Minél közelebb a torkolat, annál könnyebb feledni a forrást. Az Európai Konvent már a 25 tagú Unió számára készít Alkotmányt, s közben csendben, elfeledve hivatalosan is elenyészik az a szervezet, mely az indulást jelentette. Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), más néven Montánunió az alapító okiratban foglaltak szerint a hatályba lépést követően ötven év elteltével megszűnik. A megszűnés dátuma 2002. július 23.
Ez nemcsak nosztalgiára, hanem gyakorlati kérdések felvetésére is okot ad. A szervezettel együtt ugyanis megszűnik az a lehetőség, mely tegnap még nyitva állt az uniós tagállamok előtt a szénbányászat állami támogatására, amit részint szociális szempontokkal, részint a gazdaságosságot növelő átszervezések magas költségeivel lehetett indokolni. Mostantól csak azokat az európai szénelőfordulásokat érdemes kiaknázni, melyek a világpiaccal versenyképesen kitermelhetők.
Mondatok a Schuman nyilatkozatból
Európa nem fog egy csapásra, egyszeri építés eredményeként létrejönni, azoknak a kézzelfogható eredményeknek a révén születik meg, amelyek előbb a tényleges szolidaritást teremtik meg. Az európai nemzetek összefogása azt igényli, hogy Franciaország és Németország évszázados szembenállása megszűnjön: vállalkozásunknak mindenekelőtt Franciaországot és Németországot kell elérnie. E célból a francia kormány azt javasolja, hogy közvetlenül egy körülhatárolható és döntő fontosságú területen tegyenek lépéseket: a francia kormány javasolja, hogy a francia-német szén és acéltermelés egészét egy közös Főhatóság alá rendeljék egy olyan szervezet keretében, amely nyitva áll más európai országok előtt is. A szén és acéltermelés egyesítése közvetlenül biztosítani fogja – az európai föderáció első állomásaként – a gazdasági fejlődés közös alapjainak megteremtését. A termelés terén ilyen módon létrejövő szolidaritás majd kifejezésre juttatja, hogy Franciaország és Németország között a háború bármely fajtája nem csupán elméletileg, de gyakorlatilag is lehetetlen. Ez az indítvány az alaptermelés egyesítése és a Főhatóság újonnan létrehozott intézménye révén, amelynek döntései összefűzik majd Franciaországot és Németországot, valamint a hozzájuk csatlakozó országokat, egy a béke megőrzéséhez nélkülözhetetlen európai föderáció első kézzelfogható alapjait teremti meg.
Tényekre alapozott szolidaritás
Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-ei szokásos sajtótájékoztatóján váratlanul, de nem minden előzmény nélkül tette meg azóta is nevével együtt emlegetett, történelmi nyilatkozatát. A vasfüggöny már kettéosztotta Európát. Az 1948-as washingtoni egyezmény azt jelezte, hogy az Egyesült Államoknak nem lenne ellenére, ha a szovjet fenyegetés ellensúlyaként Németország nyugati fele önálló politikai szerepet játszana a kontinensen. Ahhoz azonban túl közel volt még a világháború, hogy ezt az európai győztesek minden fenntartás és gyanakvás nélkül fogadják.
Nem is borultak a franciák a németek keblére, amikor Konrad Adenauer, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja 1950. márciusában javaslatot tett a német-francia unió létrehozására, közös parlamenttel és egységes állampolgársággal. A két hónap múltán válaszul elhangzott Schuman nyilatkozat kisebb lépést javasolt: a hadiipar két kulcságazata, az acélgyártás és a széntermelés egyesítését egy közös Főhatóság irányítása alatt.
Nagy-Britannia ellenállt
Az egyesítést olyan szervezet keretében képzelte el, mely a két ősi riválison kívül nyitva áll más országok előtt is. Azonnal jelezte csatlakozási szándékát az európai egyesítés iránt korábban is elkötelezett három Benelux állam és az elszigeteltségből Németországhoz hasonlóan ugyancsak mindenáron kitörni igyekvő Olaszország.
Nagy-Britannia, Európa vezető szén- és acéltermelője ellenben nem különösebben ügyelt a tapintatos fogalmazásra, amikor kifogásainak hangot adott. Elképzelhetetlen, jelentették ki a szigetország felelős államférfiai, hogy egy nem demokratikus és semmiféle felelősséget nem viselő, nemzetek feletti hatalomnak vessék alá magukat.
Hatan voltak az alpítók
Ez a “nemzetek fölötti stb. hatalom”, a Főhatóság az ESZAK hat alapítója akaratából mégis létrejött, s lett a kontinens mostani “kormánya”, az Európai Bizottság elődje. Ugyanez a hat ország 1957-ben létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (Közös Piac) és az Európai Atomenergia Közösséget. A három szervezetet 1967-ben vonták össze, ezzel kialakult az Európai Közösség.
