Íme az elmúlt hat év, amiért Orbán bocsánatot kérhetne

Az ember nem győzte kapkodni a fejét március 15-én. Ez nem csoda, esett az eső. De amiatt is résen kellett lenni, hogy éppen ki ellen irányul a kormányfő (sokak szerint gyűlölet)beszéde, hogyan hörögnek rá a koros gyurcsányista tüntetők, micsoda békemenet parádézik végig a városon, hogyan mutatnak be a szocik az NVI előtt a kormánynak, miként tapsikolnak lengyel szélsőjobbosok Vona vezérnek, és a lényeg:

hogyan vonul fel 15-20 ezer ember azért, hogy legyen valami normális oktatásféle az országban.

Pukli István, a pedagógusi tiltakozássorozat sokat támadott zászlóvivője kemény bejelentést tett a Kossuth Lajos téren. Azt mondta, hogy

Amennyiben a kormány képviseletében Orbán Viktor miniszterelnök és amennyiben a magyar állam képviseletében Áder János köztársasági elnök 2016. március 23-ig, azaz nyolc napon belül nem kérnek bocsánatot az elmúlt hat esztendőben megfélemlített, megalázott emberektől, azoktól, akik Magyarország jövőjéért vagy a saját jogaikért szólaltak fel, akkor 2016. március 30-ra egyórás országos munkabeszüntetésre szólítjuk fel a 70 támogató szervezetet, a 950 intézményt, a 35 ezer magánembert, valamint a Fidesz-szavazók 67 százalékát és a társadalom 75 százalékát, sőt mindenkit, akit érdekel gyermekeink jövője.

Mi emeltük ki az elmúlt hat esztendőt, amivel

Pukli meg is teremtette az elmúltnyolcévezés alternatíváját.

De vajon mire utalhatott, miért kéne a kormánynak bocsánatot kérnie, már ha csak az oktatás témakörénél maradunk, és nem foglalkozunk az azeri baltás gyilkostól a korrupciós botrányok seregéig semmivel.

Jó kiindulópont ehhez az egész tanárlavina elindítója, a miskolci Herman Ottó Gimnázium január 6-i nyílt levele. Ők gyakorlatilag egy nagy írásfolyamba szedték a gondjaikat, azokat a változtatásokat, amiket a kormány a pedagógusokra erőltetett:

• a pedagógus életpályamodell nem feltétlen igazságosan honorálja a különböző végzettségű és szakmai tapasztalatú oktatók munkáját, ráadásul a számos pótlék eltörlésével épp a legjobban kvalifikált tanárok járnak pórul;
• az oktatási intézmények működtetése kaotikus, nem tudni, egy iskoláért épp ki a felelős;
• ez nemcsak az “elmúlthatév” hibája, hanem kb. az összes eddigi kormányé: folyamatosan változtatnak a diákokra kirótt követelményeken és az alaptanterven, az meg csak egy álom, hogy az egyes reformoknak legyen többéves kifutásuk;
• színvonaltalan kísérleti tankönyvek vannak, ráadásul nincs már választék, az állam által kötelezően megadott könyvekből kell tanítani;
• létrehozták a Nemzeti Pedagógus Kart, amibe erősen ajánlott a belépés, ráadásul csak ezzel – a kormányhoz végtelenül lojális – szervezettel hajlandó tárgyalni az EMMI is;
• túlterhelték a diákokat, akik ráadásul az életükben később fel nem használható tananyagot kapnak az iskolában, ezt kell bebiflázniuk, ezért a legjobbak is hamar kiégnek;
• rengeteg fölösleges adminisztrációs terhet róttak a tanárok nyakába, így viszont pont a tanításra és nevelésre nem jut elég idejük és energiájuk;
• a fentiekkel megosztották a tanártársadalmat, a bizalmatlanság légköre lengi be az iskolákat;
• az iskolaigazgatóktól mindenféle jogosítványt elvettek és a Klebersberg Intézményfenntartó Központnak (KLIK) adtak, ami lassú, körülményes és eladósodott, ezért sok iskolában nem várnak rá, inkább a szülők festik ki a termeket.

Mindezek fölé jönnek azok a beszólások is, amiket a kormánytól vagy a kormány által feltőkésített sajtótól kaptak a pedagógusok, pl. Soros György érintettségéről vagy a Pukli István elleni karaktergyilkosságról (MSZP-s múltja, ávós nagyapja és börtönben ülő testvére miatt). Na meg ott van Lázár János miniszterelnökségi vezető, aki minden egyes Kormányinfón azzal támadja a tanárokat, hogy a diákokat fel-/kihasználva próbálják saját önös céljaikat elérni.

Ez már rég nem a próbaüzem gépházzaja

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke azt mondta kérdésünkre, “a legnagyobb probléma az új köznevelési törvény elfogadása volt”, de az új finanszírozási modell és a KLIK működési anomáliai is bocsánatkérési alapok. Olyan rossz irányú paradigmaváltás történt szerinte a közoktatásban, ami nagyon leterhelte a diákokat: a kompetencialapú oktatásról (hogy “megtanuljanak tanulni”) a tudásalapú képzésre álltak át.

Egy csomó felesleges információt töltenek a tanulókba, amiket akár a Google-ben is megtalálnak ma már Mendrey szerint.

A diákok eredményei se attól gyengék, hogy kevés tudást kapnak, hanem a leterheltség miatt: bejött a sok új tárgy, a kötelező hit- és erkölcstan, a napi testnevelés. Eközben a szintén leterhelt tanároknak sem egyszerű. A kormány pedig Mendrey szerint “nem véletlenül retteg a 2017-es PISA-eredményektől”, amik megmutathatják, hogy az új rendszerben tovább csökkent a tanulók teljesítménye, hiába változtattak mindenen. Ő is kitart amellett, hogy

nem fog senki bocsánatot kérni, eddig is a “próbaüzem gépházzajáról” beszéltek, a kormány pedig egyértelműsítette, hogy inkább megoszt és megfélemlít, mint megold.

Ez 2015-ig működött, de a hermanosok levele, az egészségügyisek és közlekedési ágazatban dolgozók kiállása megtörte a módszert,

van egy erős elégedetlenségi hullám, ami körbeért az országban.

Hiába lehetne tehát bármiért bocsánatot kérni, valószínűleg maga Pukli se gondolta komolyan, hogy ez előfordulhat (bár a rendszer hibáit már több kormányzati szereplő, így Balog Zoltán EMMI-miniszter is elismerte). Ahogy Tóth Csaba elemző fogalmazott lapunknak:

Nem gondolom, hogy a bocsánatkérés lehetetlen lenne. Vagy legalább ne zárjuk ki a lehetőségek közül, hogy a kormány valamilyen formában bocsánatot kér, persze én sem látom ezt valószínűnek.

És az élet igazolta Tóthot, Orbán Viktor a parlamentben ma azt mondta, egy tréfának tartja az egészet, és nem kér bocsánatot.