Kína a múlt év november 11-én nyert felvételt a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagjai közé. A már tizenöt éve áhított tagságot a nemzeti külpolitikai kitartás és a rendszer győzelmeként ünnepelte a kínai sajtó. Sok elemző véleménye szerint azonban a taggá válás már-már gyanúsan egybeesett az Egyesült Államok Afganisztán elleni támadásainak kezdetével.
Kína segélyt is adOrszága nevében Csiang
Cö-min kínai államfő 150 millió dollár segélyt ajánlott fel Afganisztán háború utáni újjépítésére. Kína ugyanis aggodalommal szemléli, hogy országhatáraitól nem messze amerikai katonák harcolnak, s azt szeretné, ha minél előbb béke és biztonság lenne Afganisztánban. A tálib rendszer bukása után Peking az elsők között állította helyre diplomáciai kapcsolatait Kabullal, és hamarosan újra megnyitja kapuit a kínai nagykövetség is.
Másfél évtized tárgyalás
Tény, hogy a WTO eddigi tagjai már korábban eldöntötték a kínai tagsági kérelem támogatását. Ám ezt csak 2001. novemberében szavazta meg a szervezet közgyűlése. Egyelőre az sem látható tisztán, hogy e lépésnek milyen hatása lesz a WTO jövőjére nézve. Jellemző ugyanis a kelet-ázsiai országra, hogy időnként, ha nem teljesül akarata, bojkottálja azokat a nemzetközi szervezeteket, amelyeknek tagja.
Tizenöt év rendkívül nehéz tárgyalássorozat után nyerte el az áhított WTO-tagságot Kína. Habár a kínai vezetés kijelentette, hogy tagsága nem veszélyezteti az ország belpolitikai felépítését, legalábbis kétség fér ahhoz, hogy a gazdaság ilyen mértékű nyitása hatástalan marad a politikai berendezkedésre.
Nyertes az USA?
Miközben elvileg a teljes világgazdaság profitálhat a kínai nyitásból és a nagy piaccal kötendő multilaterális szerződésekre alapozott kereskedelmi viszonyokból, az ügylet egyértelmű nyertesének első látásra az Egyesült Államok tűnik. Holott az USA korábban a kínai tagság legfőbb ellenzői közé tartozott.
Majd 2001 végén több olyan engedményt is tett, amelyik arra engedett következtetni: az amerikaiaknak semmi nem lehet fontosabb annál a nemzetközi szövetségnél, amely az Afganisztánban vívandó, terrorellenes háborúját támogatja. Ebben az időszakban látványos “bravúrsorozatot” hajtott végre az amerikai diplomáciai testület, és olyan országokat sikerült saját oldalára állítania, amelyek korábban az ellene szerveződött terror-csoportok legfőbb és legkitartóbb támogatói voltak. Ennek során sikerült meggyőznie Iránt, Oroszországot és – nem utolsó sorban – a katonai potenciálját tekintve legveszélyesebb szomszédot, Kínát.
Kína a befektetők kedvence maradTavaly, főleg a globális gazdaság növekedésének lassulása miatt, világszerte jócskán csökkent a működőtőke-áramlás – állapítja meg az UNCTAD, az ENSZ szakosított szervezetének jelentése. Ennek oka a világgazdasági növekedés lassulása és a nemzetközi vállalat-összevonások és -felvásárlások számának csökkenése. Az UNCTAD szerint 2002-ben Kína marad a befektetők egyik kedvence. A múlt évben ugyanis 46,8 milliárd dollárt “szívott fel”. Ez a teljes ázsiai tőkeimport 40 százalékát jelentette.
Az üzlet hátrányokkal is jár?
A bővítésnek hátrányai is vannak. Egyrészt csökkenhet az USA hatalma a WTO-n belül, hiszen a hatalmas piacot jelentő Kína, ügyesen kihasználva a tagok esetleges elégedetlenségét, felléphet az Egyesült Államok ellen. Ebben megfelelő szövetségesre találhat az amerikaiak legfőbb gazdasági vetélytársában, az Európai Unióban, amellyel Amerikának már több kereskedelmi vitája volt.
A másik nagy probléma, hogy az Egyesült Államok külkereskedelme Kínával tartósan deficites. Az importtöbblet a WTO-csatlakozást követően csak növekedhet. Igaz ugyan, hogy a Kínába irányuló amerikai export 10 százalékkal nőhet 2002-ben, a Kínából származó import pedig csupán 7 százalékkal, de abszolút számokban nem ennyire kedvező a helyzet.
A bilaterális forgalomban a kínai export értéke ugyanis csaknem nyolcszorosa az importnak. Ugyanakkor egyes elemzők szerint a probléma már azelőtt gazdasági válsághoz vezet, hogy az Egyesült Államok külkereskedelmi deficitje jelentősen változna.
Már a deficit kis mértékű növekedését sem bírja el az amerikai gazdaság, mivel az a munkanélküliségi ráta növekedését vonja maga után. Az amerikai export növekedése ugyanis 325 ezer új munkahelyet jelent majd az USA gazdaságának, ugyanakkor a kínai import növekedése csaknem másfélmillió hazai munkahely létét veszélyezteti.
