Kádárék enyhülése
1961., Magyarország. A bel- és külpolitikai helyzet lassan enyhülést hoz az országban. A diktatúra legsötétebb időszaka lezárult, ennek ellenére akadnak még koncepciós perek. Az ilyen eljárások általában a rendszer ellenségeit érintik, a koholt vádak alapján elítélt emberek jó pár évig nem szabadulhatnak.
Ami a köztörvényeseket illeti, a bíróság sok esetben a maihoz hasonlóan kezeli az ilyen ügyeket. Erőszakos nemi közösülés esetén például a büntetés általában öt és tizenkét év szabadságvesztés közt mozog. Egy ilyen eljárásban az elítélt szabadulása után jó ideig nem kap képesítésének megfelelő munkát – legfeljebb akkor, ha pótolhatatlan az adott szakmában, vagy ha egyéb módon megkedvelteti magát a hatalommal.
A sportvilágban folytatódik egy jelentős csatározás az állam és annak leggyűlöltebb egyesülete, a Ferencvárosi Torna Club között. A klub szurkolóit, sportolóit és vezetőit egyaránt figyelik, sokak ellen eljárás is indul – a vád általában rendszerellenességhez kapcsolódik.
“Szocialista sportemberhez méltatlan”
1962. Az FTC kizárja az egyesületből három úszóját “szocialista sportemberhez méltatlan, törvénybe ütköző súlyos cselekmények miatt”. Az ügy nagy nyilvánosságot kap.
A sportolókat letöltendő szabadságvesztésre ítélik, igaz, az eset súlyához képest rövid időtartamra. Ez nem feltétlen meglepő, a korszakban a sportolók sok kiváltságban részesültek – ahogy azt egy, a 24.hu-nak névtelenül nyilatkozó történész elmondta. Ahhoz, hogy egy sportolót ekkor jogerősen elítéljenek, valószínűleg vagy masszívan rendszerellenesnek, vagy valóban bűnösnek kell lennie, teszi hozzá forrásunk.
Februárt írunk, és a Kiss László nevű egykori FTC-s úszó ügyében ítélet születik.
A közkegyelem éve
1963. Márciusban az Elnöki Tanács elkészíti az 1963. évi 4. számú törvényerejű rendeletet a közkegyelemről. Az intézkedés elsősorban az ’56-osokat és egyéb politikai elítélteket érinti. A 2. paragrafus “b” pontja szerint a kegyelem nem vonatkozik azokra,
akiket a bíróság 5 éven belül bármely bűntett miatt már előzően szabadságvesztés büntetésre ítélt, illetőleg akik a Büntető Törvénykönyv bármely rendelkezése szerint visszaesők.
Ugyanakkor az elítéltek benyújthatnak amnesztia-kérelmet, melyet a rendszer felülvizsgál, bizonyos esetekben pedig megkegyelmez az érintetteknek. Sipos Levente Az 1963-as általános közkegyelem című cikke szerint az 1963. április végéig szabadult köztörvényesek száma kétezer fő fölött van, az egyéni kérelmek száma több mint száz.
Papíron ez azt jelenti, hogy az Elnöki Tanács intézkedése messze nem csak a politikai foglyokat érinti. Ne feledjük azonban, hogy az ekkor a hatalom számára fenyegető személyek közül sokan köztörvényesként ülnek, koholt vádak alapján.
A szabadon bocsátások áprilisban kezdődnek meg, egyes történészek szerint ekkor sokakat beszerveznek – névtelen forrásunk azonban vitatkozik ezzel, ugyanis az ekkor elbocsátottak a hatalom számára megbízhatatlanok.
Elképzelhető, hogy valaki, aki a korszakban a vártnál előbb szabadul, nem a közkegyelemnek köszönheti szabadságát.
Szeptemberben lezajlik az úszóbajnokság. Kiss László szabad és versenyezhet. Perújítás nem volt – tehát vagy a közkegyelemmel, vagy egyéb módon szabadult. Akárhogy is, a rendszer továbbra is úgy látja, hogy az ügyében hozott ítélet jogos, mivel az ítéletet nem semmisítették meg.
A szakember karrierje ekkor indul csak be igazán: 1965-től a Spartacus főállású edzője, majd 1967-től a vezetőedzője.
A rendszerváltás után
1989. A rendszerváltás időszaka. A következő években sok pert újratárgyalnak, ennek keretein belül több korábbi elítéltet rehabilitálnak.
Közben Kiss László mesteredző lett, 1993-tól pedig a Magyar Úszó Szövetség alelnöke és a női válogatott edzője. 1999-től a teljes úszóválogatott szövetségi kapitánya – és igen jól végzi a dolgát, ezt elismerései és az irányítása alatt begyűjtött érmek is bizonyítják.
2013-2016. Szepesi Nikolett. Bol-dog. Hosszú Katinka. Vizes-vb plakát. Botrányok, kínos esetek. Valami nincs rendben a magyar úszósportban.
Előkerül Kiss László ügye – amely úszókörökben ismert. Van, aki támadja a szakembert, van, aki védi.
Nehéz igazságot tenni. Az egyik érintett fél már nem is él. Túl sok a gyanús körülmény, ami azt igazolja, hogy Kiss Lászlónak nem lehet mindenben igaza. Ami viszont biztos, az az, hogy a Magyar Úszó Szövetség hibázott, erről már korábban írtunk. Ahogy az is, hogy valaki nagyon keresztbe akar tenni Gyárfáséknak.
Az igazi probléma azonban az, hogy hiába lesz perújrafelvétel, akármilyen ítélet születik, azt is támadni fogja majd valaki. Éppen azért, mert eltelt ötvenöt év, és máig nem lehetünk tökéletesen tisztában azzal, hogyan működött a múlt rendszer. Lehet bizonyítékokat felsorolni, de a koncepciós per gyanúja mindig szembe fog állni a felsőbb közbenjárás gyanújával.
Ez pedig valójában azt jelenti, hogy máig nem tudjuk helyén kezelni a rendszerváltás előtti időszakot. Nem tudjuk, mert nem ismerhetjük teljesen. Aki pedig ismeri néhány titkát, az így, vagy úgy, de érintett – tehát hallgat.
