Úgy tűnik, mégsem romlott el a mobilomban lévő utcakereső funkció – nyugodtam meg, miközben a manchesteri arab negyedet elhagyva végre egy reflektorokkal kivilágított, hatalmas épület tűnt fel előttem. Kellett is a díszkivilágítás, hiszen már elmúlt este 7 óra, és hamarosan indulnak az agárfutamok a Belle Vue stadionban. „Gyilkosok! Mondj nemet az agárversenyre! Vessünk véget a mészárlásnak!” – skandálta egy tucatnyi állatvédő a sportcsarnok bejáratánál, miközben megsérült és rossz körülmények között tartott agarakat illusztráló szórólapokat nyomtak a körömcipőikben topogó hölgyek és kísérőik kezébe. Az állatvédők igen kitartóak, hiszen 2007 óta minden szombaton (csütörtöktől szombatig tarnak a versenynapok) az agárfutás betiltásáért tüntetnek. Ám pár méterrel odébb a kiabálás másfajta hangoskodásba csap át: dúl a versenyláz, kezdődik az első futam.
Farmer vs. koktélruha
„A szombat a legforgalmasabb napunk” – magyarázza Bob Rowe versenymenedzser, akit csak két percre sikerült elcsípnem, aztán már rohant is tovább. Annyit azonban megtudtam tőle, ahogy a lóversenyeknek az ascoti derbi, úgy az agárversenyek életében az angol agárderbi nevű megmérettetés számít a legnevesebb eseménynek, amelyet évente rendeznek meg a wimbledoni agárverseny-stadionban.
Bár Ascotban, ahogy tapasztaltam, a tollas kalap, az elegáns ruha és a cilinder dívik, egy agárversenyre ennél „fapadosabban” is felöltözhetünk. Dress code, azaz öltözködési protokoll ugyan nincs, azonban a bőrdzsekis-pulóveres-farmeros férfiak oldalán szép számban akadnak csupasz vállú és mély dekoltázsos, koktélruhaszerűbe öltözött hölgyek. Bár lehet, hogy csak további partizásra készülnek a 14 agárfutam után…
Tisztára, mint egy pubban
A verseny és a csapolt sör mindenesetre szépen folyt (csak arra kellett vigyáznom, hogy éppen ne rám): egyesek egypintes plasztikpoharakban, míg mások műanyag kancsókban hordták a stadion alagsori vagy emeleti bárjaiból. A tribünszerűen kialakított nézőtér legjobb helyeit (az első sorban lévő asztalokat) az elvakult tippelők foglalták el, akik valószínűleg a 6 órai kapunyitásra időzítve érkeztek. Kezükben toll, kívülről fújják a befutókat, éberségüket pedig kávéval és kólával tartják fenn. Feljebb aztán (ahol az asztalok helyét már a „könyöklőpultok” veszik át) igazi pubhangulat honol olyan fiatalokkal, akiknek az agárverseny csak egy kitűnő alkalom egy közös esti sörözésre, ha pedig még nyernek is, az csak hab a tortán. A futamok előtti kutyafelvezetésekkor pedig jobban szórakoznak azon, hogy éppen melyik versenyző „kakkant” egyet, ahelyett hogy a testméretekből latolgatnák a befutó sorszámát.
Mindenesetre az elitréteg, ahogy Ascotban, itt a Belle Vue stadionban is könnyen kiszúrható. A jellemző ismertetőjegyük: az ültető és ajtónyitó személyzettel felszerelt elegáns étteremben (ahova miután benyitottam, már tereltek is kifelé) foglalnak helyet, és az asztalukhoz érkező pincéreknél teszik meg a tétjeiket, ha egyáltalán egy-egy fogás, valamint ünneplés között a versenyző agarakra is tudnak még figyelmet fordítani. Ugyanis gyakran tartanak itt születésnapokat, sőt már a március 13-i Anyák napjára is sok asztalfoglalás érkezett.
Helycsere kint
S mire az aznap esti futamok a végéhez közelednek, a lihegő agarak mellé dülöngélő fiatalok csatlakoznak, akik eldobott műanyag poharak, szétszórt sült krumplik és összegyűrt fogadószelvények sűrűjében botorkálnak a kijárat felé. A stadion előtt pedig csak nem csitul a hangoskodás, ám a tüntető aktivisták helyét immár a dalolászó részegek vették át.
