Míg jelenleg a mélytengeri kutatások többnyire hajókról leeresztett szondákkal vagy speciális kamerákkal történnek, a jövő a nagy területet lefedő online megfigyeléseké.
A European Sea Floor Observatory Network (ESONET – Európai Tengerfenék Megfigyelő Hálózat) nevű európai program keretében 12 víz alatti „kutatóbázis” folyamatosan szolgáltatna adatokat a Földközi-tenger, az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger mélyebb vizeiből.
A tengerfeneket behálózó internet kábeleken keresztül az állomásokról folyamatosan érkeznek majd adatok a felszín alatti tengeráramlásokról, a hőmérsékleti viszonyokról és képek a kamera látószögébe került élővilágról.
A program jelenleg még csak kidolgozás alatt áll. A brémai Tengeri Környezettudományi Központban (Zentrum für marine Umweltwissenschaften – Marum) a napokban gyűlt össze mintegy 80 kutató, hogy megbeszéljék az ütemtervet és a technikai részleteket. 
A Move robot bevetésre készen (Forrás: Marum)
Az új kutatási módszerre azért van szükség, mert a tengerfenék és az óceánfenék vizsgálata – a rossz megközelíthetőség és látási viszonyok miatt – térben és időben nagyon korlátozott, vagyis leginkább csak pontszerű és rövid időszakra vonatkozó mérések állnak rendelkezésre. A tengerfenéken zajló folyamatokat általában csak akkor fedezik fel a tudósok, amikor már befejeződtek. Amennyiben ez a program megvalósul, folyamatában lehetne vizsgálni az eseményeket, és adott esetben be lehetne avatkozni vagy további helyszíni méréseket lehetne végezni.
A mélyvízi baktériumokat is vizsgálnák
„A víz alatti kutatóközpont mérőműszerei – többek között a Brémában kifejlesztett víz alatti C-Move nevű robot – adatokat szolgáltathatnak a földrengés-előrejelzésekhez is” – reméli Christoph Waldmann, a Marum kutatója. A kutató a klímaváltozással kapcsolatos adatok bővítésére is lehetőséget lát az új módszer révén. Továbbá olyan mérőműszereket szintén „bevetnének”, amelyek képesek érzékelni és elemezni a vízben lévő baktériumokat.
A 12 víz alatti mérőállomást a tengerfenékre fektetett kábeleken keresztül látnák el árammal. A kutatók távolról irányíthatnák ezeket a központokat, például módosíthatnák a mintavétel gyakoriságát vagy a kamera állását.
A program egyik részvevőjének Benoît Pirenne, a vancouveri Victoria Egyetem munkatársának már vannak ilyen jellegű tapasztalatai, ugyanis három éve a NEPTUNE kutatócsoport tagja. A North-East Pacific Time Series Experiments (NEPTUNE) nevű projekt keretében 800 kilométer hosszú kábelt fektettek le Kanada nyugati partjai előtt az óceánfenéken. A kábel öt víz alatti mérőállomást kapcsol össze, amelyek összesen 120 műszerből állnak. A tervek szerint idén októberre fejezik be a hálózat kiépítését, és akkortól indul el az online megfigyelés és mérés. A 35 műszerből álló Venus teszthálózat – amelyet Vancouver és Vancouver-sziget között építettek ki – 2006 februárja óta szolgáltat online adatokat a területről. Egy hasonló, ámde nem online rendszer (Monterey Accelerated Research System – MARS) létezik Kalifornia partjai előtt is.
12 vízalatti helyszínen folyna a vizsgálat (Forrás:Marum,)
Az ESONET kiépítése jelentős kihívás elé állítja a műszaki szakembereket, mert az európai rendszer az amerikai társaihoz képest jóval nagyobb lesz, és a műszerek is mélyebbre kerülnek, így nagyobb nyomással kell megbirkózniuk. Míg a Venus és a MARS 300 és 900 méter mélyen vannak a tengerben, az ESONET műszerei helyenként akár négy kilométer mélyre is kerülhetnek. Ez nagyon megnehezíti a rendszer kiépítését és a későbbi adatátvitelt.
Waldmann szerint 2011-ben megkezdődhet az ESONET – legalább részleges – kiépítése. Csak eddig a fázisig a beruházás a becslések szerint 140-220 millió euróba kerül.
