Brno, 2017. május 1.
Lucie Myslikova, a 16 éves cseh cserkészlány és egy szélsőjobboldali tüntető vitatkozik a Brno belvárosában tartott tüntetésen 2017. május 1-én. 150 szélsőséges vonult fel a belvárosban, de az ellentüntetők nagyjából kétszer ennyien voltak. (MTI/AP/Vladimir Cicmanec)
Belföld

Generációs háború nincs, de a vidék nem érti a városi hőbörgést

Molnár Zoltán
Molnár Zoltán

bértollnok. 2017. 06. 16. 10:53

Vasárnap újra tüntetnek, ezúttal a Március 15. téren akcióznak Tüntetni nem elég, itt van a tettek ideje! címmel. Meglehet, ezúttal is főként fiatalokat látunk majd az eseményen. Ám ha így lesz, alighanem káprázik majd a szemünk. Legalábbis az MTA kutatói szerint, akik hosszú ideje vizsgálják a térség kormányellenes tüntetéseit. Több a párhuzam a lengyel, román és bolgár tiltakozások és a magyarok között, mint gondolni lehet, ráadásul egy budapesti tüntető közelebb áll egy prágaihoz, mint egy orosházihoz. Mindennek a kulturális tőke egyenlőtlensége az oka.
Korábban a témában:

Hallani innenonnan, hogy kifulladóban lennének a CEU-tiltakozásokkal indult tüntetések, ám nemrég vonultak az utcára a mentősök, a hétvégén is volt demonstráció. A tüntetések többségén, főleg a Közép-európai Egyetemhez kapcsolódókon feltűnő volt, hogy a netadós tiltakozások óta nem látott sűrűségben vonultak utcára fiatalok.

Egy emellett létező tendencia is kirajzolódik: miközben az elégedetlen fiatalság utolsó sanszként az utcán fejezi ki nemtetszését, a demográfiailag túlsúlyban levő idősebb választók pártjává vált a korábbi Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz). Ezért hiába tiltakoznak a fiatalok, az idősebb generációk voksai hatalomban tartják a sorosozó-ellenségkereső kormánypártot (és ami fontos: ez a tendencia zajlik az egész közép-kelet-európai térségben most).

Úgy tűnhet tehát, generációs háború alakult ki a magyar (és a kelet-európai) társadalmakban. Ezt a tételt próbáltuk bizonyítani az MTA három kutatójával, és pár nagyon érdekes megfejtés lett a hármas interjú vége.

(Gerő Mártonnal, Kerényi Szabinával és Mikecz Dániellel, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont (MTA TK) munkatársaival azután sikerült találkoznunk, hogy egy nemzetközi workshopot rendeztek a fejlődő kelet-közép-európai demokráciák és a civil szféra kapcsolatáról.)

Mikecz Dániel (Mikecz Dániel)
Mikecz Dániel (Mikecz Dániel)

A városi burzsoázia lázadása?

Gerő kezdte azzal, hogy nem lát generációs háborút. Szerinte “érdemes különválasztani Magyarországot és a térség többi országát”. Eltérő ütemben, de hasonló folyamatok játszódtak le Lengyelországtól Romániáig: a nyelveket is beszélő, mobilis rétegek kivándoroltak külföldre. Sok fiatal kivándorolt tőlünk is, akik maradtak, azokat pedig kevéssé érdekli a közélet. Ennek tudható be, hogy még a CEU-tüntetések előtt végzett vizsgálatok azt mutatták ki,

a magyarországi tüntetések nem a fiatalok tüntetései.

Egyedül a netadó miatti demonstrációkon volt kint több fiatal. Most a CEU miatti tiltakozáson látni több ifjút, de Gerő szerint ennek sincs generációs vetülete. “A magyarországi eseményeket inkább kulturális konfliktusként látom” – fogalmazott a kutató, aki szerint a CEU melletti kiállás egy értékrend melletti elköteleződés. Merthogy egy magasabban képzett, városi, munkával rendelkező, jobban szituált társaság a tiltakozók magva. Gerő hozzátette, a Paks-ügy is lehetne ugyanekkora horderejű, mégsem az, mert nehezebben helyezhető el ebben az értékek által kijelölt térben.

Mikecz hasonlóan fogalmazott, szerinte ez egy “fiatalos kultúra, netet használ, mobilis, urbánus”. Ha nem is életkor szerint rendeződik, de fiatalosabb az egész mozgósítás jellege. Ugyanez volt megfigyelhető Romániában, a Colectiv klub tűzvésze utáni tüntetésekkor is.

Gerő relativizálta a magyarországi tüntetések résztvevőinek számát is: szerinte még a legnagyobb (70 ezres) tüntetés se volt akkora, amekkora lefedi a fiatalságot. A tüntetésen való részvétel ráadásul törésvonalat képez a generáción belül. Ez a típusú lázadás mindig a szülők generációja ellen van. Az igazi lázadás jelenleg inkább az, hogy “nemzeti vagyok, a közösség szabadságát tartom elsőrendűnek” – fogalmazott Gerő.

Soros, démon, protesztivál

Kerényi is a kivándorlással kezdte, rögtön egy példát hozva fel (a CEU vonalán maradva): van egy bulgáriai amerikai egyetem, ahol az a legnagyobb gond, hogy nincs diák, annyian vándoroltak ki az országból. A macedón eset szerinte azért más, semmi sem szűrödik át ide abból, ami ott történik, pedig sokkal relevánsabb, mint a nyugat-európai események. Volt pedig olyan év, hogy minden nap tüntetések voltak ott. Dehát Macedónia “a periférián belül is periféria”. Kerényi hozzátette, furcsán ismerős, hogy ugyanazok a minták, a démonizálás, a sorosozás jön elő a térség több országában is, akárcsak Magyarországon.

Gerő szerint a Fidesz össze tudja tartani a táborát részben úgy, hogy idegen pénzből élősködőnek adják el a városiakat. Ez a “relatív depriváció”: a városi közeghez hasonlítja magát a vidéki ember, akinek közben bizonytalan az egzisztenciája.

Mikecz szerint a kulturális modellek szétválnak, Budapest már közelebb áll Prágához, mint a magyar vidékhez. Bizonyos fogyasztási formák nem tudnak lecsorogni, megakadnak ott, hogy sokkal erősebbek a szakadékok, nincs meg az a kulturális/tudástőke, ami kéne hozzájuk. Ismét a román példát hozta fel, megjelent ott is a “protesztivál” tüntetés (akár az Oktogonon, ld. a lenti videót). Ez viszont nem megközelíthető, kulturális tőke kell hozzá, ismerni kell hozzá a viselkedési mintákat, az öltözködést. Ezek nem kemény gátak, de ha valaki nem ismeri ezeket, kényelmetlenül érzi magát.

Kerényi a lengyel a postások tüntetéseit hozta fel, amelyeken balos csoportok, a foglaltházakat megszálló úgynevezett squatterek is az ügy mellé álltak, emiatt tárgyalni hívták a postásokat. Szegény levélkézbesítőknek totális kulturális sokk volt ez: odamentek a squatokba, “ahol hideg van, büdös, rohangálnak a kutyák”, ez az övéktől totálisan elütő szubkultúra volt.

Cselekedj lokálisan!

Kerényi szerint Magyarországon csomó releváns gazdasági ügy mellett lehetne megmozdulás, mégsincs. Fura, hogy mégis a CEU ügye vitt embereket az utcára. Mikecz pontosított: a Tanítanék Mozgalom tüntetéseikor már volt ilyen, megjelentek a szakszervezetek, a feketeruhás nővér, Sándor Mária, a pedagógusok mozgósítottak, és volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy közalkalmazotti jellege lesz az egésznek, amikor az alacsonyabb keresetű szociális közalkalmazottak is kimentek a utcára. Elmúlt a pillanat, de ő nem zárja ki egy ilyen koalíció létrejöttét.

Meglepő eredményre jutott Gerő, aki szerint a tüntetések korántsem korlátozódnak a fővárosra. Összeszedte a tüntetéseket korábbról: több száz helyi megmozdulást talált, például iskolák bezárása ellen. A hallgatói ülősztrájkok 2013-ban az egész országban zajlottak, Mikecz pedig hozzátette, a zöld mozgalomban Pécs volt nagyon erős a Zengőre tervezett lokátor ügyében. Kisebb településeken is voltak közlekedési-beruházási kérdések miatt tüntetések.

Mikecz szerint amúgy a sorosozáson felül is vannak hasonló mintázatok a térségben. A civil társadalomban van egyfajta politikaellenesség, például Bulgáriában sem akartak a civilek a pártokkal együttműködni.

A mozgósítással próbálnak ugyan a pártok kapcsolatot találni, például a Momentum vagy épp a Jobbik a jobbos mozgalmakkal (Kerényi hozzátette, a Momentumnál erős a generációs szakadék, ami előrevetíti a mozgalom korlátait).

Bulgáriában és Romániában már voltak olyan tüntetések, amik korábban ott nem voltak jellemzők. Utána persze sok változás nem történt, Bulgáriában lemondott a kormány, majd újraválasztották – mondta Kerényi. Mikecz szerint Romániában aprólékosan épültek fel a tüntetések, aztán megváltozott a tüntetési kultúra, ez a folyamat pedig a Rosia Montana tüntetésekkel (a verespataki bányaprojekt ellen) kezdődött. Nálunk ez a változás még nem történt meg, de fontos jel, hogy ahol apátia van, ott is lehet változtatni.

Pártmentes mozgalmak kellenek?

Mindehhez azonban Gerő szerint kellenek az egészet mozgató-szervező szervezetek. Ezek tovább tudják vinnni a tüntetések eredményeit is. Ezek a szerveződések hiányoznak Magyarországon, miközben sokszor felülnek a témákra a pártok. Sokszor persze tudatos volt a stratégia, hogy nincs arca a tüntetésnek. Ráadásul Mikecz szerint egyénként háborodnak fel az emberek, így nem alakul ki az elköteleződés a csoport mellett, ergo nehéz lesz a jövőben a mozgósítás.

Zárásul Kerényi vetette fel, hogy érdekes kérdés lehet, hogyan hatnak a mozgalmak a választási preferenciákra. Itt persze nem az a kérdés, hogyan befolyásolják a mozgalmak a pártszimpátiát, hanem az egész politikai részvételt, tehát ki megy el szavazni és mi alapján dönt arról, hova húzza majd be az X-et. Akár 2018-ban is.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Silhouette of stressed young women sitting under the tree.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.