európa legszegényebb régiói közé tartoznak. A TVE közérdekű adatigénylést nyújtott be a 60 legnagyobb cég esetében illetékes munkaügyi hivatalból, és mindegyik válaszolt is, kivéve pont azokat, akik az említett régiókhoz tartoznak.

Ezen kívül három gyárban összesen 30 dolgozóval beszéltek a vezetők tudta nélkül, hogy őszinte, a problémákat felfedő válaszokat kaphassanak.

A közbeszerzési adatbázist bújva az is kiderült az egyesült munkatársai számára, hogy mindössze egy-két cég nyeri sorra a munkaruházattal kapcsolatos pályázatokat.

A privát beszélgetésekből kiderült, a legtöbb varrónő nagyjából 70 ezer forintot keres (ez egybeesik a KSH 2015-ben megszüntetett létminimum mutatójának legutolsó értékével), és nincs nagy vágyuk: nagyjából 100 ezer forint nettóval kibékülnének, és fedezni tudnák a mindennapi kiadásaikat. Ők a dolgozói szegénységhez tartoznak: azok a munkások, akik bár rengeteget dolgoznak, alig, vagy egyáltalán nem jönnek ki a fizetésükből.

A munkabiztonsági ellenőrzések statisztikájából kiderül, hogy nemcsak az alacsony fizetéssel vannak bajok: 43 százalékban a baleset-megelőzést hagyják figyelmen kívül, az esetek negyedében pedig az adminisztrációt kezelik félvállról.

A legnagyobb probléma azonban az elviselhetetlen meleg: a varrónők közül szinte mindenki arról számolt be, hogy késő tavasztól őszig elviselhetetlen, 35-40°C-os melegben kell dolgozniuk.

A cégek egyébként arra hivatkoznak, hogy aránytalanul magas költségekkel járna a klíma kiépítése.

„Ha beteg, ha ballag, én megyek munkába”

A túlórák bár tipikusak, mégsem kötelezőek, a megélhetésre elegendő fizetéshez viszont szükségesek. Sok helyen jelenléti bónusszal “ösztönzik” a munkavállalókat: ezt akkor kapják a dolgozók, ha minél kevesebbet vannak ilyen-olyan ok miatt távol. Éppen ezért

előfordult olyan, hogy valaki a gyereke ballagását hagyta ki, hogy ne ugorjon a bónusza.

A helyzetet nehezíti, hogy önálló szakszervezet sincs, hanem a bányász szakszervezeten belül van a könnyűiparnak képviselete. Ráadásul a dolgozók bizalmatlanok is: a szervezetek munkáját csak abban látják, hogy húsvétra és karácsonyra kapnak egy-egy csomag ajándékot, azt viszont abból a pénzből is meg tudnák venni, amit havonta levonnak tőlük tagsági díjként.

Ráadásul egy nettó 70 ezer forintos fizetésből élő ember számára a bére 1 százaléka igenis hatalma összeg.

Az ágazat több szempontból is csapdában van:

  • egyre idősödik a szakma,
  • nincsenek szakszervezetek,
  • nincs érdeklődés a szakma iránt, illetve
  • a bérek versenyképtelenek.

Utóbbi több dolog miatt is összetett. Bár a Kormány emelte a minimálbér és a garantált bérminimum összegét is, utóbbit szinte senki sem kapja, mert a cégek a betanított munkáért nem adják meg, másrészt több céget sokként ért az emelés, nem tudták és tudják kigazdálkodni, így embereket kell elküldeniük.

Ráadásul bennük van a félelem, hogy ha egy kicsit is emelnek az árakon, a nálunk varrató nyugati márkák (például Chloé, Dior, D&G, Escada, Zara, H&M, Max Mara, Levi’s) egy országgal keletebbre viszik a gyártatást.

Létezik megoldás, meg nem is

Három fő dolgon kéne változtatni, hogy ne legyen annyira kilátástalan a magyar könnyűipar helyzete.

  1. Egyrészt erősebben kell alkalmazni a munkajogot.
  2. Másrészt változtatni kell azon a felálláson, hogy a munkáltatóknak kedvező környezetet biztosítunk.
  3. Végül pedig a létminimum felé kell emelni a minimálbért.

Felmerült az is, hogy nem kéne-e egy etikai kódex, amire az előadók azt mondták,

egy újabb biztosan nem, inkább a mostanit kéne aktualizálni és mindenkivel elfogadtatni.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Barcelona, 2017. augusztus 17.
A terrortámadásban használt furgon közelében rendõrök Barcelonában 2017. augusztus 17-én, miután a fehér furgon a járdára hajtott és járókelõket gázolt el a katalán fõváros Las Ramblas negyedében. Legalább tizenkét ember életét vesztette, mintegy nyolcvanan megsebesültek. (MTI/AP/Manu Fernandez)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.