A bolíviai Salar de Uyuni a világ legnagyobb sómezeje, amely vékony víztükre miatt rendkívül látványos, népszerű turisztikai célpontnak számít. A térség néhány éve azzal került be a hírekbe, hogy a lítiumbányászat miként alakítja át a környezetét.
Nem ritka, hogy az egyébként barátságtalan régiókban eső hatására csodálatos vízi világ alakuljon ki. Így van ez a Salar de Uyuni esetében is, a terület minden évben rengeteg érdeklődőt vonz.
Bár sokan a világ legnagyobb természetes tükrének tartják, ezt az állítást eddig tudományosan nem igazolták, egészen mostanáig – olvasható a Phys.org-on megjelent közleményben. A közelmúltban szakértők egy csoportja tanulmányban írta le a terület tulajdonságait, és kísérlettel igazolta a tükörhatását. Az eredményekből az is kiderült, hogy a képződmény komplexebb, mint hitték.
A Salar de Uyuni tükröződésére vonatkozó bizonyítékok többnyire anekdotikusak, illetve olyan turisztikai fotókból származnak, amelyeken tökéletesen visszaverődnek a vízen a felhők, az ég, a hegyek és az emberek. Ezek az adatok tudományos szempontból nem tekinthetők hitelesnek.
A képződményt nehéz tanulmányozni, mert a sómező belseje az esős évszakban gyakran megközelíthetetlen. Hogy jobban megértsék a helyzetet, Francesco De Biasio, az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács munkatársa és kollégái új megközelítést dolgoztak ki:
- először a Sentinel-3 műholdak 2016 és 2024 közötti radarinformációit felhasználva felmérték, mennyire sima a felület;
- majd az adatok pontosításának érdekében terepi optikai, illetve drónos teszteket végeztek 2024 februárjában, az esős évszak csúcspontján, éppen akkor, amikor a műholdak elhaladtak a terület fölött.
Az eredmények megerősítették, hogy a felszín valóban tükörként működött. Érdemes ugyanakkor hozzátenni:
A sós tó nem egyenletes, helyenként és idővel változik. A leginkább tükörszerű állapot jelentős esőzések után és a víz elpárolgása előtt alakul ki, a kutatók erős összefüggést találtak a nagy esőzések és a tükörhatás között, megerősítve a régió éghajlati viszonyainak jelentőségét. A tükröződés legjobban január végétől március elejéig figyelhető meg.
Az egyik legmeglepőbb eredmény az volt, hogy a szél nem rontotta el a jelenséget. Ez azért lehetséges, mert a víz olyan sekély, hogy még szellő esetén sem alakulnak ki hullámok.
