A családi életre és kapcsolati kultúrára nevelés (CSÉN) a NAT kiemelt fejlesztési területei közé tartozik. Erről 2012-ben döntött a kormány, majd egy évre rá be is vezették az új Nemzeti alaptantervet, benne egyebek mellett a nagy port kavaró erkölcstannal, hittannal, hazafias neveléssel és a mindennapos testneveléssel.
A kerettanterv szakmai hátterét és módszertanát a Népesedési Kerekasztal CSÉN Munkacsoportja dolgozta ki, dr. Komlósi Piroska klinikai szakpszichológus, családterapeuta és Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes a Boldogabb családokért családi életre nevelés program szakmai felelősének vezetésével. Ezt követően az új NAT iránymutatásával összefüggésben 2012-ben a Károli Gáspár Református Egyetem akkreditáltatott egy negyvenórás pedagógus továbbképzést, amely szemléletformálásra, ismeretek átadására és készségek fejlesztésére készít fel. A képzés az őszi és a tavaszi félévben is indul, több alkalommal meghirdették vidéken is .
A tréningre nagy érdeklődés mutatkozott, különösen a Debreceni Egyetemen, ahol néhány éve ingyen elvégezhették a pedagógusok a képzést. Az intézményt később is folyamatosan keresték hasonló lehetőség után kutatva. A tapasztalatok arra ösztönözték a debreceni szakembereket, hogy az egyébként már korábban is eltervezett, családi élettel kapcsolatos képzést szakirányú továbbképzésként dolgozzák ki, alapvetően más tematikai elemekkel gazdagítva. Így jelenleg a Debreceni Egyetemen mindkét képzés indítható. Engler Ágnes a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Intézetének adjunktusa elmondta,
Bár a CSÉN bevezetését övezte némi értetlenség évekkel ezelőtt, Komlósi Piroska elmondta: nem az a cél, hogy igazságokat és helyes vagy helytelen modelleket közvetítsenek a családról. A következő generáció önismeretét, empátiás készségét, társas toleranciáját és konfliktuskezelését szeretnék fejleszteni, emellett a családok működéséhez szükséges praktikus ismereteket is igyekeznek átadni. Mindezt persze a gyerekeknek elsősorban otthon, a szülőktől kellene megtanulniuk, ám a tapasztalat az, hogy manapság a családokban kevés a kommunikálásra és a közös tevékenységekre fordított idő, így rengeteg az elmagányosodott gyerek – fejti ki a klinikai pszichológus.
A gyerekek zöme, tisztelet a szerencsés kivételnek, az internet vagy a tévé mellett nő fel, az egyének magukra vannak hagyva a családon belül. Nincs igazi kontaktus a felnőttek világával, a gyerekek sokszor nem ismerik a szüleik mindennapjait, hogy mit dolgoznak, hogy miként boldogulnak az élet különféle területein. Nincsenek tisztában azzal, hogy a felnőtt világban mennyi a jó és a rossz, hogyan lehet hatékonyan megküzdeni az akadályokkal, nehézségekkel. Nem mindegy, hogy egy gyerek ezzel is tisztában van, vagy csak azt látja, hogy a szülő hozza haza a fizetést, és ebből vásárolnak. Elég nagy különbség van a kettő között.
A Debreceni Egyetem képzésének is főként ezek a tapasztalatok adták meg a létjogosultságot. A pedagógusok nap mint nap szembesülnek szorongó, megváltozott magatartású vagy leromló tanulmányi eredményeket produkáló gyerekkel, és sokszor sejthető, hogy valamilyen családi probléma húzódik meg az esetek hátterében – teszi hozzá Engler Ágnes. Az alapképzésben a leendő pedagógusok nem tanulják koncentráltan, hogy mit kell tenniük ilyen helyzetekben. De még ha kapnak is némi felkészítést, valódi, megoldandó élethelyzetekkel akkor is csak a pályán szembesülnek.
A debreceni továbbképzés ezért nagyon gyakorlatorientált, olyan eszköztárat és módszertant kíván nyújtani, amivel a pedagógusok hatékonyan integrálhatják a témát a saját tantárgyukba.
A mindennapi élet domborodik ki a szakképzésben, legyen szó a pénzügyi kultúráról, például arról, hogy miként kell megtervezni ebből a szempontból egy család életét. Hívtunk gyermekgyógyászt, aki különböző gyermekbetegségekről, az oltásokról, megelőzésről fog beszélni, aztán jön hozzánk gyógypedagógus, aki arról tart majd előadást, hogy mi történik, ha sérült gyermek születik a családban, milyen fejlesztések elérhetőek. Fogunk beszélni devianciákról, jön jogász, aki a családjog alapjairól tart órát, ezen kívül családi mentálhigiénét is tanítunk, és szakmai személyiségfejlesztést kínálunk a pedagógusoknak.
A családi életre nevelés minél szélesebb körű elterjedése Komlósi Piroska szerint azért lenne fontos, mert a leghatékonyabb változást a fiatalok irányából lehet elindítani a családban.
Ha egy harminc fős osztályban megkérdezi a tanár a gyerekeket, hogy miről szoktak beszélgetni vacsora után, akkor biztosan lesz néhány, aki mesélni kezd, a többi pedig meglepődve hallgatja, hogy neki milyen jó. Meglátásunk szerint az iskola képes jó dolgokat terjeszteni, mert a gyerek előbb-utóbb csak megkérdezi otthon, hogy ők miért nem vacsoráznak együtt.
Cél továbbá, ha az osztályfőnökök képesek legyenek produktívabban kommunikálni a szülőkkel, és segíteni nekik a családi nevelés problematikus helyzeteiben, ahelyett, hogy egymásnak feszülnének az ellentétek.
Sajnálatos módon a pedagógusok nehéz munkája alig kap a közbeszédben elismerést, a szülők nemigen érzik át, hogy mennyire nehéz az egyre fegyelmezetlenebb gyerekekkel együtt dolgozni. Szinte csak az elégtelenül megoldott helyzetekről szólunk – összegez a családterapeuta.
