Orbán Viktor várnegyedbeli nemzetközi sajtótájékoztatóján búcsúzásképpen elmondta: úgy látja, a kormányra kerülők komolyan gondolták, hogy folytatni akarják, amit ők elindítottak, és ezt üdvözölniük kell. Ugyanakkor alapvető gazdaságpolitikai kérdésekben – nevezetesen: az infláció, a nemzeti vagyon, illetve az árszabályozás kérdésében – komoly vitákra lehet számítani.
Az új kabinet pénzügyminisztere az inflációrólA szocialista pénzügyminiszter-jelölt a szerdai költségvetési bizottsági meghallgatáson a jegybank inflációs célszámaival kapcsolatban elmondta: az idei éves célszám teljesülhet (ez a Magyar Nemzeti Bank által tegnap kiadott inflációs jelentés szerint 5,5 százalék), a jövő évi azonban számos kockázatot hordoz. László Csaba szerint a sávszélesítés, a forint erőltetett felértékelése egy év alatt csupán 0,8 százalékkal mérsékelte az inflációt.
Bizottság a nemzeti vagyon védelmében?
Orbán szerint az új kabinetnek nem olyan fontos az infláció ügye, mint a távozó kabinetnek volt. Az állami vagyon kérdésköre kapcsán pedig azt húzta alá, hogy a polgári oldal szerint semmi szükség további privatizációra. Semmilyen jelentős állami vagyon eladását nem tartjuk szükségesnek – fogalmazott, így szerinte nem szabad privatizálni a Magyar Villamos Műveket, a Dunaferrt és a Paksi Atomerőművet. Elképzelhetőnek nevezte, hogy az ellenzéknek a jövőben bizottságot kell felállítania a nemzeti vagyon védelmére.
Garancia a közmédiánakA kormány szerdán készfizető kezességet vállalt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió működésének finanszírozásához. A döntéssel a Magyar Televízió közalapítvány kuratórium számára 12 milliárd, a Magyar Rádió közalapítvány kuratóriuma számára pedig 2 milliárd forintos hitel felvételét tették lehetővé. A hitelt a Konzumbank folyósítja mindkét közszolgálati médiumnak.
Megítélése szerint ugyancsak jelentős a véleménykülönbség a két oldal között az árszabályozás kérdésében. Mint mondta, egyáltalán nem mindegy, hogy a liberalizációból következő terheket milyen arányban osztják el. A gázszolgáltatás liberalizációja, úgymond, elviselhetetlen gázáremelést jelenthet majd a lakosságnak. Kérdésre válaszolva Orbán leszögezte, hogy a távozó kabinet az utóbbi időszakban nem vállalt olyan kötelezettségeket, amelyek túllépnék a költségvetési kereteket; ez igaz a konkrét kiadásokra és a garanciavállalásokra is.
Visszatérő témaMagyarországon 1990-ben törölték el a halálbüntetést, erre több nemzetközi egyezmény kötelezi. A halálbüntetés visszaállításának témája az utóbbi években többször is felmerült. 1996-ban az akkori kormányfő, Horn Gyula halálbüntetést pártoló szavai, az utóbbi ciklusban Torgyán József ilyen irányú kijelentései váltottak ki komoly vitát.
A halálbüntetésről
A halálbüntetéssel összefüggésben tett korábbi nyilatkozatára vonatkozó újságírói kérdésre Orbán Viktor azzal reagált, hogy kijelentését nem értelmes vita, hanem megbélyegzés követte. Elmondta, hogy a móri tragédia nyomán változott meg az álláspontja. Mint közölte, fontolóra kell venni, hogy helyes-e eleve elzárkózni a halálbüntetés bevezetésétől. Orbán Viktor a jelenlegi alkotmányos helyzetet a halálbüntetés kapcsán nem “Isten által elrendeltnek” tartja, hanem olyannak, amelyet érdemes újra végiggondolni.
Az elmúlt ciklus szimbólumaA budavári Szent György téren álló Sándor-palotát 1803 és 1806 között építette Sándor Vince gróf és felesége, Szapáry Anna grófnő, miután 22 ezer akkori forintért megvásárolták Buda városától az értékes telket a rajta álló két kaszárnyaépülettel együtt. Az egyemeletes, háromhomlokzatos palota élete kezdettől összefonódott a politikával. Ferenc császár öccse, József nádor jó barátságban volt a tulajdonosokkal, s itt tett eleget udvari kötelezettségeinek. Állítólag maga Ferenc császár és szövetségese, I. Sándor orosz cár is találkozott itt 1815-1816 tájékán. 1831-ben a palota a Pallavicinik tulajdonába került, akik bérleményként átengedték az államnak: 1851-ben Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója és főparancsnoka költözött be ide, majd az 1867-es kiegyezéskor Andrássy Gyula miniszterelnök szemelte ki kormányrezidenciának. 1881-ben Tisza Kálmán miniszterelnök javaslatára az állam megvásárolta az épületet. Egészen a XX. század közepéig adott szállást a mindenkori miniszterelnöknek. A második világháborúban rommá lett épület a rendszerváltásig nem nyerte vissza régi dicsőségét. Az 1990-ben hivatalba lépő Antall-kormány vette újból tervbe a Miniszterelnöki Hivatal ideköltöztetését, amire az 1994-ben alakult Horn-kormány mondott nemet – elismerve azonban a helyreállítás szükségességét. Az 1998-as kormányváltást követően a kormány 2,5 milliárd forintot irányzott elő, hogy 2002. március 15-éig begyógyítsák “a még meglévő háborús sérüléseket”, s ennek érdekében helyrehozzák a Sándor-palotát. Medgyessy Péter már a választási kampány során leszögezte: nem akarja a Sándor-palotába helyezni hivatalát, ha elnyeri a kormányfői megbízatást. Jelenleg háromtagú szakértői csapat (Glatz Ferenc, Ráday Mihály, Katona Tamás) vizsgálja a kihasználás lehetőségeit.
Sokan figyelnek szavaira
Orbán szólt arról, hogy a következő négy évben aktív parlamenti és nemzetközi pártpolitikai szerepre készül, s ezen kívül a Magyarországon kialakult polgári világ is kötelezettségeket ró rá. “Feladatom – fogalmazott a politikus -, hogy ennek a polgári világnak az intézményes államéleten kívül igyekezzek minél több szellemi, intellektuális és politikai erőt összegyűjteni a szervezéssel, programadással, részvétellel.”
A polgári mozgalomra vonatkozó felvetésre úgy reagált, hogy mozgalmakat nem lehet “felülről létrehozni”. Azok vagy vannak, vagy nincsenek. Magyarországon ma vannak – tette hozzá. Értékelése szerint a magyarországi polgári világot képviselő több millió embernek elementáris igénye van arra, hogy politikailag is megszervezze saját magát. Mint mondta, a mozgalomnak nincs vezetője, személyiségei vannak. Elismerte, hogy a polgári Magyarország hívei közül nagyon sokan figyelnek arra, amit ő mond, tesz, vagy kér.
Az utcai megmozdulásokkal összefüggésben leszögezte: a jövőben lesznek nagyon nagy, nem kormány által szervezett ünnepségek. Ezenkívül lesznek közvetlen politikai akciók is, ha a helyzet úgy kívánja. A helyzet akkor kívánja úgy, ha lesznek olyan döntések, amelyek súlyosan sértik az ország és az ország polgárainak érdekeit – fejtette ki. Ugyanakkor megjegyezte: abban reménykedik, hogy nem lesz szükség ilyen tömegmozgalmi eseményekre.
