2006 amerikai 105 perc
Eredeti cím: Snakes on a Plane, Rendező: David R. Ellis Forgatókönyvíró: David Dalessandro és John Hefferman története alapján John Hefferman, Sebastian Gutierrez Operatőr: Adam Greenberg Zene: Trevor Rabin Producer: Craig Berenson, Don Granger, Gary Levinsohn Szereplők: Samuel L. Jackson (Neville Flynn), Julianna Margulies (Claire Miller), Nathan Philips (Sean Jones), Rachel Blanchard (Mercedes Harbont), Flex Alexander Pavlovská (Clarence Dewey), Kenan Thompson (Troy McDaniel) Mozistart: október 12., Forgalmazó: InterCom Honlap
Igazi trashfilm
Ellis filmje nagyszerűsége egyszerűségében, hogy ne mondjuk, primitív voltában rejlik, tehát elvileg mégis kapcsolódik az emlegetett mozihoz, hiszen úgynevezett trashfilm a javából. Éppen ezért, vagy pont attól olyan jó, hogy az, aminek látszik: egy repülőgépnyi szerencsétlen megküzd egy repülőgépnyi hüllővel. Ha freudista megközelítésből szemlélnénk a filmet, gyorsan rávághatnánk, sikerének a titkát az emberiségnek a csúszómászóktól való ősi félelme táplálja. Ez részben igaz, de ehhez – az olykor (és szó szerint) ordító hiányosságai ellenére – egy jól megírt forgatókönyv, könnyen megjegyezhető viccek és beszólások (még ha bumfordiak is), rutinos színészi előadások társulnak. Már amennyiben rutinosnak mondhatjuk Samuel L. Jackson keménytökűségét és bazmegelését, Julianna Margulies sápítozásait és – inkább – a Vészhelyzetbeli szakszerű talpraesettségének a felidézését.
Nincs második sík
A film nem hőzöng, pláne nem akarja többnek mutatni magát zsigeri szórakozásnál, ettől még nyugodtan magában rejtheti önnön (és a műfaj) paródiáját, mint ahogyan rejti is, nincs neki második és többedik síkja, és vélhetően nem ülnek majd „kopaszodó-szemüveges-alternatív-öltönyös” értelmiségiek Kultúrház- és/vagy Záróra-szerű műsorokban, hogy megmondják a tutit a laikus (tesiszakos) közönségnek.
A film története ijesztően egyszerű: a 121-es járatot válogatott óriás- és mérges kígyókkal pakolják tele rosszakaratú maffiózók, szám szerint négyszázötvennel, hogy az ellenük tanúskodni készülő delikvenssel végezzenek. Nem baj, ha ez jelentős mennyiségű polgári vesztességgel jár (konkrétan a repülőgép utasaival), csakhogy ott a rabkísérő Neville Flynn (Jackson), aki egyáltalán nem kíván elhunyni, és még arról is gondoskodik, hogy a pilóta nélkül maradt szárnyas valahogy lejusson a földre.
Szállóige lett
A film a tengerentúlon olyan sikeres, hogy címe már a közbeszéd része – „snakes on a plane” mondják valamire, amin már képtelenség változtatni (kvázi az „ilyen az élet” és a „veszett fejsze nyele” kombinációja –, készültekor pedig hatalmas internetes hullám indult. A (potenciális) rajongók beleszóltak a film címébe (a gyártó stúdió Pacific Air Flight 121-re akarta keresztelni; nem hagyták), története alakulásába. Majd karikatúrák, humoros videofilm, társasjáték és rapdal született belőle, és megkezdődött a pólók nagyüzemi gyártása is (tanulságul: www.snakesonablog.com). Ekkora érdeklődést manapság kevés produkció tudhat a magáénak.
