A döntő legjobbjának választott Fernando Torres úgy vélte, ez a siker olyan lökést adhat a spanyol labdarúgásnak, melyre évek (évtizedek) óta vár. A vörös mezes csapat 2008-ban átlépte az árnyékát, megtanult kiélezett helyzetekben is helytállni – és nem utolsósorban nyerni.
„Ez a diadal nemcsak a mienk, nem Barcelonáé vagy Madridé, hanem egész Spanyolországé. Azoké, akik itt voltak, és azoké is, akik nem lehettek velünk, de a távolból szorítottak. Csak elképzelni tudom, mi lehetett vasárnap este Madridban, de nemsokára hazaérünk, s akkor az egész ország velünk ünnepel majd. Az öröm mögött viszont ott tornyosul a következő nagy feladat – hisz az ambíciónk határtalan, a világbajnokság pedig nincs is olyan messze. ”
A boldog spanyol küldöttség, középpontban a kupával (Getty)
A szintén remekül teljesítő, az oroszok ellen főszereplőként jeleskedő Andres Iniesta elsősorban a csapategységre hívta fel a figyelmet:
„Nincs megfelelő kifejezés arra, mit élünk most át. Kijött nekünk a lépés, a legelső mérkőzéstől az utolsóig magas szinten futballoztunk. És megérdemeltük. A keret összes játékosa, de a technikai személyzet, sőt, a teljes spanyol delegáció vállvetve küzdött ezért a sikerért.”
A Radio Marcának nyilatkozó Fabregas ugyanakkor Iniestával szemben egy személyre „fogta” a sikert. Az Arsenal középpályása szerint Luis Aragones nélkül nem sikerült volna a hatalmas bravúr, egyben ’Cesc’, akárcsak Torres már előre is tekintett, hisz ősszel máris új sorozat veszi kezdetét:
„Elsősorban Aragonesé ez a cím. Úgy érzem, korán távozik, idő előtt – jóformán ki sem veszi részét az ünneplésből. De az ő eredménye ez a csapat, az, hogy együvé tartozunk. A futball megmutatta az igazságát; azonban hamarosan kezdődnek a vb-selejtezők, és nem ülhetünk a babérjainkon.”
Bécsi spanyol népünnepély – mi lehetett Madridban? (Getty)
Az öröm közepette a torna egyik legjobb hátvédje, Sergio Ramos az egykori társról, Antonio Puertáról sem feledkezett meg. A tavaly augusztusban tragikus körülmények között elhunyt sevillai futballista – Ramos hajdani klubtársa – akár ki is vehette volna részét a sikerből.
Halála előtt nem sokkal esett túl első válogatott találkozóján, s 22 évesen már elismert labdarúgónak számított. A spanyol válogatott jobbhátvédje stílszerűen egy Puerta képmásával dísztített, s 16-os számmal ellátott mezben emlékezett a játékosra – a fénykép alatt ez állt: „Mindig velünk vagy”.
