Öt állam – Kanada, Oroszország, az Egyesült Államok, Dánia és Norvégia – verseng azért, hogy érvényt szerezzen az arktikus tengerfenékre formált jogainak. Különböző tanulmányok szerint ez a térség rejti magában a Föld még feltáratlan kőolaj- és földgázkincsének 25 százalékát. Egyes becslések 10-100 milliárd tonnára teszik a jeges víz alatt nyugvó kőolaj mennyiségét.
Mindennek a kezdete
Az Északi-tenger alatt található kőolaj- és földgázkészletek az óceánban egykor élt és elhalt, majd a tengerfenéken nagy tömegben felhalmozódott élőlények maradványaiból származnak. Ahogy ezek az üledékek betemetődnek, az egyre nagyobb nyomás és hőmérséklet hatására megindul a szerves anyagban dús üledékek érése, a szénhidrogének képződése. Ez a szénhidrogén általában nem marad helyben, ezekben az úgynevezett anyakőzetekben, hanem a mélyben uralkodó nyomásviszonyok függvényében vándorolni kezd. Egészen addig, amíg nagy porozitású tárolókőzetekben csapdázódik, és kialakulnak a szénhidrogén telepek – mondta el a FigyelőNetnek Nádor Annamária, a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) kutatási igazgatóhelyettese.
A mai Jeges-tenger és Északi-tenger területén ezek a tárolókőzetek a földtörténeti jura időszakban – 150-180 millió évvel ezelőtt – képződtek. Földünk felszínét 25-30 kilométer vastag, szilárd – óceáni és kontinentális – kéreg borítja, amely több lemezre töredezve „úszik” az alatta izzó képlékeny kőzetolvadékon. Ez az olvadék nagy törésrendszerek mentén igyekszik a felszínre és tolja egymással ellentétes irányba az óceáni kőzetlemezeket, majd a feltörés mentén megszilárdulva „kitölti az űrt”, amit okozott. Az elmozdított szilárd lemezek ellentétes oldalukon összetorlódnak, egymás alá gyűrődnek.
Az óceáni és kontinentális kéreglemezek közti sűrűségkülönbségnek köszönhetően a „könnyebb” óceáni lemez a kontinentális lemez alá gyűrődik, és felolvad a magmában – magyarázza a lemeztektonikának nevezett folyamatot a szakember. A kontinensek vándorlása egy emberöltő alatt észrevehetetlen: évente alig néhány centiméterrel távolodnak egymástól a keleti és a nyugati félteke szárazföldjei.
Olaj a jég alatt
Több százmillió évvel ezelőtt a Föld felszínén egyetlen szuperkontinens, a Pangea létezett, a bolygó többi részét víz borította. A kréta időszak közepén, a mai Közép-Atlanti Hátság mentén húzódó törésvonal mentén született meg az Atlanti-óceán: mintha egy óriási olló nyílt volna dél felé, kelet-nyugati irányban, amely elszakította egymástól a korábbi szuperkontinenst alkotó kéreglemezeket. Az Atlanti óceán kinyílása során – a képzeletbeli olló mozgását követve – az eurázsiai és észak-amerikai kőzetlemez fokozatosan távolodott egymástól.
Az Atlanti-óceán születése (forrás: Atlas of plate reconstructions)
Ezzel az északi sarkpont környékén, a korábban még egybefüggő eurázsiai és észak-amerikai kőzetlemez területén képződőtt, kőolajat és fölgázt rejtő kőzettestek is feldarabolódhattak. További, a mélyszerkezetet kutató geológiai-geofiziai vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy melyik kéreglemezhez tartozó kőzetekben csapdázódtak, így melyik nagyhatalom tarthat igényt az Arktisz jégtakarója alatti szénhidrogén-lelőhelyekre – fogalmaz Nádor Annamária.
Orosz területszerzés
A tengerfenékből vett minták első vizsgálati eredményére hivatkozva Oroszország csütörtökön megerősítette területi igényét az Északi-sark jégpáncélja alatti kontinentális talapzatra. Oroszország partvonalától több mint kétszáz tengeri mérföldre található az Északi-sark, így a nemzetközi jog szerint az már nem tartozik az állam kizárólagos gazdasági övezetéhez – hangsúlyozta Valki László a FigyelőNetnek.
A nemzetközi jogász elmondta: az orosz állam a Lomonoszov- és a Mengyelejev-hátságra hivatkozva igényelt magának területet az északi póluson, ám az erre vonatkozó kérelmét 2002-ben – további bizonyítékok szükségességére hivatkozva – visszaadta a kontinentális talapzat határait megállapító 21 tagú bizottság, amelyet az 1982-es tengerjogi egyezmény részes államai hoztak létre.
—-Méltányos osztozkodás—-
Az orosz „területszerzés” azonban jogilag nem kizárt. Mint a szakértő rávilágított, a bizottság megvizsgálhatja Oroszország új, ezúttal jobban alátámasztott kérelmét, és annak alapján ajánlást készíthet. Hogy ennek mi lenne a tartalma, az pillanatnyilag megjósolhatatlan. Mindenesetre ha a bizottságnak a határokra vonatkozó ajánlását Moszkva elfogadja, azok véglegessé válnak, és az ott kitermelt ásványi kincsek felett Oroszország attól fogva korlátlanul rendelkezhet.
Ez a terület azonban semmiképpen nem terjedhet túl az egyezményben meghatározott 350 tengeri mérföldes távolságnál. Az 1982-es egyezmény szerint ugyanis – amelyet egyébként az érintett Dánia, Norvégia és Kanada is aláírt annak idején, az Egyesült Államok viszont máig nem – a 350 mérföldön túl levő terület mélytenger-fenéknek számít, amely az emberiség közös örökségének minősül, így ott bármifajta tevékenységet az emberiség egészének javára kell végrehajtani. Ilyen esetekben a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságnak kell a javakat méltányosan elosztania az országok között.
Az ipar még nem mozdul
Nem számít komoly konfliktusra a sarkvidéki olaj- és gázmezők birtoklásáért folyó versenyben Deák Péter biztonságpolitikai elemző. Az érdekelt országok olyan nagyhatalmak, amelyek nem engedhetik meg, hogy a köztük lévő viszony elmérgesedjen – tette hozzá. Ez azonban a távolabbi jövőben lesz aktuális: ma még a közel-keleti olaj áll az érdeklődés középpontjában. A szénhidrogének feltárása a globális felmelegedés hatásaként válik lehetővé, felhasználásuk viszont növeli a klímaváltozást, ezért az egész ügy komoly társadalmi kérdéseket is felvet.
Rövid távon világméretű tiltakozás várható az olaj és földgáz kitermelése ellen, a környezet védelmében. A zöldeket támogathatják majd olyan modern, de jelentős hatalommal nem rendelkező államok, amelyek nagy arányban használnak alternatív energiaforrásokat, nincsenek rászorulva a szénhidrogénekre – fogalmazott a FigyelőNetnek Deák. A sarki szénhidrogének most inkább a kutatás-fejlesztés szempontjából érdekesek, az ipar még vár: fontos szempont például, hogy a környéken nincsenek kiépített ipartelepek, hiányzik a logisztika.
Még van jég, és élnek a jegesmadvék (forrás: WWF)
Teljesen eltűnhet a jégtakaró
2005-ben a világ éves kőolajfogyasztása 3,6 milliárd tonna volt, ami azt jelenti, hogy a 10-100 milliárd tonnára becsült északi-sarki készletek akár évtizedekig is kiszolgálhatják az emberiség igényeit – mondta el lapunknak Kiss Mónika, a WWF Magyarország munkatársa. Ennyi kőolaj elégetésével azonban több tíz, vagy akár több száz milliárd tonna szén-dioxid juthat a légkörbe, ami jelentősen hozzájárulna bolygónk éghajlatának változásához. A világ teljes szén-dioxid-kibocsátása 2002-ben 21 milliárd, 2006-ban már 28 milliárd tonna volt, holott drasztikusan csökkenteni, nem pedig növelni kellene.
Az Északi-sark a klímaváltozás miatt az egyik leginkább érintett terület, itt tapasztalható a legerősebb felmelegedés. Az előrejelzések szerint 2060 és 2100 között jön el az idő, hogy nyaranta teljesen eltűnik itt a jégtakaró. Ez persze nemcsak azért probléma, mert a jegesmedvéknek elolvad az otthonuk, hanem súlyosabb következményei is vannak. A fehér színű jég visszatükrözi a napfényt, ám ha elolvad, a sötét tengerfelület és a földfelszín magába szívja a hőt és fokozza a felmelegedést.
