A világ nagyvállalatainak vezetői hozták létre a Committee Encuraging Corporete Philantrophy-t. Általában New Yorkban, most először Londonban szerveztek konferenciát, ahol ötven csúcsvezető vitatkozott a jövőről. Pontosan miről?
A világon ma már trend, hogy a nagyvállalatok a társadalmakra odafigyelnek, mellé állnak bizonyos ügyeknek és a dolgozóik is részt vesznek ebben. A napi működés részévé válik a felelősségteljes működés.
És vannak, akik úgy gondolják, hogy az üzleti világnak ennél is több feladata van. Védik a környezetüket. Például úgy, hogy a termékeiket lebomló anyagokból gyártják. Vagyis proaktív szerepet vállalnak bizonyos ügyek megoldásában.
A világon 30 százalékkal kevesebb ivóvíz van, mint amennyi szükséges lenne hosszú távon. A Nestlé elnöke például azt mesélte, hogy a munkaideje negyed részében ezzel foglalkozik. Egy csoportot vezet, amelyben rengeteg vállalat és civilszervezet mellett 13 kormány vesz részt, és megoldásokat keresnek. Míg a politikusok tanulmányokat íratnak és megpróbálják eladni a lakosságnak az ügyet, a vállalatvezetők a megoldást keresik. A projektszemléletű megoldást, mert az az üzleti világ sajátja.
Ezt a projektet a Nestlé elnöke kezdeményezte?
Nem tudom, de belefér. Érdekes függvénnyel lehet ezt leírni. A függőleges tengelyen az üzleti világnak az önmagával szembeni elvárása van. Technikailag, szakmai-professzionális szempontból, felelősségteljes működés szempontjából. Ha ez alacsony, akkor egyszer csak jönnek a kormányok és elkezdenek szabályozni – ahogy ez most zajlik. A vízszintes tengelyen az üzleti világ reaktivitása vagy proaktivitása van. Hogy mennyire vállalja fel problémák megoldását és kommunikációját? Ma az üzleti világ reaktív, és alacsony az elvárás. A fenntartható világ, amiről érdemes beszélni, és amiről ez a konferencia is szólt, abban az üzleti világ proaktív, és az önmagával szembeni elvárása magas.
Szkeptikus vagyok. Egy átlagember, ha proaktivitást lát, akkor azt gondolja, hogy biztos van valami, amivel anyagilag jól jár az a cég, aki mondjuk felelősségteljesebben gondolkozik…
Sokszor így történik. Ráadásul a cégek többsége negyedévről negyedévre akar megfelelni, és ez ebbe nem nagyon fér bele. Szerencsére van ellenpélda: az egyik cég közgyűlése 98,1 %-os szavazattal hagyta jóvá, hogy saját működési területükön hosszú távú, fenntartható részvényesi értéket kell létrehozni. A világ ebbe az irányba megy. Magyarországon viszont még az is kezdetleges, hogy adjunk vissza a társadalomnak. A globális problémák miatt muszáj ebbe az irányba tartani! Az üzleti világ pedig globálisan gondolkodik.
Ki indította el ezt a gondolkodásmódot? Mert az ember általában szeret környezetvédő lenni, de konkrétan nem biztos, hogy lekapcsolja a villanyt, ha fölöslegesen ég.
Egyre több fogyasztó gondolkozik. És amikor eldönti, hogy vesz egy tornacipőt, van ahol már az is kérdés, hogy környezetszennyező anyagból készültet vagy újrahasznosíthatót vesz? A gondolkodó az utóbbit fogja választani.
Ezek a termékek drágábbak. És ma még az ár fontos tényező, nem?
Nem feltétlenül. Ez olyan, mint az alternatív energia. Ha kellően nagy mennyiségben használják, csökken az ára. Az alternatív energiánál például a kormányok rájöttek arra, hogy belátható időn belül – most az mindegy, hogy 10 év, 20 év vagy 100 év – másfajta energiaforrás kell a Földnek. Ezt most kell támogatni. Vannak, akik meg is teszik.
Trendivé lehet tenni ezt is?
Lehet szexivé tenni a környezettudatos fogyasztást. Az emberek egy része tudatosan, más része pedig trendi alapon dönt.
A Nestlé mivel teszi szexivé az ivóvízkészletek megmentését?
Nem teszi szexivé. Hisz abban, hogy ez egy fontos dolog. Hogy az üzleti világnak feladata proaktívnak lenni, ilyen problémák megoldásának az élére állni. Teljesen belefér a gondolkodásba.
A CEO-kon kívül volt még „civil” ezen a konferencián?
Kakukktojás voltam a világ 50 nagyvállalatának vezetője mellett. A szervezet egyik alapítója hívott meg. Tíz éve visszavonultam az üzleti világtól, de a Financial Timest olvasom minden nap, és globális képem van a világban zajló folyamatokról. Élmény volt, hogy ők ötvenen hozzám hasonlóan gondolkodnak!
A BBC sztárriportere segítségével 10 kérdéskört jártunk végig. Mind a 10 kérdéskörben volt nyolcféle válasz, és mindenkinek a kezében volt egy kis kütyü. Amikor feltettek egy kérdést, mindenki megnyomott egy gombot. Mindegyik jó válasz lehetett volna, de az az ötven ember mindig ugyanazt az egyet vagy kettőt választotta. Ez vot fantasztikus! 50 ember a világ minden tájáról rendkívül hasonlóan gondolkodott.
Magyarországról egyedül volt ott?
Ketten voltunk meghívva.
Mi lesz ennek a környezettudatos szemfelnyitásnak a következő lépése?
Lenne értelme ezt a gondolkodást közép-európai vállalatok vezetőivel végigbeszélni. A multinacionális vállalatok vezetői hisznek benne, úgyhogy mindenképpen el fog érkezni. Tudom, egy sor dolog miatt nem szeretik a nagyvállalatokat, de mégis ők a példamutatóak abban, hogyan kell visszaadni a társadalomnak, és abban is, hogy ma már sokan gondolkoznak így.
A jelen arról szól, hogy profitot kell termelni. Minden más az után jön…
A kettő nem zárja ki egymást.
Mondjon egy példát, mi lehetne olcsóbb is és felelősségteljesebb is?
Nemrég olvastam, hogy egy sportszergyár 100 százalékosan újrahasznosítható anyagba csomagolja a cipőit. Nem áll semmiből. És nem drágább. Hány olyan hely van, ahol pénzt kérnek a nylonzacskóért? Mert a zacskó előállítása környezetszennyező. Biztosan nem tudja a többség, de sok olyan bolt van, ahol újrahasznosított anyagból készült papírzacskót kínálnak.
A hibrid autók terjedése is ebbe az irányba mutat.
…de ez is drága…
Az a baj, hogy a világon ma pár dolog nincs beárazva. Például nincs beárazva megfelelő módon a víz. Csak a közvetlen költsége. Nincs beárazva a levegő. Ingyen van, pedig szennyezzük folyamatosan.
Kellene fizetni érte?
Meg kell nézni, hogy a káros anyag kibocsátásának büntetése mennyit változtatott a szemléletünkön? Azzal, hogy az ember ökológiai lábnyomot hagy, azt már kalkulálják, és jelenteni kell majd a vállalatoknak. Sokat változtatott a szemléletünkön.
Miért jobb az üzleti világ példamutatása?
Az üzleti világ tiszta világ. Akárki akármit gondol. Nem azokról beszélek, akik az állammal folyamatosan mutyiznak. Őket a politika és az üzlet közé helyezem. Az üzleti világnak a piacokon kell helyt állnia. Az egy tiszta világ. Biztos van férges. Az mindig van, de kidobódik.
A politika szerintem a legmocskosabb. Álszent és rövidlátó. És adott a média, ami hol politika, hol üzlet. Vannak, akiket politikai okokból akarnak tulajdonolni, és vannak, akikből profitot akarnak termelni. És mi ehhez képest az emberek percepciója? Hogy az üzleti világ a legmocskosabb, a politika sokkal tisztább. a médiának meg szinte mindent elhiszünk. Ez is azt mutatja, hogy nem jó a reaktív szerep. Az üzleti világban proaktívnak kell lenni.
Mert akkor a politika kénytelen ezt követni?
Abszolút. Minden mindennel összefügg. Tegnap beszélgettem valakivel arról, hogy az ország akkor lesz jó ország, ha elhisszük, hogy a politikának jóval kisebb a szerepe, mint amennyit az emberek gondolnak. Másrészt meg rengeteg jó kezdeményezés van ma Magyarországon, amik összeérnek. Nota bene erről egyre több üzleti világban szereplő gondolkozik így. Már van olyan önkormányzat is, amelyik így gondolkozik. Hogy én a piacon vagyok és én szolgálok. Transzparensen, tervezhetően kell működni, mert itt ezt jelenti az üzleti gondolkodás. Akkor ez egy klassz hely lesz.
Mit tervez ezzel a gondolattal itthon Magyarországon?
Nem tervezem. Csinálom. Hosszú ideje eszerint élem az életem. Ez azért megy, mert törekszem arra, hogy értsem a világ nemzetközi nyelvét. Az elmúlt hetek eseményei megmutatták, hogy nagy baj, ha nem értjük, hogy működik a nemzetközi világ. A nemzetközi pénzügyi világ. És ha nem értjük, veszélyes helyzetbe hozhatjuk az országot. Lehetm hogy nagyképűen hangzik, de úgy érzem értem a világot. Ez az, ami miatt ott lehettem ezen a konferencián.
A kilencvenes évek második felében az egyik nagy befektetési bank londoni központjának egyik vezetője volt. Teljesen elszakadt a befektetési bankárságtól? A biznisztől?
Igen is és nem is. Ilyen értelemben a Bátor Tábor Alapítvány is egy közepes vállalat. Ugyanolyan elvek szerint próbáljuk működtetni, mint egy vállalatot.
A Bátor Tábor Hatvanban
Hogy legyen profi, legyen transzparens…
Legyen tervezhető, ellenőrizhető, legyen világos döntési mechanizmus. Ilyen szempontból nem szakadtam el az üzleti világtól. Tisztában vagyok a világ vezető vállalatainak mozgásával, terjeszkedéseivel, amit napi egyszeri globális újságolvasással tartok karban. Ez nagyon fontos! Rosszul vagyok, ha napokig nem olvasok ilyen újságot. De már nem veszek részt üzletek működtetésében, vagy vállalatok építésében.
Amikor a Bátor Táborra már a média is odafigyelt, újságíró kollégáim eléggé meglepődtek azon a szabályozottságon, amit ott tapasztaltak.
Jó, ha a média segíteni akar, de azoknak a gyerekeknek, akik oda jönnek az a fontos, hogy egy nagy család tagjai legyenek. Az újságíróknak is a család részévé kell válniuk. Nem maradhatnak külső szemlélők. Volt olyan stáb, akiket egy napig tréningeltünk erre. Ott van hetven daganatos gyerek és hetven önkéntes. Ebbe nem fér bele a „látogató”. És a felelősségünk egyre nő, mert a tábor közép-európai központtá válik. Idén nyáron Csehországból, Szlovákiából és Lengyelországból is érkeznek gyerekek.
Tartva magát pénzügyi pályafutása elején tett ígéretéhez, negyvenévesen abbahagyta és visszaköltözött Magyarországra. Miért döntött így? És mi történt akkor, amikor bejelentette a cégnél, hogy visszavonul?
Harminchét éves voltam, amikor kimentünk Angliába. Akkor ott megmondtam a gyerekeimnek, hogy negyvenévesen visszavonulok. A bankban ezt nem közöltem, mert nem tudtam volna hitelesen vezetni. Március 10-én születtem, szerettem volna 2000. március tizedikén felállni. Pont negyvenévesen. Ez nem sikerült tökéletesen. Adódott ugyanis két nagy tőzsdei kibocsátás Lengyelországban és Litvániában, amiket megnyertünk. A siker keresztülhúzta a számításaimat, mert így április végéig kellett maradnom. Ez már év elején kiderült. Akkor írtam egy levelet, amit szétküldtem mindenkinek. Elég érdekes reakciókat váltott ki. A levél arról szólt, hogy negyvenéves lettem. Nagyon régen elhatároztam, hogy negyvenévesen visszavonulok, és most ezt meg is teszem. Nagyon köszönök mindenkinek minden támogatást, és még itt vagyok április végéig. Teljesen ledöbbent a környezetem. Volt, akit ez sokkolt. És állítólag nagyon sok embert elgondolkodtatott. Mert ez mókuskerék, amiből nehéz kiszállni. Részben a pénz miatt. Ha sikeres vagy, jól lehet keresni ebben a szakmában…
…de nem ez a lényeg?!
A lényeg, hogy akkor most mi a túró lesz az én fontosságommal? Az egóról, a fontosságtudatról szólt az egész. Azt nehéz elengedni. Nekem se volt könnyű. Ezért is vállaltam el, hogy egy darabig az egyik legnagyobb globális befektetési banknak a közép-európai tanácsadója leszek. Minden hónap első hétfőjét Londonban töltöttem, de már nem érdekelt. Semmi kihívás nem volt benne. Akkor azt gondoltam, jó levezetés lesz. Most már tudom, azért vállaltam, mert féltem attól, hogy elvesztem a fontosságtudatomat. Egy évig éltem még így. Ez alatt az egy év alatt a kapcsolataim egy része leépült, mert az a pozíciómról szólt. Egy jelentős része megmaradt. Az, ami rólam szólt. Ez így van jól. El lehetett engedni.
A fontosságtudat elvesztésétől félt? Minden ilyen döntésnek van oka, és van háttere. Mi volt az egyik, és mi volt a másik?
Én világ életemben azt láttam, hogy adni nagyon fontos. Ezt tanultam a szüleimtől, a környezetemtől, és ez sajátommá vált. Az életet nem lehet csak a „kapó” ágon leélni. A „kapó” és az „adó” ágnak legalább egyensúlyban kell lenni. De jobb, ha az „adó” ág van túlsúlyban. Aztán rengeteg jelzést kaptam, hogy nem jó az, amit csinálok. Az egészségem megromlott, és kevés időm volt a családra, barátokra. A szakmám olyan, mint az élsport. Csak 100 %-on pörögve lehet jól csinálni. Így viszont arra nem jut idő, amit hosszú távon fontosnak gondolok. Kaptam is „sárga lapokat”, csak egy ideig nem vettem észre. Például volt hat polipműtétem. Aztán megtanultam észrevenni a sárga lapokat. Hosszú mondatokat mondtam, hogy miért fontos adni, de az életemnek egyik legnagyobb ajándéka az volt, hogy megismerhettem és közel kerülhettem Paul Newmanhez. Őt megismerve, utólag egy mondatban el tudom mondani, hogy miért váltottam.
Miért?
Mert ő mindig arról beszélt, hogy minden sikerben mindig ott van a szerencse. E nélkül nincs siker. Ha más nem, akkor csak az, hogy mikor és hova születtünk. Ha én húsz évvel korábban születek, akkor ezt a szakmát nem tudom csinálni és ezt a sikert nem tudom elérni. Ha nem Magyarországon születek, hanem Pápua Új-Guineában, akkor nem biztos, hogy ugyanezt a sikert el tudom érni. Ilyen alapon tök egyszerű a dolog. Azt tudom mondani, hogy én sikeres voltam, tehát szerencsés voltam. Kutya kötelességem gondolni azokra, akik önhibájukon kívül kevésbé szerencsések. Optimista meg azért vagyok, mert minden jóban van valami rossz, és minden rosszban van valami
