Föld a szájban – új Fidesz agrárpolitika
Ki emlékszik már arra a 413 milliárd forintra, amennyivel Torgyán József szeretette volna meghálálni szavazóinak, hogy előkelő helyet kapott a parlamentben. Ez a 413 milliárd volt az első feszültség a kormány és a kisgazdapárt elnöke között, de olyan könnyen le lehetett beszélni az agrártárcát vezető pártelnököt a követeléséről, hogy akkor még úgy tűnt, civakodás sem lesz a Fidesz és a kisgazdák között ebben a ciklusban. Nem volt ez olyan régen, és évekig fegyelmezetten viselkedtek a fiatal demokraták, azaz nem avatkoztak a vidék ügyeibe.
Mintha nem is érdekelte volna őket. Egyetlen vezető politikusuk sem beszélt a birtokszerkezetről, hogy milyennek képzelik a magyar agrártársadalmat. Tegnap egyszerre nyilatkozott erről a párt elnöke, az oktatási tárca korábbi vezetője és az alelnök, az Ifjúsági és Sportminisztérium irányítója. Pokorni Zoltán és Deutch Tamás elmondták, hogy családi gazdaságokat szeretnének látni, ezért azok illeték mentesen vásárolhatnak földet majd, ha nem is többet, de legalább háromszáz hektárt. Elkképzeléseik szerint az öröklés is kedvezményes lesz, 50 százalékra mérsékelnék annak illetékét, és a beruházásokhoz egyszeri vissza nem térítendő támogatás is jár majd, mert a két politikus és persze a fiatal demokraták úgy látják, hogy ami jár, az jár.
Ma Magyarországon Vonza Andrásnak lenni lehet a legjobb lenni. Egymást lökdösve tolakodnak a miniszterek, hogy a saját tárcájuktól a költségvetést elvonva adakozzanak a vidéknek. Mindeközben az agrárminiszter különösebb kockázat nélkül írhat levelet saját pártelnökének, hogy nem ér rá vele beszélgetni, mert annyi dolga van, mint egy miniszternek.
Arra most nincs idő, hogy mérlegeljük, amit Raskó György mondott a Népszavában, hogy a javaslatok jogi és gazdasági ellentmondásait hamarosan tisztázni kell, vagyis látni kellene, hogy miként lehet egyszerre támogatni az őstermelőket, vagyis konzerválni a felaprózódott birtokszerkezetet és párhuzamosan megindítani a családi gazdaságok kialakítását. Szerintem is ráérünk ezzel a választások után foglalkozni…
Az alultervezett infláció is segíti a bevételeket
Nézzük, honnan terem elő az a pénz, amit a kétéves tervben meghatározott keretek felett szétoszthat a kormány. A Világgazdaság információi szerint a tervezett éves hiány egyharmada sem halmozódott fel az év első felében (mindössze 29,5 százaléka) az államháztartásban. A központi költségvetés 84,2 milliárd forintos deficittel zárta az első hat hónapot. A kiadások szokatlanul visszafogottan alakultak, a bevételi oldal pedig túlteljesült. A társadalombiztosítási alapok hiányának nagy része júniusban keletkezett. A központi költségvetés bizonyítványa még jobb: a 84 milliárd forintnyi deficit az éves terv 18 százalékát sem éri el.
Szokatlanul visszafogottan költekezett az első félévben a központi költségvetés, és a jó adatban szerepet játszik az is, hogy az agrárkiadások kivételesen a terv szerint alakultak. Tavaly ilyenkor már a keret 65 százaléka elfogyott. Érdekes, hogy az év első felében még döcögött a lakástámogatás: a 21,2 milliárdnyi kifizetés alig valamivel több, mint az előirányzat harmada.
A bevételi oldal is rózsás képet mutat. Minden árszintfüggő bevétel túlteljesült a költségvetés készítésekor meglehetősen alábecsült infláció következtében.
Általános forgalmi adóból 18 milliárddal folyt be több a tervezettnél, jelenleg 616 milliárdon áll a mutató. 2000 első félévéhez képest az áfabevételek 12 százalékkal emelkedtek, a visszautalások ugyanakkor 18 százalékkal haladják meg a tavalyi, relatív alacsony mértéket. A tavalyi első hat hónappal összevetve éppen 20 százalékkal emelkedett az adónem bevétele. Év végére még jobban meglódulhat az szja. A közszférában további béremelések lesznek, elemzők akár 50 milliárdos túlteljesülést is el tudnak képzelni. Társasági adóból a tavalyi eredmény harmadával több, 109 milliárd forint folyt be. A pénzintézetek ezen is túltettek, tavalyi adójuk másfélszeresét fizették be.
Tervezni tudni kell. Torgyán akkor hallgatott, és most már hiába nyitja ki a száját.
Az egyiktől kő, a másiktől nem kő
Úgy nem lehet rendesen üzletelni, hogy ott lihegnek az ember nyakában az újságírók, akik a válla felett kukucskálnak, hogy mi van a szerződésben. Ahogy a tévék némelyike és a lapok némelyike beszámol róla, a tavasszal menesztett Dunaferr vezérkart felváltó garnitúra egyik legsürgősebb feladata az volt, hogy a kohászathoz nélkülözhetetlen mészkő szállítóit lecserélje.
Kit érdekelne ez az egész, ha a győztesnek látszó cég tulajdonosát nem Orbán Győzőnek hívnák? Horn Gyula volt kormányfő tegnap szóvá tette Orbán Viktornak a Dunaferr ügyét. Úgy fogalmazott: a Dunaferrnek ma sincs magyarázata arra, hogyan folyt a dolomitszállítási ügylet. Az exminiszterelnök szerint elfogadhatatlan, hogy egy érvényes szerződésnek nem tesznek eleget, s “valaki kedvezményezése fejében feláldozzák a velük szerződésben lévő szállítót és annak érdekeit”.
Korábban csak azt hallottuk, hogy Orbán érdekeltsége tonnánként kétszáz forinttal olcsóbb ajánlatot tett, és erre a miniszterelnök, a mostani azt mondta, hogy minden cégnek joga az előnyösebb ajánlatot választani.
Tegnapra ez az érv gyengült, mert kiderült, hogy a Dunaferr érdekkörébe tartozó szállító tonnánként háromszáz forinttal olcsóbban tudja megoldani a Orbán-féle kő szállítását, mint bárki másét – hogy ne személyeskedjünk.
A Magyar Hírlap szerint ma meghátrál a Dunaferr, mert arra nem számítottak, hogy a nyilvánosság előtt kell megmagyarázniuk, miért fogyaszt kevesebbet a kamaz, a zil, a M.A.N., a bármi, ha orbáni kövek vannak a puttonyában, mintha másé.
Arról meg majd vitatkozhat a sajtó, hogy mennyi kártérítés jár Orbánéknak, azért mert nem jött össze az üzlet. Arról most nem beszélve, hogy kár nem keletkezett.
