Ha valaki most a Balaton nyugati csücskében lévő Fenékpusztán jár, keveset érzékel a dicső és mozgalmas múltból. A 71-es útról letérve hosszú fasor vezet a Festeticsek egykori kiskastélya felé. A kátyúkat kerülgetve előbukkan a hajdan pompás homlokzat, közelebb érve azonban letaglózza a látogatót a pusztulás látványa. Lepergett vakolat, bedőlt téglakerítés és szemét mindenütt. Az egykori major bejáratánál behajtani tilos tábla fogad, ám enélkül sem lenne túl turistacsalogató a környezet: düledező cselédlakásokban és a kastély földszintjén összesen negyven család él – borzasztó szegénységben. S ha valaki a területen található római kori romokra kíváncsi, az sem visz haza szép emléket, hiszen az egykori alapfalakat gaz veri fel.
Mindez másként lehet a jövőben – reméli a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója. Czoma László a National Geographic Online-nak elmondta: elsősorban pályázatok révén négy éven belül összesen 3,1 milliárd forintból újulna meg Fenékpuszta, mégpedig úgy, hogy az elmúlt ezerötszáz év emlékei megtekinthetők volnának a területen. De a jövő helyett kezdjük a múlttal – hiszen a környék összesen hétezer év emlékeit rejti.
Erődváros a keresztúton
A korábbi régészeti feltárások szerint az a hely, amelyet ma Fenékpusztaként ismerünk, már a rézkorban is lakott volt. A Zala folyó közeli torkolata vonzotta az embereket a Balaton közelségébe, amely akkor még tovább terpeszkedett dél felé. Azóta időről időre megtelepedtek az emberek a területen – kerültek elő leletek a bronz, majd a vaskorból is.
Igazán azonban a Kr. u. 2-3. században vált jelentőssé az akkor már Valcumnak nevezett település, hiszen itt keresztezte egymást a provincia két jelentős kereskedelmi és hadi útvonala: az Adriától Aquincum és a Savariától (Szombathely) Sopianae (Pécs) felé tartó út. Még a római korban, a 4. század közepén átépítették és megerősítették a települést: egy háromszázhetvenhétszer háromszázötvennyolc méteres alapterületű, negyvennégy kerek toronnyal védett erődvárost hoztak létre, amelynek huszonkét épületét sikerült a huszadik században feltárni.
Az erődváros annyira jól védhetőnek bizonyult, hogy lakosai helyben maradtak a rómaiak távozása után is. 456-tól a keleti gótok székhelye lett a település, később az avarok germánokat és bizánciakat telepítettek ide. 630 táján ugyan elhagyták a lakók a várost, ám a nyolcszázas években ismét beköltöztek az oltalmazó falak közé. A települést végül a 10. század elején a honfoglaló magyarok pusztították el.
Egykor jobb időket látott a birtok (Fotó: Kovács Olivér)
A terület újabb virágzásáig több mint hétszáz év telt el. A tizennyolcadik század elején az antik romoktól alig néhány száz méterre a bécsi udvar spanyol lovasiskolát létesített – ezt vásárolták meg 1739-ben a Festeticsek, akik hamarosan Európa-hírű ménest telepítettek Fenékpusztára. A folyamatos építkezéseknek hála egyre fejlődött a terület: istállók, major, cselédlakások épültek, 1820-ban pedig elkészült a ma is álló kiskastély. 1880 körül kiépítették a Fenyves allét, azt a mintegy hét kilométeres utat, amely a keszthelyi Helikon kastély udvarát összekötötte a fenékpusztai uradalommal. A grófi birtok egészen a második világháború kezdetéig virágzott, azután azonban elérte a magyar kastélyok és uradalmak Magyarországon szokásos huszadik századi végzete.
„A kastélymúzeum 1992-ben vette meg az ötven hektáros területet az akkor itt működő lengyártól és a termelőszövetkezettől” – tudta meg a National Geographic Online Czoma Lászlótól. Mint elmondta, akkor hatvanmillió forintot fizettek érte, azért, hogy a Fenékpusztán található harminc műemléképületet megmentsék az enyészettől. Eddig csak a meglévő állapot konzerválására futotta, most azonban a pályázatoknak hála, felcsillant a remény a revitalizációra.
A teljes cikk a National Geographic Online honlapján olvasható >>
