A nyugat-európai országokban már jó néhány évvel ezelőtt felismerték, hogy az elégedettség rendkívül nagy szerepet játszik az alkalmazottak megtartásában vagy akár motiválásában. A Nicholson International tavalyi kutatása azt mutatja, hogy a cégek mind több figyelmet és pénzt fordítanak dolgozóik elégedettségének vizsgálatára: a régióban a cégek kétharmada végez ilyen irányú felméréseket, és 97 százalékuk a gyakorlatban is felhasználja a kapott eredményeket.
Tapasztalatok szerint a dolgozói elégedettség egyik legmeghatározóbb tényezője az életminőség, ezen belül is meghatározó a munka és magánélet egyensúlya. A Hewitt Inside Consulting évek óta végez kutatásokat a témában, és azt tapasztalja, ma már Magyarországon is egyre fontosabb a munkavállalóknak, hogy befolyásolni tudják
munkamennyiségüket, leterheltségüket vagy akár munkájuk megszervezését. Mindinkább elvárják azt is, hogy ebben a vezetés partner legyen, vagyis támogassa őket.
A kérdés fontosságát jól jelzi egy állami kezdeményezés is: a Szociális és Családügyi Minisztérium minden évben meghirdeti Családbarát munkahely elnevezésű versenyét. A cím elnyeréséért évről évre többen szállnak ringbe. 
Város a városban
A munkáltatók kezében jó néhány eszköz van, amellyel segíthetnek a munka és privát élet közötti konfliktus feloldásában. Az eredmény mégsem tökéletes.
A kedvelt megoldások között tartják számon a rugalmas vagy részmunkaidő bevezetését. Családanyák terheinek könnyítésére a munkakörmegosztást (ebben az esetben ketten látnak el egy munkakört, egyéni időmegosztásban.)
Megfigyelhető azonban egy olyan trend is, amely igazából látszatmegoldást takar: a munkahely közelébe hozzák a civil élet színhelyeit. Amerikai cégek gyakran gondoskodnak arról, hogy bank, élelmiszerközpont vagy posta költözzön irodaépületükbe, sokszor az alkalmazottak munkaidejéhez igazodó nyitva tartással – így dolgozóik nyugodtan dolgozhatnak, hiszen személyes ügyeik nagy részét helyben is el tudják intézni.
Bár ez igazán nagy méretekben még csak a tengerentúlon divat, hasonló kezdeményezésre itthon is találhatunk példát. Elég csak a közelmúltban megnyitott MOM Parkra gondolni. Az épületegyüttes szolgáltatásaiban tükrözi szlogenjét, hiszen területén minden megtalálható egy helyen: az irodáktól a lakásokig, a wellness központtól a multiplex moziig, a luxus üzletektől az étteremig. A MOM Park irodáinak hatvan százalékát már értékesítették – mondja Gyulai Gabriella, aki az irodahelyiségek értékesítésével foglalkozik.
Tapasztalatai szerint a bérlők választásában nem elsősorban alkalmazottaik kényelmének kiszolgálása játszott szerepet, hanem a komplexum jó fekvése és magas szintű technikai felszereltsége. Ezt a bérlők az irodaterülettel együtt kapják, nem maguknak kell kiépíteniük.
Győrffy Péter, a társaság lakásértékesítési menedzsere elmondta a FigyelőNetnek, hogy néhány cég, amely irodát bérel a park területén, lakást is vásárolt alkalmazottainak. Szerinte a lakásvásárlás célja nem az alkalmazottak munkahelyhez kötése és ezzel nagyobb “kihasználása” volt. A vásárlók vidéki cégek, felsővezetőik számára vették a lakásokat, ezzel is megkímélve őket a szálloda és a munkahelyre utazás kényelmetlenségétől.
Veszélyben
A Tárki 2001. februárjában végzett felmérésében résztvevők (1500 személy) háromnegyede azt állította, hogy utóbbi néhány hónapjában ritkán vagy soha nem volt példa arra, hogy munkája miatt ne tudott volna otthoni teendőinek eleget tenni. A kép azonban nem ennyire tiszta: a kutatás azt is kiderítette, hogy bár ez általánosságban igaz, vannak csoportok, amelyek körében gyakoribbak a konfliktusok a privát élet és a munkahely között.
Hogy kikről van szó, nem nehéz kitalálni. A legveszélyeztetettebbek a felsőfokú végzettségűek és jellemzően szellemi munkát végzők, vagyis korunk sikeres menedzser rétege. Közülük is a férfiak, akik sokkal többször viszik haza munkájukat, mint kolléganőik. Ezt csak részben magyarázza az, hogy a felsővezetők között sokkal több a férfi, mint a nő.
Ugyanez a réteg válaszolta azt, hogy munkája miatt gyakran nem tud elég időt és figyelmet fordítani szeretteire. A felsőfokú végzettségűek 45 százalékával szemben a nyolc általánost végzettek négyötöde állította azt, hogy az elmúlt három hónapban nem volt problémája e tekintetben.
Az önálló vállalkozói réteg tagjai körében kétszer nagyobb arányban fordul elő, hogy gyakran hanyagolják háztartási feladataikat munkahelyi kötelezettségeik miatt. A kutatók kérdésére az átlagnál kisebb részük állította azt, hogy nem volt konfliktusa ebből az utolsó három hónapban.
Fertőző válás?
Egy svéd felmérés szerint ragályossá válhat a válási kedv – legalábbis ami a férfiakat illeti. A kutatást végzők úgy tapasztalták, hogy a férfiak, ha azt látják, hogy munkatársaik házassága tönkremegy, sokkal könnyebben bontják fel kapcsolataikat, mint a nők. Ennek oka az lehet, hogy a férfiak sokkal több kockázatot vállalnak kapcsolataikban, amint kollégájukat új partnerrel látják. Az eredmények nem légből kapottak: a kutatást végző Yvonne Aberg szociológusnő 37 ezer embert kérdezett meg 1500 munkahelyen. A Goteborgs Posten című svéd napilapnak nyilatkozva azt mondta, hogy “mivel sok kolléga munkaidőn kívül is tartja a kapcsolatot, a férfiak azt látva, hogy elvált kollégáik állandóan új partnerekkel jelennek meg, többé már nem félnek az egyedülléttől – és ez megadhatja számukra a bátorságot megtenni ugyanazt a lépést: azaz beadni a válópert.” A nők hozzáállása teljesen más: ha azt látják, hogy mások kapcsolata tönkremegy, sokkal keményebben kezdenek munkálkodni saját házasságukon. Ms. Aberg figyelmeztet a dominóelv szabályaira is: egy munkahelyi váláshullám újabb hullámot indíthat el, amelynek egyik oka az, hogy az elváltak gyakran saját munkahelyükön találják meg új párjukat.
Munkamánia?
A FigyelőNet által megkérdezett tanácsadók szerint egyre keskenyebb a határvonal a túlmunka és a munkamánia között. Gyakran nehéz megállapítani, hogy egy cég vezetője azért tölti bent ideje jelentős részét, mert sok a munkája, esetleg rosszul osztja be az idejét – vagy azért, mert kényszeresen ragaszkodik ahhoz, hogy mindent ő végezzen el.
Számos olyan állás van, amely teljes elkötelezettséget követel: ilyen a színészek, orvosok, ápolónők vagy éppen a diplomaták munkája. Munkaidejük nem nyolctól ötig tart, ráadásul ritkán van lehetőségük beosztani, és szinte soha nem mondhatnak nemet a túlórára. Dolgozzanak bármennyit is, esetükben hivatástudatról, nem munkamániáról szokás beszélni – pedig utóbbinak bárki áldozatául eshet, akár egy “munka nélküli” háziasszony is.
Sokan élnek abban a tévhitben, hogy karrierjük a túlórázás mennyiségétől függ, és a kötelező negyven óra helyett akár 60-70 órát is dolgoznak hetente. A magyar közép- és felsővezetők háromnegyede akár ennél többet is.
Mégsem nevezhetők munkamániásnak, mert munkájuk gyümölcsét bőségesen kiélvezik csekély szabadidejükben. A munka betege ezzel szemben mindent alárendel munkahelyi tennivalóinak: családot, barátokat, szabadidőt, és nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy mindent és mindenkit elveszítsen.
(Mik a munkamánia tünetei, és hogyan gyógyítható? Olvassa el a témában megjelent cikkünket is >>)
