A legnépszerűbb szerencsejáték ma vitathatatlanul a lottó. Nagyot bukni nem lehet rajta, aki befizeti a bolondok adójának is nevezett – jelenleg – 260 forintot egy ötös lottóért, máris 1: 43 949 268-hoz eséllyel indul a sokmilliós, néha milliárdos nyereményért. Magyarországon 1957. január 17-én szervezték az első sorsolást, de maga a játék Itáliából származik, forrása a korabeli “demokrácia”.
Hogy az ilyen típusú szerencsejáték nyereséges legyen, nyilvánvalóan több bevétel szükséges a sorsjegyek eladásából, mint amennyi nyereményt kifizetnek majd. Ezért a lottó sem egyetlen korszakalkotó ötlet, hanem fejlődés eredménye. A tét először a hatalom volt.
Részesedést jelent és pénzzel jár
Velence a XVI. század első felében vezette be, hogy félévente sorsolással választja ki a városi tanács tagjait. A 120 jelölt sorszámát kis cetlikre írták, majd öt “számot” nyilvánosan kisorsoltak. Az eseményből hamar népünnepély lett, miután élelmes polgárok fogadásokat kötöttek izgalomra és pénzre vágyó honfitársaikkal. A fogadó egy személyre tette fel az összeget, majd ettől kezdve hangosan drukkolt választottjának, érdekelt lett sikerében.
Innen és ebből indult az egész, a rendszer lassan meghódította Itáliát és népszerű lett először a szomszédos országokban, később egész Európában. Közben a játék is formálódott. Genovában már 90 tanácstag közül ötöt sorsoltak, a talpraesett ügynökök házról-házra járva regisztrálták a fogadásokat, és már annak arányában kínáltak nyereményt, ki hány tanácstag nevét/sorszámát találja el. Ez már kísértetiesen hasonlított a mai lottóra: 5 a 90-ből.
Aki nem lottózik, lemarad
Lassan létrejöttek a fogadóirodák, az éves sorsolás állami monopólium lett. A kronológia kedvéért: az első lottósorsolást 1620-ban, Genovában állami rendezésben tartották meg, 1750-re pedig Szardínia kivételével az itáliai félsziget minden államában lottóztak. Párizsba, Brüsszelbe, később a német területekre a nápolyi származású Calzabigi, és a híres-hírhedt Casanova közvetítésével jutott el. Az osztrák és a cseh örökös tartományokban 1751-ben honosította meg Mária Terézia pátense, Magyarországon 1762-ben.
A lottó talán feledteti a vért…
Ugorjunk egy nagyot. A II. világháború után Magyarországon az ideológiai harc nevében betiltották, leállították, “eltitkolták” a szerencsejátékokat, ezekben az években a totó hódított, amire egy, a sporthoz kapcsolódó fogadásként tekintettek.
Kossa István pénzügyminiszter 1957. január 17-én kiadott rendeletében megtette a szükséges lépéseket a játék visszaállítására, február 13-án elkezdték árusítani a szelvényeket, március 7-én pedig megtartották az első hivatalos sorshúzást. A nyeremény elméleti esélye, mint ma is:
- ötös – 1: 43 949 268,
- négyes – 1: 103 410,
- hármas – 1: 1 231,
- kettes – 1 : 44.
A magyarokat hamar hatalmába kerítette a szerencsejáték, már az első sorsolásra több mint 1,5 millió szelvény érkezett, egy játék ára 3 forint és 30 fillér volt. Már a hatodik héten “elvitték az ötöst”: özvegy Ring Sándorné akkoriban óriási összeggel, 855 ezer forinttal gazdagodott úgy, hogy saját és négy gyermeke életkorát játszotta meg. 23, 26, 33, 37, 66 volt az öt szám – ezzel pedig divatba jöttek az úgynevezett családi számok, amelyeket sok lottózó ma is alkalmaz.
(Kiemelt kép: Fortepan/Rádió és Televízió Újság)
