A történettudományt komoly kihívás elé állítja a forráskritika, az egyes szerzők, szemtanúk leírásának egymás mellé állítása, a valóság kihámozása a sokszor ellentmondó tudósításokból. Sajnos ma még ritka az a helyzet, amikor történészek a természettudományokat is segítségül hívhatják a múlt felderítéséhez.
Ezen segíthet a közismert Total War játék átalakított változata, amelyen Baltavári Tamás történész, a nemzetvédelmi egyetem doktorandusz hallgatója dolgozik lelkes csapatával. Az ötlet lényege, hogy a népszerű stratégiai játék, a Total War motorját, működési elveit megtartva átrajzolják a figurákat és a környezetet, majd a fellelhető forrásanyag alapján valós időben, valós létszámú és felszereltségű seregekkel az eredeti hadmozdulatokat lemásolva „lejátsszák” a kívánt csatát.
A végén összeáll egy mozgókép, ami több egy puszta filmnél, valódi időutazást jelent: a felhasználó a három dimenziós térben mozogva bármikor megállíthatja a képet, módosíthatja a látószöget, madártávlatból nézheti a hadmozdulatokat, vagy akár ráközelíthet egy érdekesnek tűnő párharcra, megnézheti a csatát vezénylő magyar király öltözetét, de még az arcát is.
a total war
A Total War egy számítógépes játékcsalád a Creative Assembly fejlesztése. A történelmi stratégiai játék különböző korokban ad lehetőséget egy-egy ország vagy állam alapvető gazdasági, politikai és katonai irányítására. Építkezni, fejleszteni kell, mint minden más játékban, a cél a hódítás.
A virtuális térképen történik az irányítás, a környezet a múló évek (körök) során az adott történelmi kort igyekszik szimulálni (pestis pusztítja végig Európát 1340 körül, keresztes hadjáratok szívják el a felépített hadsereged, a mongol támadás elpusztítja a közel keletet és Európára tör, stb.). A csatákat egy külön rendszerben, virtuális terepasztalon játsszák le, ez az, amit Baltaváriék is alkalmaznak.
Időutazás
A munka a karakterek korhű ruhába bújtatásával és a fegyverzet „kiosztásával” kezdődik, majd terepszemle, katonai térképek és műholdképek segítségével elkészítik a csata valós környezetét – mondta el az fn.hu-nak Baltavári Tamás. Ezután a szembenálló feleket a történelmileg leghitelesebbnek tartott források alapján elhelyezik a csata helyszínén. Innentől indul maga az ütközet, amit a programozók az eredeti hadmozdulatok, történések alapján vezényelnek le.
Baltavári és csapata jelenleg első komoly vállalkozásuk végén jár, tervei szerint az augusztus 29-ei évfordulóra készül el a mohácsi csata 3D-s másolata. Külön karakter lesz I. Szulejmán szultán, és II. Lajos király is, ha akarjuk, akár az ő szemszögükből is végignézhetjük a Magyarország számára sorsdöntő csatát. Egy tucat történelmi ütközetet készülnek megalkotni a magyar történelem különböző korszakaiból a honfoglalástól az 1848-as szabadságharcig. Itt azonban álljunk meg egy kicsit, és nézzük meg, hogyan nő túl a mű az élmény és oktatási segédeszköz kategóriáján.
A valósághű modellezéssel tényleg a csata résztvevőjének érezhetjük magunkat, miközben egzakt módon mérhetjük például mit és hogyan látott állásából a parancsnok, az adott ponton felállított ágyúk egyáltalán elhordtak-e a kérdéses célpontig.
Átírja a történelmet
A cannae-i csata hasonló újjáélesztésével például korábban egy axiómaként kezelt történelmi beidegződést sikerült megkérdőjelezni. Magát az ütközetet a pun Hannibál vívta Róma ellen Kr.e. 216. augusztus 2-án, és győzelme bevonult a hadtörténelembe: 50 ezres seregével bekerítette, és megsemmisítette a túlerőben lévő, 70-80 ezer főt számláló római haderőt. Katonai akadémiákon azóta is ez a bekerítő hadművelet iskolapéldája – jegyzi meg Baltavári.
Történt mégpedig, hogy a sűrű sorokba rendeződött római légiók összefeszültek a pun arcvonallal, amelynek közepe lassan hátrálva, „behorpadva” csalogatta magára az ellenséget. A pun hadoszlop szárnyai eközben megnyúltak, és mint egy meghajlított íj fonták körbe a rómaiakat. Mire a köztársaság katonái észbe kaptak, bezárult a kör, a rómaiak számára nem volt menekvés. Csakhogy a rekonstrukció megmutatta, a bekerítés ezen a módon nem történhetett meg. A terep ugyanis sík, alig egy-két bokor, magányos fa nőtt rajta. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a jól képzett római centuriók, a legrosszabb esetben a széleken haladó altisztek ne vették volna észre a bekerítő hadmozdulatot. Elég volt annyi, hogy valós időben, valós helyszínen tudott a történész „körülnézni” a múltban, máris megdőlt egy kétezer éves mítosz. Magyar példánk is van, például Domonkos György Eger várának korhű, 3D-s számítógépes makettje megmutatta, a falak magassága nem lehetett akkora, az ostrom menete nem történhetett úgy, ahogy az az írásos emlékekben fennmaradt. A modellezés ugyan nem mutatja meg feltétlenül, hogy is történt, de arra mindenképpen alkalmas, hogy megmerevedett, idejétmúlt elméleteket hitelesen megkérdőjelezhessen.
Keményen küzdöttünk Mohácsnál
Márpedig ilyen Baltavári Tamás szerint igencsak sok van a magyar történelemben. A kommunista korszak történetírása sokszor igyekezett tehetetlen, puhány társaságnak mutatta be a történelmi magyar nemességet: vesztes csaták, vergődések, rossz döntések halmazának láttatta több történelmi sorsfordulónk hátterét. Ezek közül sok a mai napig él, a történészek feladata változtatni rajtuk. A mohácsi csata számítógépes rekonstrukciójából például kiderül: ha győzelemre nem is volt sok esély, nem volt annyira szégyenletes a vereség – tekintve a szultáni sereg háromszoros túlerejét. A király halálát sem lehet annyival elintézni, hogy nevetséges módon belefulladt egy patakba.
A képsorokon kiválóan látszik, ahogy a két gyalogság egymásnak feszül, a magyar nehézlovasság, több ezer páncélos vitéz, a középkor „tankjai” oldalba kapja a törökök jobbszárnyát. Mint egy buldózer a kukoricásban megállíthatatlanul tör a török sereg közepe felé, már látszik előttük a szultáni sátor, magyarul Szulejmán közvetlen közelében vagdalkoznak már. A korban nincs rádió, a csapatrészek kürtszóval és zászlólengetéssel kommunikáltak – képzelhetjük, mennyire volt ez hatásos a hatalmas porban és csatazajban.
A lovasság mit sem tudva a külvilágról küzd, futárok jönnek mennek, jelentik a királynak, hogy sikeres volt a támadás, mehet a következő hullám. II. Lajos fiatal, elődei példáját követve harcos uralkodó, maga vezeti a lovasság eddig tartalékban álló részét az előző támadás vonalán. Bele az ismeretlenbe, a török had kellős közepébe – a futár szaván kívül semmire nem támaszkodhat, látni, hallani nem lehet semmit.
Halálba rohant a király
Mire a király elindul, az első támadás lendülete megtörik a szultán személyes testőrségén, a reggel óta készültségben, idegfeszültségben lévő, küzdő embernek és lónak pihenni kellene, rendezni sorait. Megkezdődik a magyar lovasság visszavonulása, amit azonban a korábban szétkergetett, most újrarendeződött török könnyűlovasság támadásai zavarnak. Ebbe kavalkádba robban be az uralkodó vezetésével a páncélosok újabb hada, míg az egésznek a vége egy szédült menekülés lesz, amit nem annyira az ellenség kemény támadása, mint a zűrzavar táplál. Kitör a pánik, fut a király, futnak az urak, erre megtorpan a gyalogság is, amelyet ezután lassan, nagy áldozatok árán felemészt a török tűzerő. A fejvesztett menekülésben a király a Csele patak felé sodródott. Tudni kell, hogy a vízfolyáson ekkor áradás vonult le feltételezhetően az eredeti medertől több száz méteres, akár kilométeres szélességben elöntötte, elmocsarasította a környéket.
Képzeljük el a kimerült, talpig páncélba öltözött, esetleg sebesült királyt, aki hirtelen egy vizenyős területre téved, a lova elesik, testőrei elsodródnak mellőle, próbálják magukra terelni üldözőik figyelmét: a fiatal uralkodónak esélye nincs egyedül még felállni sem a nehéz vasban, esetleg el is ájulhatott az esés következtében. A magatehetetlen lovag fulladásához elég lehetett 30-50 centiméteres vízmagasság.A jövő a természettudományok felé mutat
Napjainkban sem kerülhető ki a kérdés, vajon az egyes tudományok elmélyítése, vagy az egymástól távoli tudományok, tudományterületek kapcsolódási pontjainak feltérképezése és alkalmazása („interdiszciplináris kutatások”) vezet-e komolyabb eredményre. A történettudomány és a természettudományok kapcsolódási pontjainak intenzív vizsgálata még várat magára, vívmányai elszigetelt, specifikus területekre korlátozódnak.
A régészetben, az írásos forrásokban szűkölködő korszakok vizsgálatában azonban már most döntő szerepet játszik, és lassan kiterjeszti majd befolyását az egész történelemre, hogy a jól dokumentált korok megismerését is tovább árnyalja majd. Többek között a kísérleti régészet, a kórtörténet, az éghajlattörténet, az antropológia, történeti statisztika már bizonyította hatékonyságát, és várhatóan egyre újabb segédtudományok születnek majd – véli Baltavári.
Az informatika eszköz lesz ezek számára, amely megteremti a diszciplínák közötti közös nyelv kialakulását, nagyobb átjárhatóságot, és hatékonyságot biztosít, sőt: előbb utóbb képes lesz arra is, hogy a tudományok információs alapjainak célirányos feldolgozásával az emberi intelligenciát meghaladó eredményességgel találja meg a természet és társadalom közötti eddig még rejtett összefüggéseket, és ezen összefüggések mentén maga generáljon új tudományágakat.
.
